Mindkét mű flashback szerkezetet használ: ismerjük a végeredményt, a kérdés csak az, hogyan jutunk oda. A több idősíkot mozgató sorozat a címéből adódóan a nyomozásnak és a pszichologizálásnak is nagyobb teret szentel, A Gucci-ház pedig Maurizio és Patrizia felemelkedéséről szól, a gyilkosság csak egy elkerülhetetlen végpont. Tudjuk, hogy ez a történet vége, még sincs az az érzésünk, hogy minden út ide vezet, amit a kapkodós befejezés is aláhúz. Ráadásul a film azt a magas labdát sem üti le, hogy egy villanásig maga Versace is felbukkan benne. (Ugyanígy azok az önreflexív momentumok is kiaknázatlanok maradnak, hogy A Gucci-ház mellékszereplői között megjelenik Tom Ford, aki azóta filmrendező is lett, Maurizio apja, Rodolfo a színészi karrierjéről mesél, egy álomszerű jelenetben látjuk, ahogy Sophia Loren ellátogat egy Gucci-üzletbe, az az obszcén összefüggés pedig szintén titokban marad, hogy a mellékszereplő Salma Hayek férje jelenleg a Gucci tulajdonosa). Míg az American Crime Story alkotója, Ryan Murphy híres a camp stílusáról, ami illik is a csicsás Versace-termékekhez, Ridley Scott nem tudta eldönteni, hogy a filmje inkább őrült vagy drámai legyen.
Azonban hiába a neves színészgárda és az amúgy érdekes történet, valahogy a cselekmény mégsem igazán akar összeállni. Vagy legalábbis nem feltétlenül aszerint működik, ahogyan kellene. Pedig a majd két és fél órás játékidő erre bőségesen adna elég keretet, ám furcsa módon a film bizonyos része összecsapottnak, míg más részek pont hogy inkább túlnyújtottnak tűnnek. Személy szerint bennem az is felmerült, hogy ez az alkotás film helyett akár egy mini sorozat is lehetne, úgy talán valamivel jobban tudna működni. Bár a végeredmény így sem nevezhető rossznak, ám az előzetesekhez képest fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán használta ki a benne rejlő lehetőségeket. VÉGSZÓ A Gucci-ház egy tipikus egyszernézős film. Aki megnézi az feltehetően nem bánja majd meg, de azok sem veszítenek vele semmit, akik inkább kihagyják. Bejegyzés navigáció
Így az énekes-színésznő csupán könyvekből és feljegyzésekből készült a szerepre. A Gucci-ház című mozi egy igazán jó alkotás is lehetett volna, de sajnos pont az a plusz hiányzott belőle, ami egy ilyen történetet kiemelne a sok valós eseményt feldolgozó alkotásból. A történetmesélés sokszor tűnik egysíkúnak, még egy Discovery sorozatba is több élet van olykor. Nagy sztárokkal tolmácsolásában elbeszélő életrajzi mű. Elmeséli a Guccik történetét, de néhol annyira beleveszik a részletekbe, olykor meg fontos részeken siklik át, melyek adhattak volna némi pluszt a filmnek. Lady Gaga ismét megmutatta, hogy színésznőként is kiváló. Driver, mint Maurizio hol egy sajnálni való elesett fiú szerepét mutatta, de igazi érzelmeket, együtt érzést mégsem tudott kiváltani. Amilyen jól sikerült elmaszkírozni Letot, aki talán a legjobb alakítást nyújtotta filmben Lady Gaga mellett, addig Irons sminkelése olykor tűnt egy elrontott halloweeni maszknak, mintsem profi munkának. Al Pacino pedig olyan volt, mint aki néha vissza-visszaköszönt a Keresztapai karakterébe.
A film problémája mégis az, hogy nem képes másra fókuszálni, a különböző perspektívák teljes hiányával találkozunk: nem egyéni drámaként értelmezzük újra a család bukását, nem is Patrizia Regianni (Lady Gaga) szenvedéseit vagy éppen belső küzdelmeit látjuk, gyermekéhez való viszonya csak a háttérben jelenik meg. Azzal maradunk, amivel érkeztünk: a Gucci-ház tragédiájának történetével. A szerkezet erősen fragmentált, a jelenetek magukban működő egységek, szépen görgetik tovább a narratívát, de a forgatókönyv egésze nem áll össze egy önálló univerzummá. Szinte mindegyik szekvencia külön lekerekített, a párbeszédek már várhatóan csattanókra épülnek: vagy előre jól kiszámított viccekkel vagy Lady Gaga egyenjogúságot követelő, ellentmondást nem tűrő végzetes soraival végződnek. Az egymás után következő hatáspillanatok éppen egymást oltják ki, s ez tökéletesen tetten érhető a film zenei aláfestésében. Eredeti filmzene hiányában egymás után hallunk felcsendülni retró olasz slágereket és klasszikus operaáriákat, pár perc alatt Blondie-tól David Bowie-ig jutunk.
