Gyermekkel vagyok
Találatok: 1 - 20 / 203 Ebben a kategóriában · Összes listázása Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Volt egy bakkecskéjük meg egy kosuk. A bakkecske meg a kos jó barátságban voltak: ahova a bakkecske ment, oda ment a kos is. Ha a bakkecske a vetemé... Himácsal város polgármestere elhatározta egyszer, hogy próbára teszi hivatalnokai őszinteségét. Egy forró nyári napon maga elé szólította őket, felmutatott az égre, és igen ellágyult hangon így szólt: -Nézzétek, ma mennyi csillag ragyog odafenn! Letölthető mesék - Gyerekmese.info. Hogy... Volt egyszer egy pásztorfiú, az minden kérdésre olyan okosan meg tudott felelni, hogy messze földön híre járt a bölcsességének. Fülébe jutott a dolog a királynak is, de az egy szót sem hitt az egészből. -Ostoba mendemonda, semmi más – jelentette ki, v... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A férj és feleség soha nem bántotta egymást, még csak hangos szó sem esett köztük. Nagyon szerették egymást. Az ördögnek nem tetszett a család boldogsága. Mindig ott settenkedett a férfi és az asszon... Élt egyszer egy ember, akinek három fia volt: kettő okos, a harmadik, Iván pedig bolond.
Ödönke boldogan dörzsölte a kezét. – Megnézem belülről is – mondta, és belépett a kapun a földszintre. – Szervusz, Földszint! – mondta. – Megnézném… Egyszer fába szorult egy hernyó. Jó magas fa legfelső ágába. És jajgatott, jajongott, sírt keservesen. Szép hernyó volt. Piros vonalakkal meg kékekkel csíkozott. És természetesen sárgákkal is. A szeme, mint két rubin. Vagy három rubin, mert nem tudom pontosan, hány szeme volt a hernyónak. De… – Én vagyok a legnagyobb király – kiáltotta Hapci király. – Te vagy a legnagyobb – zúgták az udvaroncok. – Nem félek semmitől – folytatta Hapci király. – Nem félsz semmitől – búgták az udvaroncok. – Csak a náthától – suttogta Hapci király. – Hess, … A metrószerelvény begördült a remízbe, hogy megérdemelt éjszakai nyugovóra térjen. A kocsik fáradtan nyújtózkodtak, ellazították rugóikat, egy-két álmos pillantás után a szemük is bekoppant. Rövid mese pdf document. Csak a 336-os kocsi figyelt éberen, mintha a többórás gurulással még nem járt volna le a szolgálata. Ajtói lélegzet-visszafojtva várták, hogy… Egyszer mindenki eltéved.
Levontak a férje fizetéséből, dehát mit tehetünk mi ebben az ügyben? – Kegyelmes uram, örökké imádkozni fogok önért, könyörüljön egy szegény árván, – mondotta Scsukinné sírva. – Védtelen, gyenge asszony vagyok… agyongyötörtem magam… Az albérlőkkel pereskednem kell, férjemért könyörögnöm kell, a háztartás is elfoglal… És most, ráadásul, még vőm is elvesztette állását… Csak a forma kedvéért eszem és iszom: már alig állok a lábamon. Egész éjjel nem aludtam… Kisztunov szívdobogást kapott. Egy vértanú arckifejezésével tette kezét szívére és újra magyarázni kezdett Scsukinnénak, de hangja elcsuklott. – Nem. Heves szívdobogás ellen youtube. – Bocsásson meg, nem tudok önnel most tovább beszélni – mondotta reménytelen kézmozdulattal. – Fejem is szédül. Csak feltartóztat bennünket és elfecsérli az idejét. Ó! … Alekszej Nyikolajics, – fordult a hivatalnokok egyikéhez, – magyarázza meg kérem Scsukinné asszonynak! Kisztunov már minden ügyfelével végzett és irodájában néhány tucat okmányt aláírt, de Alekszej Nyikolajics még mindig Scsukinnéval tárgyalt.
Kisztunov átvette kérvényét és elolvasta. – Jó, jó, de bocsásson meg – mondotta vállát vonogatva, – nem értek az egész dologból semmit. Nem jó helyre jött, asszonyom. Hiszen nekünk semmi közünk kérvényéhez. Szíveskedjék, asszonyom, ahhoz a hivatalhoz fordulni, ahol férje alkalmazva volt. – Nem, nem, uram, már öt helyen voltam és még csak átvenni sem akarták sehol sem kérvényemet – mondotta Scsukinné. Egy védtelen asszony – Wikiforrás. – Már egészen elvesztettem fejemet, mikor vőm: Borisz Matvejics, Isten hálálja meg neki, önhöz utasított. "Csak forduljon, kedves mama, Kisztunov úrhoz, mondotta, nagyon befolyásos állása van és sokat tehet önért. " Segítsen rajtam, kegyelmes uram! – Mi itt nem tehetünk semmit önért… Értse meg: férje, amint látom, a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának volt alárendelve, míg ez itten magánintézet, kereskedelmi intézet, bank. Hát nem érti ezt? Kisztunov még egyszer vállát vonogatta és egy dagadtarcú, egyenruhás úrhoz fordult. – Kegyelmes uram! – mondotta Scsukinné siránkozó hangon. – Arról, hogy férjem beteg volt, orvosi bizonyítványom van!
