[ Szerkesztve] 1. 5 óra próbagart tudok rá adni, ha esetleg adig felszínre tör akkor viszaveszm az feldolgozott eredményt és felajnálom a szomszéd hátrányos helyzetű isfiúnak jótékonysági gálályán. A bor 10. 6% Ghz-et bír, afelet már 1. 7V votl kel a májamnak. tjed milyen? ennek semmilyen mar 14 ora munka utan. mar doglik az agyban. viszont en most fogadtam meg, hogy soha nem tekerek cigit tobbet az utolso papir utani penztargepblokk szeru pluszpapirbol. szerintem rakot kaptam. Multkor megláttam aszt a lányt! - LOGOUT.hu blogbejegyzés. darál0w Jómunkásember asztat? Aki viszkető seggel fekszik, az büdös ujjal ébred... :] westcoastog veterán aszt További hozzászólások megtekintése...
Tényleg az a fajta könyv volt, ami lassan, de biztosan beszippantott és határozottan várom a folytatását. Sőt éppen gondolkodom azon, hogy ha biztosan meg fog az összes jelenni magyarul, akkor be is ruházok rá, mert jó lenne a polcomon tudni ezt a fajta urban fantasyt. Eredeti cím: Written in Red Fordította: Bozai Ágota Kiadó: Twister Media Megjelenés: 2016 (2013) Terjedelem: 512 p. ISBN: 9786155631023 Honnan: Könyvtárból
Nem kertelnek és nem kérnek bocsánatot a jellemükért, hogy az embereket csak prédának tekintik, s gondolkodás nélkül végeznek velük szóval nem szépelegnek, hanem torkot tépnek, vért szívnak stb. Több szálon folyik a cselekmény és ezek nem mindegyike lesz szépen elvarrva az első könyvben, hanem jó pár több köteten keresztül fog ívelni és ez roppant izgalmas. Mint ahogy az is, hogy itt nem egy különleges, mindent tudó, mindent túlélő, egyre hatalmasabb erővel rendelkező főszereplőnk van, aki a könyv végén szembeszáll az über gonosszal és legyőzi őt, hogy a következő könyvben valami még hatalmasabbal szállhasson szembe. Ó nem, Anne Bishop ennél jóval rafináltabb. Néhány mozaik darab a helyére kerül, de elég messze van, hogy a puzzle teljesen kirakódjon és ez sarkall, hogy izgatottan várjam a folytatást. Szerettem a regény világát, a felépítését, a benne rejlő végtelen lehetőségeket, a karaktereket, akik nem hazudtolják meg jellemüket és még egy kicsit a kegyetlenségét is a terra indigene-nek és a jól adagolt erőszakot (azért figyelmeztetés, hogy tényleg vannak benne véres, brutális jelenetek).
Persze ebben is megvoltak a humoros elemek, de egy éles váltás volt a 13/A osztályához képest. Eck Attila tanár úrral is készítettem egy rövid interjút, amelyben elmesélte, hogy milyen volt első osztályfőnöksége, milyen tapasztalatokat szerzett. "Ez tipikusan az a helyzet, hogy 'én majd biztosan jobban fogom csinálni, mint akik engem tanítottak, jobban fogom csinálni, mint a szüleim', ez egy kicsit dúvad kiállás, kicsit vehemensem vetettem bele magamat, és ez két olyan rög, amiben az ember megbotlik menet közben. DUOL - Ballagó végzősök - Az osztályfőnök vezetésével még egyszer végigjárták az iskolájukat. Ezek olyan konfliktushelyzetek voltak az osztállyal, akár kollégákkal, akár vezetőséggel, ami arra sarkallt engem, hogy újraértékeljem önmagamat. Nekem ez a négy év kellett ahhoz, hogy talán most azt tudjam elmondani magamról, hogy tanár vagyok. " A tanár úr azt is elmesélte, hogy a következő évben nem fog osztályt vállalni, hanem inkább cserél az osztályfőnök-helyettesével, és a jövőben ő lesz a helyettes abban az osztályban, amit a következő tanévben az ő helyettese kapott meg.
Most pedig a 12/C osztály nevében szeretnék XY tanárnőtől elbúcsúzni: Mintha csak ma lett volna a nap amikor szorongva beléptünk a nagy faajtón féltünk az idegentől. Pár nap múlva már ismerős volt a járás az osztály és az osztályfőnökünk. Nem tett igazából semmi különöset, próbált minket az életre nevelni, arra, hogy sose szabad feladni. Pár hét múlva azon kaptuk magunkat, hogy megszerettük a tanárnőt. A közös élmények a kirándulások és a tanórák. Az egyik osztályfőnök sírt, a másik humorral oszlatta el a búcsú miatti bút a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola ballagásán. Rengeteg emlékkel és élménnel lettünk gazdagabbak. Lettünk embereket felkapaszkodni és lemorzsolódni. De az osztályfőnökünk, mindig erőt adott nekünk, tudta mikor mit kell mondani, reményt adott és tanított. És mikor már megszoktuk egymást, akkor kell elválnunk, és egy új közösségbe beilleszkedni. Mégis azt mondom, ha nehezen is, de sikerülni fog mivel megtanított minden alapvető dologra ami az élethez szükséges! Még egyszer köszönjük a munkáját!