Maurizio, aki ismerte a gazdagságot is, láthatóan úgy érezte jól magát, hogy egyszerű munkás emberként tengette minden napjait feleségével, de az iránta érzett szerelméből (és Patrizia manipulációs képességei okán) mégis belement a nő kérésébe, mind tudjuk, hogy mi lett a vége. Teljesen jól bemutatta, hogy a kevesebb néha több. Ezt a gondolatmenetet követve, talán meg is van A Gucci-ház legnagyobb hibája. Több akart lenni, mint ami. Ha Ridley Scott csak egy családi drámát szeretett volna a világ felé közvetíteni, nem lett volna semmi gond, de ő tovább pörgette a dolgot és a filmtörténelem egyik legnagyobb alkotását akarta elkészíteni. Nem mondhatom, hogy ne járt volna közel, de útközben valahol mégis kisiklott. Az embernek (legalábbis nekem) folyton az az érzése a film nézése közben, hogy valami hiányzik meg az, hogy ennek ellenére is valahogy túlzsúfolt ez az egész. Túl sok mindent akartak mutatni, és valahol ebbe tört bele a bicskájuk. Maurizio Gucci (Adam Driver) és Patrizia Reggiani (Lady Gaga) Személyes véleményem Egyetértek azzal az állásponttal, hogy A Gucci-ház nem lett a valaha volt legjobb filmek egyike, mégis túlzottnak érzem azt, amennyire a kritikusok közössége lehúzta az alkotást, hiszen annyira közel sem volt gyenge.
Egyszerű történetmesélés, sejtelmesség és rejtélyek nélkül, nincs szükség az aktív nézői gondolkodásra és nem kell a "sorok között olvasni". A karakterfejlődés teljesen levehető, már-már szájbarágós. Adam Driver karaktere jól hozza, ami szükséges, de a szükségesnél többet nem nyújt, igaz, ez nem is elvárt ebben a kontextusban. Lady Gaga szereplése nagyot megy, nagy könyvbe illően játssza el a golddigger szerepet, el is hiteti, hogy ez bizony jól áll neki. A többiek viszont nem kapnak akkora szerepet, Jared Leto karaktere inkább vicces, mint divatos, így a kacagás sem marad el egyes jeleneteknél. Jeremy Irons éppen, hogy meg-meg jelenik, de nem is kíván többet a történet filmesített változata, Al Pacino pedig jól hozza a dörzsölt üzletember szerepét, bár belőle sem kapunk sokat. Van, ami igazán feldobja ezt a filmet, ami teljesen egyértelmű, mégpedig a díszlet. Nagyon jól operáltak vele, megszínesíti az sztori hangulatát, ettől lesz a nézőnek is egy ilyen prémium érzete. A divatkedvelőket is kiszolgálja teljes mértékben a film, a ruhák egytől egyig illatoznak a minőségtől és stílustól.
Budapest, XXI. kerület, ingatlan, Ház, Eladó |
e Ft/hó - Ezer forintban add meg az összeget Budapest Városok I. ker. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. Családi ház eladó itt: Csepel, Budapest - Trovit. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. XXIII. Városrészek kiválasztása Esetleges építmény területe (m²): Akadálymentesített: mindegy igen Légkondicionáló: mindegy van Kertkapcsolatos: mindegy igen Panelprogram: mindegy részt vett Gépesített: mindegy igen Kisállat: mindegy hozható Dohányzás: mindegy megengedett Városrészek betöltése... Hogy tetszik az
Lokalizáció: - kiváló elhelyezkedés; - kifogástalan közlekedés, több buszjárat; - konszolidált szomszédok, iskola, óvoda, boltok; - kertvárosi környezet; Telek: - 500 nm ki... 40 000 000 Ft Alapterület: 86 m2 Telekterület: 445 m2 Szobaszám: 2 + 1 fél Csepeli Rózsadombon a Tesco áruház közelében eladó egy 1975-ben épült 2, 5 szobás ikerház, hatalmas pincével. Az ikertelek teljes mérete 1094 nm, melyből 445 nm az eladásra meghirdetett házhoz tartozó rész. A pince mérete megegyezik a ház alapterületé áram beveze... 75 000 000 Ft Alapterület: 80 m2 Telekterület: 560 m2 Szobaszám: 2 Budapesten, Csepelen a Királyerdő legkedveltebb részén a Hollandi úttól 300 m-re eladó egy 560 m2-s telken lévő 80 m-s 2 szobás összkomfortos ikerház. A csendes kis utcában lévő ingatlan, közepes állapotú, de nagyon hangulatos. A fürdőszoba zuhanyzós. A ház 2 Wc-ve... 56 400 000 Ft Alapterület: 80 m2 Telekterület: 560 m2 Szobaszám: 2 Budapesten, Csepelen a Királyerdő legkedveltebb részén a Hollandi úttól 300 m-re eladó egy 560 m2-s telken lévő 80 m-s 2 szobás összkomfortos ikerház.