Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a hétköznapi emberek és a szervezetek tehetetlenek. Ilyen például a rahói szeméttelep problémája, közvetlenül a Tisza partján. Ezért fordul a rendező Ukrajna elnökéhez Volodimir Zelenszkijhez. Maga a film egy üzenet az elnökhöz, a Tisza nevében. A film készítőjének fő célja, hogy megértsük a problémát, és azt is, hogy milyen felelősséggel tartozunk a természet, a folyóink, tengereink iránt. Emellett megoldást próbál mutatni arra is, hogy mi emberek mit tehetünk azért, hogy a helyzet változzon. Mindezt egy aktuális és nagyon közeli helyszínen Kárpátalján. Ez a film nem hibáztat, nem felelősöket keres, hanem biztat és remél.
Maga a film egy üzenet az elnökhöz, a Tisza nevében. A film fő célja, hogy megértsük a problémát, és azt is, hogy milyen felelősséggel tartozunk a természet, a folyóink, tengereink iránt. Emellett megoldást próbál mutatni arra is, hogy mi emberek mit tehetünk azért, hogy a helyzet változzon. Mindezt egy aktuális és nagyon közeli helyszínen Kárpátalján. Az film nem hibáztat, nem felelősöket keres. Hanem biztat és remél. Történeteivel és megközelítésével emberközeli és életszerű. A filmet rendezte, írta, fényképezte és vágta Ljasuk Dimitry. Ljasuk Dimitry (43) leningrádban született félig magyar, félig ukrán családba. egyéves kora óta Magyarországon él. Független filmes, környezetvédelmi aktivista, reklámszakember. Elsősorban rövidfilmjeiről és környezetvédelmi tevékenységéről ismert. Tízévesen tanulta meg a fényképezés alapjait, még analógon. Maga hívta elő a negatívokat is. Húszas éveiben Los Angelesben élt, ahol autótervezőnek tanult - de autótervezés helyett inkább visszatért Magyarországra.
Bemutatja a főszereplők céljait, motivációját és azt is, hogy missziójuk során milyen nehézségekbe ütköznek. A film további történetei során a kárpátaljai hulladékprobléma okaira is fény derül. A film egyik fő célja, hogy szemléltesse a pozitív szándékot és igyekezetet, amit magyar és ukrán aktivisták tesznek a probléma megoldásáért. A film végigkíséri a hulladék útját a forrástól egészen a Fekete-tengerig, amely során a néző saját szemével láthatja, hogy ez a probléma nem csupán egy nemzetet, hanem a Kárpát-medence összes országát érinti. Mindannyian kivesszük a részünket a szennyezésben és mindenhol vannak törekvések a felszámolására is. De ahhoz, hogy változás történjen mindenkinek tennie és változtatnia kell — és minden egyes ember tehet a probléma felszámolásáért. De vannak helyzetek, amikor a hétköznapi emberek és a szervezetek tehetetlenek. Ilyen például a rahói szeméttelep problémája, közvetlenül a Tisza partján. Ezért fordul a rendező Ukrajna elnökéhez Volodimir Zelenszkijhez.
Emberközeli történet a Tisza és Kárpátalja hulladékproblémájáról és arról miként küzd a két főszereplő és az önkéntesek az emberi felelőtlenség ellen. A Tisza forrásától egészen a Fekete-tengerig!
A film rendezője is ezért ragadott kamerát. Ljasuk Dimitry Tisza iránti szeretete 4 éves korára vezethető vissza, amikortól édesapja rendszeresen elvitte őt a Tisza-tóra horgászni. Azt mondja, hogy állandóan mozgásban lévő gyerekkorában egyetlen biztos pont volt az életében, a Tisza. A folyó ezért tér vissza filmjeiben minduntalan. Apja emlékét is megidézi a mozijában, ahogy nyomon követi a szemét útját a Tiszán, a Duna-deltában, mely a Fekete-tengerig sodorja a műanyaghulladékot. Apám egész életében arra vágyott, hogy itt horgásszon, egyszerre a tengerben és folyóban. Annyit mesélt róla, és jó, hogy most végre láthatom, igaz, sosem gondoltam, hogy azért jövök majd ide, hogy a szemétben turkáljak. S, hogy miért matat benne könyékig? A műanyag palackok állapotából tapintásra és ránézésre megállapítja, mekkora utat tett meg az elhajított tárgy. A helyi halászt a palackok kora és útja érdekli kevésbé, ő inkább arról panaszkodik, hogy ha kiveti a hálóját, abban ma már több a szemét, mint a hal.
A vásárosnaményi mederzár szolgál arra, hogy elterelje és kihalássza a külföldről érkezett szemetet, amihez a Romániából érkező Szamos is hozzáadja a részét. Persze ez csak részben sikerül, a következő akadály a Tisza-tó, ahol a szemét ismét megreked a szigeteken vagy a vízi erőműnél. A folyó Szegednél átlép Szerbiába, majd a Vajdaságban, Titelnél torkollik a Dunába. A Dunán a szemét harmadik akadálya az 1200 méter széles Vaskapu vízerőmű, ahol szintén küzdenek a feltorlódott hulladékkal. A Duna-delta kapujában a folyó kettéválik, majd három ágban torkollik a tengerbe. A Szent György-ág a legidősebb, ezen leereszkedve érkezünk el a Tulcsa melletti utolsó faluig, amit szintén Szentgyörgynek hívnak. A deltában 17 európai ország szennyezése halmozódhat fel annak ellenére, hogy Romániában is vannak társadalmi mozgalmak, amelyek sokat tesznek a Duna és a tengerpart megőrzéséért, köztük a Cu Apele Curate szervezet. A deltavidék 1991 óta a világörökség része, mégis a tengerparton pár métert sétálva ott a szemétkupac, amelyben magyar palackokat is talált Dimitry.
Értékelés: 7 szavazatból Folyóink szennyezettsége és a probléma megoldása egyre sürgetőbb feladata lett világunknak. A Tiszát érintő műanyagszennyezés pusztítja a folyó élővilágát és elcsúfítja partjait. Viktor Bucsinszky és Franz Béla kárpátaljai környezetvédők, a hulladékprobléma enyhítése érdekében néhány éve nyitottak egy kisebb, ámde annál hatékonyabb hulladékkezelő udvart, ahol a szelektív hulladékot csoportosítják. A filmben a rendező személyesen kíséri végig küzdelmes hétköznapjaikat. Kézen fogja a nézőt és elviszi magával Kárpátaljára, majd egészen a Duna-deltáig és a Fekete-tengerig. Bemutatja a főszereplők céljait, motivációját és azt is, hogy missziójuk során milyen nehézségekbe ütköznek. A film további történetei során a kárpátaljai hulladékprobléma okaira is fény derül. A film egyik fő célja, hogy szemléltesse a pozitív szándékot és igyekezetet, amit magyar és ukrán aktivisták tesznek a probléma megoldásáért. A film végigkíséri a hulladék útját a forrástól egészen a Fekete-tengerig, amely során a néző saját szemével láthatja, hogy ez a probléma nem csupán egy nemzetet, hanem a Kárpát-medence összes országát érinti.