Amúgy inkább egy angyalt játszik Brad, mint sem Halált… hát igen… a Halál Angyalát… szőkén, kék ártatlan csodálkozó gyermeteg tekintettel, mindig fehér ingben öltözve… ártatlannak látszó, kedves és bájos… Filmelőzetes, angol: (Sajnos a magyar eléggé csak a romantikára helyezi a hangsúlyt, ami pedig a lényegről szólna, magyar verzióban nem találtam)
"Vannak dolgok, melyekkel az emberek nem szoktak viccelni, vagy ha igen, erősen morbidnak tartják őket. E dolgok közé tartozik a Halál, az egyik legtitokzatosabb, leginkább izgató s egyben rettenetes (lét)állapot. De mi van akkor, ha egy film nem arról szól, hogy az emberek szemszögéből milyen is ez a fekete lyuk sötétségű halál, hanem hogy a Halál hogyan éli át az életet? " bővebben
Természetesen a Halálnak, akinek jelenléte új perspektívát ad, s vele együtt a nézők is szinte újdonságokként csodálkoznak rá úgy egy kanál mogyorókrémre, mint egy édes csókra. A történet ugyan nem száguld, viszont minden jelenet reálisan előkészített, s mindez olyan humorral fűszerezett, amely rácáfol írásom legelső mondatára. A színészek is magas színvonalon teljesítenek. Anthony Hopkins tökéletes játéka nem meglepetés, főleg annak ellenére, hogy megírt karaktere talán kevésbé árnyalt. Mindezt Hopkins olyannyira ellensúlyozza, hogy a forgatókönyvből hiányzó motivációkat képes felfedni előttünk. A legjobb azokban a részekben, mikor a még láthatatlan Halállal beszélget, amely az ő saját hangján szólal meg. Ha eljön joe black ops. Ez felfogható egyébként egy élet lezárásakor az embernél kötelezően megjelenő belső számvetés-vitának is. Claire Forlani kezdőként csöppen a reflektorfénybe ezzel a szereppel, ám kihozza belőle a maximumot. Mozdulatai, tekintete annyira ártatlanok, őszinték és kíváncsiságtól, lendülettől duzzadóak, hogy jobban eljátszani nem is lehetne őket.