A honlapon található szövegek, grafikai elemek, termékek, megjelenítési módok a Fischer-Ker termékei. A honlap tartalmából idézni ill. azt bármely módon felhasználni kizárólag a forrás megjelölésével és a tulajdonos írásos engedélyével szabad. Jogsértés minden esetben a jogi következményekkel jár. © Fischer-Ker 2005-2020
* Hivatalos gyári listaár Az ár tartalmazza a 27% áfát Amennyiben ön rendszeresen, nagy mennyiségben vásárol (kivitelező, ingatlanfejlesztő, belsőépítész, lakberendező), kérjen tőlünk egyedi árajánlatot! Webáruházunk kínálata folyamatosan bővül, de ha ezek között nem találja meg a keresett terméket jelezze felénk és gyártói kapcsolataink révén beszerezzük.
Gyártó
Akarsz repülni? hát csak rajta! höss!... Hanem szárnyadra ólomsúlyt ne köss. Bár fontos a földszint némely való: Ott fenn, a hígban, nem neked való; Kivéve hogyha tán bölcsen rakod Mint léghajóba, megmért súlyagod: Már táncol a gömb, mint betyár lova, Kit nem bocsát a csárda oszlopa, Már fel s alá kapkodja üstökét Hogy elszakítsa tartó köldökét, Recseg az oszlop, enged a kötél, A tenger néző szívszorongva fél Hogy felnyilallik a könnyű golyó, S egy perc alatt eltűn a léghajó, El, végtelen világokon keresztül, A semmibe, örökre, mindenestül!... De te nyugodtan ülsz még a kosárba', Előtted óra, és a percre várva Midőn kiálthatsz: "a kötélre! vágd! " S többé a földdel semmi cimborád. Ám érzi súlyát a szélházi gömb, Megemelinti és azt mondja: öhm! Évi 300 tengeri állat pusztul el Thaiföldnél a műanyagszeméttől : HunNews. Lassan, nehézkesen úgy szárnyra kel, Mint bérci sas ha nagy zsákmányt cipel. És ím! előtted ég és föld kitárul, Nézhetsz föl és le a közös határrul: De, hogy ne szálljon vakmerőn veled, A léghajót csinján mérsékeled, S midőn egekbe igy zarándokol: Azt sem felejted: "hátha lebukol! "
Jelennek írunk... és tán a jővőnek, (Legtöbbje pénzért a betűszedőnek, De az sosem hallgatja Vojtinát, Gyártván divathoz a vásárfiát;) Jelennek ír, ki a jelenben él, - Mondom - közöttünk hisz, szeret, remél, Küzd, vágy, remeg, örvend, szomorkodik: Mért élne visszább, vagy húsz századig? Kinek szokott ruhája lenge burnus, Csak nyűg, teher lábán az ó kothurnus; S kiről tudom jól: ki apja-fia, Röstellem azt, ha élve múmia.
B. E. ifju grófnőnek ajánlva 1845-ben A fa és a madár A tavaszban elhullván virága, Őszi dértől lévén lombja sárga, A szedett fa búsan állt magában S kis madárhoz igy szólt bánatában: "Szállj le hozzám, szállj le hozzám, Repkedő kicsiny madárkám, Szállj le rám, szerelmem! Látod, éltem milyen árva, Télnek és a vésznek tárva; Vígasztalj meg engem! A nagy világ képekben: közhasznú házikönyv a magyar nemzet anyagi, szellemi ... - Google Könyvek. Ékesíts fel tollaiddal, Zengj, hogy felderítsen a dal, És, felejtve mindent, Boldog álmokkal pihenjek Karja közt a zord hidegnek, Míg a sors ki nem ment. Szállj le, bár egy pillanatra; Felvirúlok a tavaszra, S lombom sátorában Kéjre és örömre várlak, És tied lesz a kicsiny lak, Míg rajtam levél van! " Gyökerétől legfőbb sudaráig A szegény, szedett fa reszket, fázik, És hiába vár a kis madárra, - Az tovább száll, boldogabb tanyára, S melyet oly hőn esdekelve kére, Hasztalan vár bájos énekére: Száraz ágán, búsabban nevénél, Dérporos hajával dermed a tél... Ifju sugaraktól átkarolva Új öröm hevében reszket a fa Gyökerétől legfőbb sudaráig, S életdúsan újra felvirágzik, Ékszerűl az ébredő tavasznak, Ágain gyöngy-harmatok ragyognak, S hol nap és lég kéjek közt enyelge, A rügyekből fejlik zöld levelke.
Régen kezdődött a küzdelmes történet, Máig nem tudtam kihúzni tüskémet. Mélyen a részemmé vált, szinte már az enyém, Valaki tépje ki kérem, vér legyen hűlt helyén! Túl rég óta élem ezt a tébolyt, Néha úgy érzem, csaknem megfolyt. A démon, kit lassan 10 éve ismerek, Helyettem mondja meg, mikor, hol, mit tegyek. Miatta fordítok kulcsot a zárba, Rogyok le székembe, vagy fekszem le az ágyra. Miatta süllyedek le állat ösztön szintre, És teszem azt mit nem akarok, undorodom szinte. A tökéleteset keresi egy mesterséges világban, Órákba kerül megtalálni, mi számára a hibátlan. Miatta forgatom fejem lázasan az utcán, És látom a gyengébbik nemet, mint kéj eszköze csupán. Tengeri állat átlátszó vér sorozat. Bár, mit ad, a test egyik legnagyobb gyönyöre, Légy vele tisztában, az életet veted el vele. Ezer virtuális rózsa szakításának öröme, Taszít el a nőtől, kinek a szíve szakad bele. Megérett tehát az elhatározás, gondolat, Többé nem közösködöm a démonnal e nap alatt. Törhet rám a vágy égető szükséggel, Lábam nem remeg meg, bírom még reménnyel... Mint nagyra nőtt, óriás, hisztis kisgyerek, Visít ha neki ellent mondani merek.
0 Ismertetők Ismertető írása szerző: Traugott Bromme Információ erről a könyvről