– Hamvasztás volt és apukám hazavitte a hamvakat. Megviselte a családot, amiket írnak. A Vígszínházban egy fotó előtt leróhatták a tiszteletüket, akik el szerettek volna búcsúzni tőle, nyilvános temetés azonban nem lesz. Apám és Vera megvettek két egymás mellett álló urnasírhelyet. Apukám azt mondta, esetleg tavasszal, szűk családi körben elbúcsúzunk majd Verától, de van egy olyan érzésem, hogy meg akarja várni, hogy ő is elmenjen. Hogy egyszerre kerüljenek a végső nyughelyükre. Így szerették egymást. Még a halál sem választhatja el őket egymástól – mondta Betti, aki büszke arra, ahogyan édesapja és Venczel Vera éltek. Első pillantásra egymásba szerettek – Azt hiszem, 1969-ben vagy 1970-ben történt, hogy az édesapám kocsival vitte édesanyámat egy forgatásra. Anyám sajnos hajlamos volt a késésre, azon a délelőttön is csak úgy ért oda időre, ha autóval viszik – emlékezett a kezdetekre Betti. – Akkoriban már nem volt jó a szü leim házassága… Venczel Vera megpillantotta az apámat, és mondta az édesanyámnak, hogy milyen jóképű férfi a férje.
Március 10-én lett volna 76 esztendős az ország egyik legkedveltebb művésznője, Venczel Vera, aki 2021. október 22-én hunyta le örökre a szemét. A színházi szerepeinek, a megszámlálhatatlan filmes megjelenésének, a szinkronmunkáinak és a fél évszázados sikeres pályafutásának köszönhetően óriási rajongótábort tudhatott magáénak a Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, nem csoda, hogy hiányérzet van mindenkiben, aki kedvelte. Az igazi veszteség azonban azokat érte, akik a hétköznapokon is mellette lehettek. Leginkább élete nagy szerelmét, Czapp Györgyöt, a férfit, akit ötven éven át szeretett – írja a Bors. Venczel Vera a színpadon kívül egész életében kerülte a nyilvánosságot, ritkán beszélt a magánéletéről, nem "mutogatta" az újságokban a családját, pedig lett volna mivel büszkélkednie. A betegség mindent tönkretett György és Vera szerelme szó szerint a sírig tartott. Amilyen mély szeretettel és egymást tisztelve élték a mindennapjaikat, olyan fájdalmas sebet ejtett a férj lelkén felesége betegsége.
A ragyogóan tehetséges színésznő több mint ötven éven át volt a Víg társulatának… Venczel Verától búcsúzunk Életének 76. évében elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész. évében elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész - tudatta a Vígszínház. Elhunyt Venczel Vera Elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja – tudatta a Vígszínház szombaton. évében elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész - tudatta a Vígszínház szombaton. Venczel Verát otthonában, szerettei körében érte a halál pénteken. A színésznő több mint ötven éven át volt a Vígszínház… Elhunyt Venczel Vera A Vígszínház társulata mély fájdalommal tudatja, hogy 2021. október 22-én, 75 éves korában elhunyt Venczel Vera, Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Elhunyt Venczel Vera színművész Életének 76.
