A magyar nyelv története során módosult alakoknál: jöjjenek (nem "jönjenek"), higgyen (nem "hiszjen") egyes elhomályosult képzett alakokban, például kesztyű (< kéz + tyű, nem "kéztyű"), lélegzik (< lélek, nem "lélekzik") aggat, faggat, lyuggat, luggat, szaggat (< ak-, fak-, lyuk-, luk-, szak-, nem "akgat" stb. ) ront, önt (vö. romlik, ömlik, nem "romt", "ömt") bólingat, kacsingat, rángat, tekinget (< bólint, kacsint, ránt, tekint, de vö. ébresztget, élesztget) botránkozik (< botrány), csitít (< csitt! ), eddegél, iddogál (< eszik, iszik), hanyatlik (< hanyatt), motoszkál (< motoz), szabadkozik (< szab, de vö. Kiejtés szerinti írásmód - Wikiwand. csal ~ csalatkozik), szitkozódik (< szid) Ahol csak részben érvényesül [ szerkesztés] Egyes esetekben a kiejtés szerinti írásmódot csak részben (csak egyes betűknél vagy csak a szavak bizonyos körénél) alkalmazzuk: Ezek közé tartoznak egyes jövevényszavak, amelyekben az eredeti írásmód egyes elemeit megőrizzük (például bonbon, futball, millió, nem pedig *bombon, *fudbal, *milió, AkH.
Főnevek végén az -ú, -ű általában hosszú. Pl. : borjú, gyanú, koszorú, tanú, hegedű, fésű, betű, derű, gyűrű Kivétel pl. : apu, anyu, menü, eskü, áru, alku Melléknevek végén az -ú, -ű mindig hosszú. Pl. : gömbölyű, gyönyörű, karcsú, sűrű, hiú, szomorú Szavak végén az - ó, - ő mindig hosszú (kivétel: no, nono) Pl. Kiejtés szerinti írásmód. : cipő, repülő, háló, cipőfűző -ul, -ül, - dul, -dül, -stul, -stül, -szor, -ször, -kor, -ig ragokban rövid magánhangzó Pl. : tanul, hegedül, borul, mozdul, pördül, magyarul, családostul, sokszor, hétkor, ötig - tól, -től, -ból, -ből, -ról, -ről határozóragok mindig hosszúak. Pl. : tortából, hegyről, csokiból, Janitól Alakőrző szavak: Megmarad a magánhangzó hosszúsága a szavakban, toldalékos alakban is: Pl.
Mennyiségi változás a mássalhangzó-rövidülés ( keletebbre) és a mássalhangzó-kiesés ( gondnak). Bizonyos esetekben nem érvényesül a szóelemzés elve. Például az s, sz, z és dz végű igék esetében a felszólító módú alakokban megtartjuk ugyan az igető eredeti formáját, de a -j felszólítómód-jelnek módosult s, sz, z és dz változatát tüntetjük fel: késs, vadássz, eddz.
– ly-os szavak a) szó kezdetén csak a 'lyuk' szó és toldalékos alakjai pl. : lyuk, lyukas, lyukat stb. b) egy szótagú szavak végén pl. : mély, moly, súly, gally stb. c) két vagy több szótagú szavak végén pl. : bagoly, csekély, kristály, akadály stb. d) -lya, -lye végzõdésû szavak pl. : ibolya, korcsolya, nyavalya – dz, dzs pl. : edz, bridzs, lándzsa, fogódzkodik stb. yszerûsítõ írásmód a)A többjegyû betûk kettõzött alakját a tõszókban és toldalékos alakokban csonkítottan írjuk, vagyis a betûnek csak az elsõ jegyét ismételjük meg. pl. : loccsan, hosszú, meggy, fütty stb. illetõleg: jeggyel, mésszel, rosszal, eddzék stb. Nem egyszerûsítjük azonban az összetett szavak tagjainak ha tárán találkozó azonos kétjegyû betûket. A magyar helyesírás alapelvei | zanza.tv. pl. : kulcscsomó, jegygyûrû, nagygyûlés, fénynyaláb stb. b)A toldalékolás következtében egymás mellé kerülõ három azonos, mássalhangzót jelölõ betût kettõzöttre egyszerûsítjük. pl. : orra (orr+ra), fedd meg (fedd+d meg), tollal (toll+lal) A szabály nem érvényesíthetõ a magyar családnevekre, az idegen tulajdon¬nevekre és szóösszetételekre.