Vivaldi Négy évszak című versenymű-ciklusa nem véletlenül a zeneirodalom egyik legnépszerűbb műve. A négy szonettre írt programzenében könnyen tájékozódik a hallgató: szinte kézzel fogható az első tétel madárcsicsergése, a természet éledése, a nyári természet fülledt mozdulatlansága, az ebbe a nyugalomba berobbanó vihar, a szüretelők ünneplése, majd egy téli este meghitt bensőségessége, a korcsolyázók féktelen száguldása, a farsang öröme. Vivaldi ebben a művében szinte szóról-szóra zenésíti meg a szonettek sorait és ehhez a kollektív tudatban rejlő zenei eszköztárat hívja segítségül. Piazzolla eredetileg külön álló műveket komponált: a nyár című tételt (Verano porteño) írta meg először, ami Alberto Rodriguez Muñoz színdarabjának kísérőzenéje volt. Vivaldi négy évszak near earth. Egy évre rá született az ősz tétel, a szerző csak ezt követően egészített ki darabját négy tételesre. A négy évszak Buenos Airesben kétségkívül Piazzolla legnépszerűbb műve, a vérpezsdítő ritmusok és hamisítatlan dél-amerikai melódiák érzéki tangót járó táncosokat idéznek elénk.
Helikon Kiadó, 1990. Marie-Lousie von Franz: Álmok. Ursus Libris, 2009. 2012. március 31.
Tél 2. tétel Vivaldi: A négy évszak by Marianna Zsoldos Vendéghaz A tavasz i. tétel Magyarul Bábelben - irodalmi antológia:: Vivaldi, Antonio: A négy évszak (Le Quattro Stagioni Magyar nyelven) Titkai Az ősz Vigad a pór, táncolva, énekelve, a bő termést örvendezőn fogadja, ma még Bacchus borától víg a kedve - holnap álomba hamvad majd vigalma. Minden vigadjon, dalra, táncra kelve! Legyint a langyos légtenger fuvalma, a gazdag évszak mintha integetne: édes álomból szép gyönyörbe csalna. A vadászok hajnalban útra kelnek, kürttel, puskásan, alvó falvakon túl vadat hajszolva jó nyomot követnek. A megriadt vadállat puskaportul prüszköl, rohanna, ám futása sebzett, bukdácsol még, aztán a fűre fordul. A tél Fekete felhőkből jönnek keményen a szörny-szelek s szigorúan morognak, a percek lépte koppanó az éjben, a végtelen fagy fogakat vacogtat. Vonulását az egykedvű napoknak tűz mellől nézzük, kint esőverésben járkál az élet, dermesztő fagyok vad világában bolyong reszketve, tétlen. Antonio Vivaldi Négy évszak jegyzetei és története - Zene. Sokan csúszkálnak, olykor földre esnek, majd - felszökvén - suhannak síma jégen, míg betörik páncélja a vizeknek.
2020. július 11. 10:36 MTI 83 éve, 1937. július 11-én halt meg George Gershwin amerikai zeneszerző, a Kék rapszódia és a Porgy és Bess komponistája, aki hidat épített a "klasszikus" és a "népszerű", a "fekete" és a "fehér" zene között. Jacob Gershowitz néven született 1898. szeptember 26-án New York Brooklyn negyedében. Az Oroszországból bevándorolt zsidó családfő előbb Gershvinre, majd Gershwinre változtatta a nevét, Jacobot, aki a négy gyermek közül a második volt, kezdettől fogva George-nak szólították. Első zenei élményeit Harlemben szerezte, ahol rövidnadrágos, görkorcsolyás kisfiúként hallotta a hegedűművészként később fényes karriert befutott, akkor még csak nyolcéves Max Rosen játékát. Tizenkét éves korában vette birtokába a bátyja, Ira számára vásárolt zongorát, amelyen főként improvizált. Szülei tanárokat fogadtak mellé, köztük a magyar Kilényi Edét, aki összhangzattanra oktatta, igazi mestere az Arnold Schönberg zenéjét Amerikában népszerűsítő Charles Hambitzer lett. A kereskedelmi iskolát tizenöt évesen otthagyta, New York központjában, a dzsessz és a szórakoztató könnyűzene terjesztésében nagy szerepet játszó Tin Pan Alleyn talált munkát.