évében elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész – tudatta a Vígszínház szombaton az MTI-vel. évében elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész – tudatta a Vígszínház szombaton az MTI-vel. évében elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész - tudatta a Vígszínház szombaton az MTI-vel. Elhunyt Venczel Vera, az Egri Csillagok Vicuskája Nyitókép: MTI/Földi Imre 2021. október 22-én, 75 éves korában elhunyt Venczel Vera, Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja – tudatja a Vígszínház a megrendítő hírt. Venczel Vera otthonában, szerettei körében tért örök nyugalomra. A Vígszínház 125 éves történetének… Elhunyt Venczel Vera, olvasmányaink hősnője Klasszikus olvasmányok hősnőit keltette életre: Vicuska, Szentirmay Katinka, Hitves Zsuzsika, Tóthék Ágikája, Görgey Rozali felejthetetlen megformálója volt Venczel Vera. A hatvanas, hetvenes évek filmjeiből nem... Gyászol a színészvilág: elhunyt Venczel Vera Elhunyt Venczel Vera, Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Többször megkapta a Magyar Rádió nívódíját. 1977-ben a Játék a téren című hangjátékban nyújtott alakításáért a Kritikusok Díjával tüntették ki. 1975-ben Jászai Mari-díjat, 1977-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1987-ben Kazinczy-díjat, 2003-ban Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 2004-ben Ajtay Andor-emlékdíjat, 2005-ben Páger-gyűrűt és Premier-díjat, 2010-ben Érdemes Művész kitüntetést kapott. 2008-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. 2021-ben elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia díját. Címlapfotó: Vígszínház
Én, ha nem a kezdettől a színen álló ajtó mögöttijének titkát firtatom, hanem a cirkuszkupola nyílásának homályába révedek – megérzek Hegymegi negyedik dimenziójából valamit. A Fővárosi Nagycirkuszban színházi műhely formálódik. Három bemutatón vannak túl. Az első kísérlet a cirkuszdramaturgia szerint folyt, Fazekas Mihály Lúdas Matyiját játszották, elefánttal, kutyával, galambokkal – egész estét betöltő előadásban, teljes nézőtér előtt –, Fekete Péter rendezésében. A második alkalommal Uray Péter vitte színre artistaképzősökkel, akrobatikus mozgásszínházi stílusban Shakespeare Rómeó és Júliáját, szűkített nézőtér mellett, a főépületben. Pilinszky egyenes labirintus. A Hegymegi Máté rendezte cirkoratórium volt tehát a harmadik nekifutás. Datáljuk innen a hagyományt? A nyár folyamán tervbe van véve, hogy Szarvason is bemutatásra kerül a darab, a Szarvasi Vízi Színházban: a Magyar Teátrum Közhasznú Nonprofit Kft. kiemelt támogatója a Szerencsejáték Zrt. Képek: Urbán Ádám
Fogarasi László, ismertebb nevén Yonderboi 2003-ban készített a Petőfi Rádió Mixmag című sorozata számára egy hangjátékot Egyenes labirintus címmel. A mixben különböző irodalmi szövegek, túlnyomórészt versek szólalnak meg zenei aláfestéssel. Igen hangsúlyos szerepet kapott benne Pilinszky költészete: négy vers is felhangzik a költő saját előadásában; ezek közül most a mix zárását választottuk, amely tartalmazza az Egyenes labirintus és a Terek című verseket. A versekhez az Alexei Aigui zenéje szól. Hallgassuk meg! Versterápia: „kézfogás, visszatérés, ölelés” - Könyves magazin. (A verseket a cikk végén olvashatják. ) Hogyan kerül egymás mellé e két vers? – Az életműben a két szöveg kronológiailag nincs távol egymástól. A mix címét is adó Egyenes labirintus 1971-ben jelent meg először; a Szálkák (1971 –1972) című kötet Felelet című ciklusának utolsó előtti darabja. A második szöveg, ami egyben a mix záródarabja is, a Terek, néhány évvel későbbi, 1974-es; a Kráter (1974–1975) című kötet; Kráter című ciklusának egyik darabja. Tehát – kötetekben, ciklusokban gondolkodva – mégis azt mondhatjuk, hogy a két szöveg nincs közel egymáshoz.
Egyetlen hatalmas, kifulladásig tartó lélegzet ez a vers. Ellentétek feszítik, egyre sűrűsödő soráthajlások lendítik a szöveget, s e növekvő iram egyetlen szó, egyetlen ige kimondása felé halad. Ez a végső szó az egész vers célja és tétje. A forma feszes és zárt; a Pilinszky számára oly otthonos jambikus lüktetés és a kiegyensúlyozott hosszúságú sorok kezdetben mintha nyugalmat ígérnének, de ez hamar szertefoszlik, amint belekerülünk a gondolat és vele párhuzamosan a szöveg egyre erősebb sodrásába. 2021. december 8. | 17:00 – Élőfolyóirat – EGYENES LABIRINTUS – PILINSZKY 100 | Magyar Művészeti Akadémia. A végletekig kidolgozott, tökéletesen megszerkesztett ez a versszöveg. Meglepően sok rímet, alliterációt találunk benne a képek és gondolatalakzatok között. Mégsem díszek ezek, itt semmi nem önmagáért való, a forma az utolsó hangig erős egységben van a tartalommal. A két felejthetetlen oximoron (emelkedő zuhanás, nyílegyenes labirintus) esetében fölfigyelhetünk például arra, hogy a jelentésben feszülő ellentmondást hogyan hangsúlyozza a szavak hangrendjének ellentétes volta is. De alig van a szövegben olyan szó, mely nem tartalmaz l hangot, ezt a likvidát, mely mindig a lebegés, a szárnyalás érzetét hordozza.