Egy hely ahol gyorsan át lehet szaladni a legfrissebb magyar híreken. Egyenlőre egy automatikus Index RSS feed küldi be a posztokat. --------------------------------------------------- Hungary, News, Magyarország, Hírek
– Hogy mer nekem ilyent mondani!? Gyönge, védtelen asszony vagyok ugyan, de ezt nem tűröm! Férjem ülnök! Ilyen vadállat! Elmegyek ügyvédemhez és majd az… már három albérlőmet vittem a törvény elé és még te is fogsz hozzám koldulni jönni! Generálistokhoz megyek! Kegyelmes uram! Kegyelmes uram! – Pusztulj innen, bestia! – sziszegte – Alekszej Nyikolajics. Kisztunov kinyitotta az ajtót és benézett az irodába. – Mi történik itt? – kérdezte siránkozó hangon. Scsukinné, rákvörösen, ott állott a szoba közepén és szemeit forgatta, ujjaival a levegőt döfködte. A hivatalnokok, kik szintén belevörösödtek és kiket a botrány láthatóan fárasztott, körülötte állottak és tétován néztek rá. – Kegyelmes uram! – tört Scsukinné Kisztunovra – ez itt, ez itt… ez itt (Alekszej Nyikolajicsra mutatott) ujjával a homlokára ütött és azután az asztalra… Kegyelmes uram megparancsolta neki, hogy intézze el ügyemet és ő csúfot űz belőlem! Heves szívdobogás ellen k. Én gyönge, védtelen asszony vagyok! Férjem ülnök és én magam egy őrnagy leánya vagyok!
Irodájába két hang hallatszott be: Nyikolajics monoton, magán uralkodó basszusa és Scsukinné siránkozó, zokogásba kitörő hangja… – Védtelen, gyönge asszony vagyok, beteges asszony – mondotta Scsukinné. – Külsőleg talán erősnek látszom, de bensőleg nincs bennem egyetlen egészséges erecske. Alig állok a lábamon és nincs semmi étvágyam… A kávénak ma reggel nem éreztem az izét. Alekszej Nyikolajics megmagyarázta neki a különböző hivatalok közötti különbséget és a pervitelnek különböző rendszereit. Mikor elfáradt, a könyvelő váltotta fel. – Utálatos asszonyszemély! – gondolta Kisztunov felháborodva, miközben idegesen recsegtette ujjait és egyre a vizeskancsó után nyúlt. – Hiszen ez az asszony hülye, valóságos tökfej! Engem beteggé tett az ostoba liba és most a többit kínozza halálra! Ó… a szívem! Egy félóra múlva csöngetett. Alekszej Nyikolajics belépett. – Nem tudjuk vele megértetni, Pjotr Alekszandrics! Cardiopalmo – Wikiszótár. Halálra gyötör… Míg mi ezt vagy azt magyarázzuk neki, ő valami egészen másfélével áll elő… – Én… én… nem tudom a hangját elviselni… Belebetegedtem… nem bírom ki tovább… – A portást kellene hívatni, Pjotr Alekszandrics, hogy dobja ki.
Üres óráiban miss Evelyn Westonba szerelmes, történetünk kezdetéig reménytelenül. Eddy Rancingon kívül még be kell mutatnunk Mr. Charles Gordont, aki hatéves büntetése elteltével most fogja elhagyni a fegyházat. Öt évet és háromszázhatvankét napot egészen jól kibírt, de most már kezd az idegeire mászni ez a dolog a fegyházzal, és úgy érzi, hogy a hátralevő három nap elviselhetetlen. Van így néha az ember. A szőke ciklon/Előszó – Wikiforrás. Egy turista barátom, aki már több ízben mászott fel a Mont Blanc-ra, múlt héten megpofozta a házmestert, mert nem járt a lift, és gyalog kellett közlekednie az ötödik emeletre. Gordon, három nappal szabadulása előtt, heves migrénekről és szívdobogásról panaszkodott, mire a megértő fegyházorvos kórházba utalta.