"Gyermekké tettél. Hiába növesztett / harminc csikorgó télen át a kín. " Ezen a héten a 111 éve született József Attila megrendítő erejű versét ajánljuk. Egyik szerelem sem hozott boldog véget József Attilának, de a múzsák ihletésére megszülető versek mégis gyönyörűek, mélységük nem kizárólag a szerelem erejéről árulkodnak. A beteg költő – már-már harcias akarattal – gyengédséget, odaadást, szerelmet vár Gyömrői Edittől, de a lánynak már vőlegénye van, és kizárólag a páciensét látja benne. József Attila: Gyermekké tettél. József Attila Gyermekké tettél című verse a reménytelenség fájdalmát és a tehetetlenség átkát fejezi ki. A megrendítő szerelem pokoljárásának, reménytelen vergődésének páratlan hitelességű dokumentumai azok a szerelmes versek, amelyekben József Attila kendőzetlenül vall érzéseiről, a viszonzatlan szerelem szenvedéseiről. Sorait olvasva felrémlik előttem, hogy költő talán még ennyire le nem meztelenítette magát, ilyen önmarcangoló őszinteséggel és kegyetlenséggel nem vallott a társ utáni sóvárgásáról, esendőségéről, a szerelem kiszolgáltatottság megalázottságáról, ami már a szemérem, az önámítás belső kényszere sem csillapít és palástól sem önmaga, sem a világ előtt.
Rejtett füzetecském kezdő oldalán egy József Attila vers feszített büszkén, s bár már akkor sem tartottam magam igazán romantikus alkatnak, mégis képtelen voltam kivonni magam a hatása alól. Az elfogadás és a tökéletes odaadás olyan bizalmat követel, ami ritkán és csak kivételes esetben adatik meg. Ahogy anyánál és gyermekénél épül természetesen, tudatosság nélkül, ugyanúgy keressük ösztönösen másokban. Szüntelen. József Attila: Gyermekké tettél Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. József Attila Gyermekké Tettél Elemzés. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam!
A vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; neked, én konok, csirkét is szereztem s te már seholse voltál. Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd s magad. József Attila szívszorító verse - Gyermekké tettél Olvasás-irodalom - 4. József Attila Gyermekké Tettél Elemzés - József Attila: Gyermekké Tettél | Pozitív Gondolatok, Írások, Idézetek. osztály | Sulinet Tudásbázis József Attila - Gyermekké tettél - YouTube Tudnátok írni/ linkelni Józseg Attila Gyermekké tettél c. versének elemzésést? Magas koleszterin tünetei az arcon online Re zero kara hajimeru isekai seikatsu raw 1 Tükrös felsőszekrények, Fürdőszoba bútor, Mosdó, Tükör 20 ker kiadó kertes házak e József Attila: Levegőt! (elemzés) – Oldal 2 a 3-ből – Jegyzetek József Attila: Gyermekké tettél - Lutter Imre versfilmje - YouTube A húszas évek József Attilájára mindenki úgy emlékezik, mint vidám, szeretetreméltó, játékos kedvű fiatalemberre. Mire e fiatalember férfi lett, rá kellett döbbennie, hogy sorra kudarcot vallanak otthont kereső törekvései mind a társadalmi, mind a magánéletben. A harmincas évek elejétől fokozatos elmagányosodás a sorsa.
A Levegőt! 1935-ben született, nagy ívű vers. Keletkezésének apropója, hogy az 1935-ös országgyűlési választáson szándékosan erőszakkal megbuktatták Bajcsy-Zsilinszky Endrét saját falujában, Tarpán. (Az emberek félelmére alapoztak). Nincs, aki a költőnél jobban megértené az idők szavát. A fasizmus akkor nőtt és virágzott, és voltak népboldogító, nagy kérdésekre választ adó, szociális motívumai is. Tehát úgy indult, hogy voltak benne szép eszmék. De aztán a terror, a felsőbbrendűség gondolata, a szélsőségesség fenevaddá tette. A versben benne van a tisztánlátás vágya: nézzünk szembe a gondolatainkkal, rendezzük sorainkat. Gyermekké tettél elemzés. Hatalmas ívű gondolati költemény ez, melynek gyönyörű a szerkezete, és síkváltásokkal dolgozik: a beszélő hazafelé megy és látja maga körül az eseményeket. A Levegőt! jellegzetessége, hogy az Éjszaka-versek egyik darabja. Levegőt! Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek.
De az édesanya nem ért rá, hogy vele foglalkozzon, némán és serényen teregette a fényes ruhákat. A gyermek önmagához képest nagynak látta édesanyját, pedig - ahogy másutt írta - "apró" volt és "törékeny" termetű. Az emlékező tudatában óriásivá nőtt az anya alakja a magasba libbenő ruhák között. Az édesanya egybeolvad az éggel - a befejező képek látomássá emelik a látványt Már egy hete csak a mamára gondolok mindig; meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. József Attila A Dunánál c. versének elemzése A vers a költő életének kései időszakában; 1936-ban keletkezett. A világban ekkor zajlott a fasizálódás. József Attila világosan felismerte az elidegenültség állapotát és a magyarázatot az adott társadalmi viszonyokban lelte meg. A vers témája a folyóparton szemlélődő költő gondolatai. József Attila a víz folyására asszociálja gondolatait. A vers három szerkezeti egységre tagolható, melyet a költő az egységek megszámozásával is jelöl. A köztük lévő logikai szál a víz folyása, vagyis az élet szüntelen folyása.
U - - - - U - - U - U Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. - U - - - - - - U U Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, U - U - U - - - - - - kinek szeméből mégis könny ered. U - U - - - - - U - Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén U - U - - - U U - - - nagyon meg tudtam szeretni veled. U - - - - U - U U U
Ez az új rovat nem kevesebbet szeretne elérni, mint hogy közelebb hozza a méltatlanul hanyagolt verseket. Klasszikusok közül válogattunk, olyanok közül, amiket az iskolából, gyermekkorunkból ismerhetünk, és amikhez bizonyára kapcsolódik néhány emlék. Ha más nem is, legalább egy gondolat, ami engem mindig is kísértett irodalom órán: honnan tudja a tanár, mire gondolt a költő száz év távlatából? Mi van, ha csak szorította az új cipője? Eszébe jutott ez valaha valakinek? Vagy csak én küzdöttem vele megállás nélkül? A verselemzés az irodalomoktatás egyik legködösebb része. Örökké sajnáltam, hogy nem tudom élvezni a balsorsú költeményeket, hisz azon töröm a fejem – egyre reménytelenebbül –, milyen szerelmi bánat vagy más kórság emésztette szegény költőt. A szavak varázsa lassan elsuhant mellettem, majd eltelt tíz év, mire újra felfedeztem magamnak bűvöletüket. És most ímhol az új rovat, ami eszembe juttatta, hogy boldog tizenévesként hány verset körmöltem le sebes, olvashatatlan kaparással a kis titkos füzetembe, amit nem mutattam meg senkinek, mert oly rosszak voltak, hogy még magamnak sem olvastam fel hangosan - mégis élveztem.