Erkel Ferenc 1844-ben, a Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázaton aratott győzelme után kezdett el foglalkozni Katona József drámájával, mint lehetséges operatémával. A történelem hosszúra nyújtotta a komponálás idejét: előbb a szabadságharc, majd az azt követő diktatúra cenzúrája miatt egészen 1861. március 9-ig kellett várnia a közönségnek, mire a mű teljes egészében megszólalhatott az akkori Nemzeti Színházban. A sikerét, és a népszerűségét őrző nemezti operánk színrevitele, nemzeti ünnepeink kiemelkedő eseménye. "A Bánk bán történetvezetése, az áradó, energikus, kifejező dallamok, a nagyzenekari és kórusrészletek, a csodálatos zenei atmoszféra, a rendezés és a színpadi látvány felejthetetlen és midig újra élhető élményt képes nyújtani. A Bánk bán nagyáriája, a "Hazám, hazám…" védjegyévé vált a magyar szabadságnak és táplálékává a magyar léleknek. " – nyilatkozta Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója és művészeti vezetője. A tavalyi bemutatón készült werkfilm itt tekinthető meg: "Számomra a Bánk bán a magyarságot jelképezi – az örök kiélezett, éles harcot azért, hogy a jó úton tudjunk maradni.
Szerb Antal szerint a Bánk bán nyelve "a végsőkig feszült indulatok nyelve", melynek minden mondata "a vihar előtti párázattól terhes", és amely "az első intonációtól az utolsó szóig magával ragad, és kiváltja azt a megrázkódtatást, a katarzist, ami a klasszikus hagyományok óta a tragédia célja". A szövegben retorikus felépítettségű monológok és az érzelmi zaklatottságot jelző hiányos mondatok váltják egymást. Jól él az író az alapvető közlésformák metaforikus jelentésével (pl. Jó éjszakát! ), egyes megoldásai Vörösmarty erőteljes képeit idézik. A Bánk bán verselése: blank verse, a nemzeti tragédiák kötelező metruma. A cselekmény helyszíne és időpontja Idő: A cselekményt az író a magyar történelem egy korai időszakába helyezi vissza: II. Endre uralkodása idején játszódik (a történelemkönyvekben II. András, uralkodott: 1205-1235). A konkrét időpont 1213. szeptember 27-28. (a történeti források szerint Gertrudist 1213. szeptember 28-án gyilkolták meg), de az ötödik szakasz egy-két nappal később játszódik (mivel az udvari gyász előkészületei már megtörténtek, Melinda már hazatért Tiborccal és Ottó elérte az országhatárt).
Történik Visegrádon és a Tisza partján a XIII. század elején, II. Endre uralkodása alatt l. felvonás Míg Endre király hadban jár, Gertrud királyné mulatságot rendez meráni hívei szórakoztatására. Ottó, a királyné öccse, szemet vet Melindára, Bánk bán asszonyára. Petur bán, a "békétlen" magyar nemesek vezére, rossz szemmel nézi a dorbézolást. A békétlenek óvatosságra intik őt, és bordalt követelnek tőle. Keserű dala után Petur elárulja társainak, hogy titokban Bánk után küldetett, hogy saját szemével lássa a kettős veszélyt, ami az országot és feleségét, Melindát fenyegeti. Ottó nyílt udvarlását Melinda hűvösen fogadja s elborzad, mikor megérti, hogy Gertrud királyné maga is támogatná a viszonyt. Fájdalommal emlékszik hajdani boldogságára Bánkkal, és férje gyors visszatértét reméli. Ottó Biberachnak panaszolja el sikertelen próbálkozását, aki épp a herceget akarja felhasználni terveihez. Közben a király győzelmének híre érkezik, az udvar tánccal ünnepel. Ottó feltartja a távozó Melindát és újabb ostromba kezd.