A Kék rapszódia átirata szimfonikus zenekarra és zongorára az egyik legnépszerűbb amerikai koncertdarab, az 1984-es Los Angeles-i olimpia megnyitóján 84 zongorista játszotta egyszerre. Gershwin 1924-ben társult először testvérével, Irával, közösen alkották meg az Asszonyom legyen jó című musicalt. 1925-ben mutatták be F-dúr zongoraversenyét, majd 1928-ban az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus művét, amely egyik párizsi tartózkodása során született, és az 1920-as évek Párizsának hangulatát tükrözi. (A New York-i premieren az élethűség kedvéért egy Párizsból hozott autódudát is megszólaltatott. ) A műből 1951-ben nagy sikerű zenés film is készült Gene Kelly és Leslie Caron főszereplésével. ershwin legismertebb szerzeménye a Porgy és Bess, a múlt század talán legfontosabb amerikai operája. DuBose Heyward afroamerikai környezetben játszódó regényét 1934-ben kezdte feldolgozni, a szövegkönyvet az író, néhány dal szövegét Ira jegyezte. A bemutató Bostonban volt 1935. szeptember 30-án, a Broadwayn október 10-én kezdték játszani.
Az 1924. február 12-i ősbemutatón, a zsúfolásig megtelt teremben Gershwin játszotta-improvizálta a zongoraszólamot. A kirobbanó sikert aratott mű, amelyet a szerző Amerika zenei kaleidoszkópjának nevezett, az év végéig 84 alkalommal csendült fel, és egymillió kotta kelt el belőle. A Kék rapszódia átirata szimfonikus zenekarra és zongorára az egyik legnépszerűbb amerikai koncertdarab, az 1984-es Los Angeles-i olimpia megnyitóján 84 zongorista játszotta egyszerre. Gershwin 1924-ben társult először testvérével, Irával, közösen alkották meg az Asszonyom legyen jó című musicalt. 1925-ben mutatták be F-dúr zongoraverseny ét, majd 1928-ban az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus művét, amely egyik párizsi tartózkodása során született, és az 1920-as évek Párizsának hangulatát tükrözi. (A New York-i premieren az élethűség kedvéért egy Párizsból hozott autódudát is megszólaltatott. ) A műből 1951-ben nagy sikerű zenés film is készült Gene Kelly és Leslie Caron főszereplésével. Gershwin legismertebb szerzeménye a Porgy és Bess, a múlt század talán legfontosabb amerikai operája.
Gershwin a darab indításánál mindenképpen "ütős", hatásos megoldást akart alkalmazni, ami az első pillanatban felkelti a figyelmet. Ezt egy hatalmas, klarinéton megszólaló, két és fél oktávos glissandóban találta meg, ami a mai napig meglepő kezdetnek számít. Az ezt követő részben Gershwin "bedob" szinte minden olyan témát, amit a darab folyamán alkalmazni fog. Először a zenekar, majd a bekapcsolódó zongora szólaltatja meg e témákat, mind jellegzetes dzsesszes dallam és ritmus. Diadalmas tutti után váltakozva hol a szóló zongora viszi a szólamot, majd a zenekar váltja. Így érkezünk a második kadenciához, majd ismét megjelenik az első téma. A hangszerelés eközben rendkívül mozgalmas, hangszerek változatos sora színesíti a hangzást. A második motívumot különböző hangszerek vezetik be – tipikus dzsesszes hangzással. A darab során végig megfigyelhető a Gershwinre oly jellemző nekilódulás és megtorpanás, a forte és piano váltakozása. Egy szinkópás ritmusú dallam szólal meg a zongorán, és egy újabb zongorakadenciát hallunk.