Az Üldözött

Tuesday, 25-Jun-24 22:17:52 UTC

A történet így tehát szinte ürügy, de nem kell félni, nem annyira, mint a Suszter…-ben, mindazonáltal kissé elveszve érezhetjük magunkat a kezdéskor. Szerencsére nincsenek lóugrások a narratívában, Corbijn csupán felnőttnek tekinti nézőjét (kevéssé vagyunk ehhez hozzászokva mostanság…), és azt kéri, magunk fedezzük fel a sztori apránként megvilágított zugait. Legkésőbb félórányi játékidő után azért mindenkinek összeáll a kirakós, hogy elkezdődhessen a sakkjátszma: egy csecsen menekült sorsa a tét, és Günther Bachmann (Philip Seymour Hoffman), a Hamburga tulajdonképpen büntetésből helyezett ügynök óvatosan igyekszik becserkészni a prédát, hogy komolyabb céloka használhassa. A rivális szervezet karrierista főnökének, Mohrnak (Rainer Bock) viszont irgalmatlanul viszket a tenyere, s lássuk be, 9/11 után a minden sötét bőrű, hosszú szakállú menekültben potenciális terroristát látók érezhetik magukat nyeregben. Corbijn meditatív történetmesélési stílusa jó színészeket kíván, a minimalista dialógusokhoz árnyalt jellemformálás, finom gesztusok, közvetett érzékeltetés, valamint erős jelenlét kell a vásznon.

368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780241337288 >! 368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780241322420 >!

írta Nikodémus Anton Corbijn megcsinálta. Nem olyan stílusos és míves, nem tülekedik benne annyi sztár, s nem is szolgál olyan cizellált tanulsággal, de Az üldözött méltó a Suszter, szabó, baka, kém három évvel ezelőtti adaptációjához. Sőt, és ez a fontosabb, hű John le Carré világához és Philip Seymour Hoffmanhoz, akinek halála előtt ez volt az utolsó drámai alakítása. Nem mintha két egyforma filmről beszélhetnénk: az egyik hűvös brit eleganciával, a másik rideg német precizitással hódít, s noha a Suszter… emiatt vonzóbbnak tűnik első pillantásra, Corbijn friss rendezése más területeken csillogtatja nem kevés erényét. Például az adaptálás mikéntjének terén: Andrew Bovell forgatókönyvíró jó arányérzékkel tartott meg és hagyott el részeket le Carré regényéből, egyetlen fő szálra, a csecsen menekült történetére koncentrálva. Corbijn pedig ráérzett, hogy ennek az egyetlen cselekményszálnak a bemutatásán keresztül mindent el tud mondani, amit ő akar, és amit az író is elmondott regényében.