1949. december 1: a második világháborút követően az Elnöki Tanács 1949. évi 15. számú törvényerejű rendelete újraszabályozta az intézmény szervezetét, megalakítva a Budapesti Műszaki Egyetemet. Az esti mérnökképzés az 1947-ben megalakult Állami Műszaki Főiskolán indult meg, amelyet 1951-ben a Műegyetem vett át. Ebben az időben alakult meg a Villamosmérnöki Kar, 1950 és 1957 között Hadmérnöki Kar működött az egyetemen, 1951-ben pedig létrejött a Közlekedésmérnöki Kar is. Az 1940–50-es évek fordulójára a nagy, elsősorban mennyiségi fejlődés jellemző, pl. 1949 és 1951 között 23 új tanszék létesült. Az 1950-es évek első felében Építőipari Műszaki Egyetem néven a Mérnöki és az Építészmérnöki Kar önállósult (a közlekedésmérnökök csatlakozásával Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem néven működött 1955-től). A két műszaki egyetem 1967-ben egyesült újra és az ekkor létrejött hat karú egyetem húsz éven keresztül működött ebben a formában. A fejlődést és bővülést kiszolgálva 1949-től az 1980-as évek elejéig 11 tanulmányi épület készült el az egyetemváros területén, 1971-ben pedig kísérleti atomreaktort helyeztek üzembe.
TZS-GI Bélyegkép forrása: Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivata l