A fából faragott királyfi bemutatását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Előadásaink forgalmazását az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
Bartók Béla (1881-1945. ) első színpadi művét (A kékszakállú herceg vára) a Lipótvárosi Kaszinó operapályázatának bírálóbizottsága 1911-ben játszhatatlannak ítélte és visszautasította. Bartóknak ekkoriban kellett szembesülnie a modern magyar zene hiteles előadása és terjesztése érdekében létrehozott Új Magyar Zeneegyesület kudarcával, és a zenéjét ellenségesen fogadó, őt magát esetenként hazafiatlansággal vádoló kritikákkal is. Súlyos alkotói válságából a Kékszakállú librettistájának, Balázs Bélának egy újabb műve, illetve annak inspiráló hatása ragadta ki. A fából faragott királyfi még 1912-ben jelent meg a Nyugatban, és az író visszaemlékezése szerint az új szövegkönyv elkészítésére maga Bartók kérte. A zeneszerző mindenesetre 1914. áprilisában kezdte a táncjátékot komponálni. Hadd idézzük most fel a mű szüzséjét. A reggeli verőfényben a Királykisasszony lépdel ki várából és gondtalanul játszik az erdő ölén. A szomszéd várból a Királyfi jön elő, hogy világot látni induljon. A Tündér visszaparancsolja a Királykisasszonyt és így megakadályozza a két ifjú lény találkozását.
A zeneszerző mindenesetre 1914 áprilisában kezdte a táncjátékot komponálni. Története [ szerkesztés] A reggeli napsütésben a Királykisasszony lépdel ki várából, és gondtalanul játszadozik az erdő szélén. A szomszéd várból a Királyfi jön elő, világlátás céljából. A Tündér visszaparancsolja a Királykisasszonyt, és így megakadályozza a két szereplő találkozását. Ám a Királyfi az ablakon át megpillantja a leányt és szerelmes lesz belé. Ez adja a mű alapkonfliktusát. A Tündér parancsára a fellázadó természet nem engedi, hogy a Királyfi a Királykisasszonyhoz jusson. Ám a Királyfi szerencsésen jut át az öntudatra ébredő erdő és a medréből kilépő patak képezte akadályon és újból találkozhat a leánnyal. Bábot készít, amellyel kicsalogatja a Királykisasszonyt várából. Ám a Királykisasszony az igazi Királyfit figyelemre se méltatja, inkább a Tündér által megelevenített bábbal táncol. A bánatos Királyfi a természetben nyer vigasztalást. A Tündér virágpalástot, virágkoronát ad rá. Az erdő királyaként visszatérő ifjút a Királykisasszony most szívesen fogadná, annál is inkább, minthogy a fából faragott királyfi egyre nehézkesebben mozog, végül újból élettelen fadarabbá válik.
Az írásmódját is ez a teljes, csaknem bibliai sallangtalanság jellemzi, a szemléletét is. Az egész embert. Mély és jóleső meghatódottsággal olvassuk a könyveket, amikben egy igaz és egész ember, igazán és egészen, megmutatkozik.
[2] Gyógyhatása (i): A levél hosszanti kettévágásával juthatunk a zseléhez, ami kozmetikai szerként, vagy sebek, vágások fertőtlenítésére alkalmas. Gyorsítja a sebgyógyulást, ekcémát kezelnek vele, kisebb adagban étvágygerjesztő, nagyobb adagban erős hashajtó, az emésztő energiát fokozza, így a keringő vagy lerakódott tápanyagok (pl. : zsír) átalakítását segíti. A pangó nyálkát, dugulást az egész test területén az átalakítás serkentésével szünteti. A vér és nyirokrendszer keringését élénkíti, a lépet hatékonyan tisztítja. A tápcsatorna mortalitását fokozza, így csökken a bélrenyheségből fakadó székletpangás. Hajas fejbőr területén fokozott, ezért hízásra hajlamos egyének kopaszodása esetén hatásos. Ellenjavallat: Vérzéssel járó megbetegedéseknél, (pl. aranyér) terhesség esetén, kóros kiszáradásnál, kimerültség esetén. Túlzásba vitt használata esetén: hasmenést, kiszáradást, hőemelkedést, nyugtalanságot, bélgörcsöt okozhat. Huzamos, intenzív alkalmazás aranyér megjelenésére hajlamosít. Szakácskönyv/Mit-mihez/O/Orvosi aloé – Wikikönyvek. Terhes nőknél vérzés, akár vetélés is kialakulhat.
Valaki, ó, be sokszor várta, hogy ajtaján belép... Miléváé volt mindez, mind! De mind e vágyat, mind e kínt hadd mondom el elébb!... 3 November volt. A ködös pesti est, mint nők sikos fehér nyakán a nyest, úgy folyt körül a tornyokon. A villamosok éles sikolyát a szél lódítá a nagy síkon át és a budai ormokon. A vad hideg a szíveket falá, befútt a nőknek szoknyái alá, hogy megborzongtak a csipők. A szél, a szél, minden titkok ura, kezébe minden puszta figura - a szél, a nagy ripők. Én mentem, mentem a Nagyköruton, sötét fejemmel, mint egy teuton, oly éhesen s vadul. A fogaim közt szomjúság-fulánk. A nőket néztem: ez itt mily nyulánk és fürge, mint a nyúl. És milyen telt és élveteg amaz!... A sok kéjvágyó hős aszfalt-kamasz mind sorra figyeli. Mert nékik mindegy: légyen női hús! Az ő szivüknek semmi sem gyanus - száj kell, csókkal teli! De nékem megvolt már a fantomom! Az emberi test izumi youtube. Őt énekeltem már a lantomon s már átfolyt véremen: Miléva, kihez taszított a vágy! S a férfilélek ábrándokra vágy - Ő kellett énnekem!