Közösséget építettünk ebben a sokszínű osztályban: közösen hiányoztak egy-egy matek, magyar, töri dolgozat esetén, persze közösen szerették volna megoldani a pótlódolgozatot is. A gyerekek WiFi-je és telefonmennyisége határtalan. (…)" A ballagás után készített interjúban tanárnő még többet elárult arról, hogy miért csak egy évig volt az osztály osztályfőnöke. "Háromgyerekes anyuka vagyok. A legkisebb gyerekem velük egykorú. Végzős ballagási beszéd. Én nem szerettem volna az előző, fiatal, általuk kedvelt osztályfőnököt helyettesíteni. Én más voltam. Én gyerekként, de mint anya kezeltem őket. Nemcsak a tantárgyat szerettem volna tanítani, hanem embereket nevelni. Ez egy kicsit más volt: az előző osztályfőnökük a barátjuk volt, én pedig olyan voltam számukra, mint egy anya, aki rájuk szólt, számon kért, de egyébként segített nekik. Már tanítottam őket előtte is matematikára, és az osztályfőnök meginterjúvolta őket, hogy az akkori tanáraik közül kit választanának, így azt hiszem, hogy ez a közös választásunk volt.
2014. május 5. hétfő, 15:09 Egy hányatott sorsú osztály egykori osztályfőnökeként szólok. Egy olyan osztályról – nevezetesen a 12. a-ról – van szó, mely négy év alatt elfogyasztott három osztályfőnököt. A kormánnyal ellentétben négy év alatt nem sikerült megtartani a kétharmadot – elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt -, de az egyszerű többség azért megmaradt. Az ember életében sorsdöntő időszak a középiskolában töltött négy év. Pszichológusok úgy tartják, hogy mikor az ember idős korában visszatekint életútjára, úgy érzi, hogy életének közepe kb. 18-20 éves korára tehető. A gyerekkor sokkal lassabban telik, azután egyre inkább felgyorsul az idő. Ha időérzékünkhöz igazodnánk, óvodáskorunkban havonta kellene születésnapot ünnepelnünk, aztán évszakonként, idős korban pedig elég lenne 3-5 évenként. Valójában az életkort egy logaritmikus skálán kellene mérni – talán néhány nappal az érettségi előtt nem sokkoló ez a kifejezés. Én is négy éve kerültem ebbe az iskolába, mint ti. Ez az idő nekem már elég rövidnek tűnik.
Szombaton az időjárás a napsütéssel fogadta kegyeibe a ballagókat és a népes vendégsereget. Az alsóbb évesek virágba borították az épület termeit, folyosóit majd hagyományos módon egy utolsó becsengetéssel, elkezdődhetett az utolsó osztályfőnöki óra. Hagyományos útvonalon indultak folyosóról folyosóra, énekelve ballagóink. Az udvarra érve diáktársaik kordonja közt haladva elérték a ballagási kaput, melynél igazgató asszony mosolygó tekintete fogadta őket. Egy kézfogással köszönt el minden tanulótól és köszönte meg az osztályfőnökök munkáját. Hét osztály sorakozott fel a ballagási téren. A köszöntés himnusz után, Bálint Gábor plébános köszöntötte ballagóinkat és ősi áldással kívánt sikeres vizsgákat és boldogulást az életben. Harmath Nóra 9/E osztályos tanuló, Kántor B. Péter: Tárd ki a szíved című versét szavalta, Pintér Károly tanár úr gitárkíséretével. A 11-esek búcsúbeszédét Schnemann Emese mondta el. A Bojtorján együttes: Vigyázz magadra fiam című számát adta elő Cseh Klára, Fábián Alexandra, Gosztola Angelika és Sikter Barnabás, Olvasó György és Pintér Károly tanár úr gitárkíséretével.
A móriczos szellemiség belétek ivódott, vigyétek ezt tovább magatokkal – mondta búcsúzóul az iskola igazgatója, aki a szülőket is köszöntötte, és erőt, boldogságot kívánt nekik az elkövetkező évekre. A hagyományok szerint a Móriczban – és a város többi általános iskolájában is – elköszöntek a hetedikesek a nyolcadikasoktól, a továbbtanulás előtt álló ballagók pedig megköszönték nevelőiknek is a sok törődést, valamint közülük a legjobbak átvehették az iskola és az alapítvány elismeréseit.