Az alliterációk által kiemelt f pedig a szélfúvás, a légáramlás hangja. Az egész vers – kívül-belül – egyre gyorsuló repülés. Ez a fogalom a halál legalapvetőbb metaforája itt. Száguld a szöveg, ahogy repül a lélek a halálban. A verset és a versbeli mozgást is elindító kérdés után hirtelen mintha megállás következne, Pilinszky váratlanul máris a repülés célja felé irányítja a tekintetet. A szöveget azonban nem hagyja nyugalomban, a lendületes felsorolásban a lét vágyva vágyott tapasztalatait idézik meg a képek, helyeket és gesztusokat: a terített asztal közösségét. Egyrészt a liturgia, vagyis az istendicséret és az áldozat terében, másrészt "fűben, fák alatt", vagyis abban az eredendő harmóniában, mely a teremtéskor a világ sajátja volt. A halál a teljes egység és egyenlőség felé vivő út. Egyenes labirintus - Pilinszky-est. Milyen lesz? Háromszor mondja ki helyettünk ezt a kérdést a költő a versben. De úgy kérdez, hogy abban már benne van a válasz is. Szédítő sebességet érzünk most már: emelkedünk és zuhanunk egyszerre, nyitott szárnyakkal, és hullunk, hullunk, vissza a közös fészekbe.
Összetett jelentéstartalmú, nehezen értelmezhető mű. "Mert elhagyatnak akkor mindenek. " Ez a vers kezdősora. A cím a nem kanonizált vallásos iratokra utal (ezt jeleni az apokrif). Műfaját tekintve apokalipszis. A mű három részre osztható. Az első szakaszban apokaliptikus képek jelennek meg, életérzésében pedig a XX. századi elidegenedés uralkodik. A második rész a hazatérés reményét és reménytelenségét sugallja a bibliai tékozló fiú megidézésével. Ugyancsak itt bukkan fel a XX. század másik nagy filozófiai problémája: a szó, a beszéd, a nyelv elégtelensége a mély dolgok és az igazság kimondását illetően. A harmadik egység az Isten és ember viszonyával foglalkozik. Ez a XX. század harmadik nagy kérdésköre: az ember elvesztette Istent, ugyanakkor nélküle nem képes létezni. A hosszú versszöveg több helyen is párbeszédet folytat a Bibliával. Többször felbukkan például a fa motívuma mint az eget-földet összekötő életfa, vagy a halált okozó bűn fája, vagy a szenvedés és a megváltás jelképe, a keresztfa.
Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? – nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk. Szólj hozzá a bejegyzéshez! hozzászólás
A mai Versterápiában Pilinszky János Egyenes labirintus című versét ajánljuk. "Az énáltalam annyira szeretett Simone Weil mondta a szépségről – ezt talán elmondhatom: A szépség egy labirintus, sokan megindulnak benne, de a legtöbben feleúton elfáradnak, megállnak. Csak néhányan jutnak be a labirintus közepébe; ott Isten várja, fölzabálja és kiokádja őket. Akkor kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus ajtajában, és az arra jövőket szelíden befelé tessékelik…" – mondta Pilinszky 1978-ban egy televíziós műsorban. Erről a labirintusról szól a következő verse is, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen lesz a visszaröpülés, a visszatérés, miután az ember rátalált a szépségre. Versterápia Versterápia rovatunkat az első hullám alatt indítottuk el, hogy versekkel segítsünk feldolgozni a nehéz időszakot. A rovat a továbbiakban heti egyszer jelentkezik. A korábban megosztott verseket ITT találjátok Bár a vers egyfajta misztikus tapasztalatot ír le, a mai helyzetben egy másik olvasat is ráíródik a szövegre: a kérdés, hogy milyen lesz a visszatérés a normális életünkbe, a kézfogások, az ölelések közé, milyen lesz a visszahullás a "lángoló közös fészekbe".