2021. júl 31. 10:25 Antal Imre, 1969 / Fotó: Fortepan - Urbán Tamás A zongoraművészi karrierjét betegség törte ketté, így kaptunk egy zseniális tévést. Minden interjúalanyánál műveltebb volt és színészként is első rangú. Azonban árnyoldalai is akadtak az életének. Következzék 15 tény a legendás Antal Imre életéből, aki 1935-ben ezen a napon született. 1. 1935. július 31-én született Hódmezővásárhelyen, pedagógusként dolgozó házaspár kisfiaként. A szülei orvosnak szánták egyetlen gyermeküket, ám a zongoratanárnője tanácsára a szegedi konzervatóriumot végezte el sikeresen a fiatal Antal Imre. 2. Kiskorában rengeteget volt beteg, négyévesen a bélhurut miatt annyira legyengült a szervezete, hogy külföldre vitték gyógykezelésre. 3. A Zeneakadémián is tanult. Mivel a diplomájához szükséges volt az oktatási gyakorlat, egy akkor 8 éves fiú zongoratanára lett. A gyereket Presser Gábornak hívták, aki később az LGT legendás billentyűse és énekese lett. Antal Imre 1968-ban / Fotó: Fortepan - Szalay Zoltán 4.
Jó barátja, Jenei József karolta fel, szentendrei házába fogadva és ápolva a humoristát, akinek erős kötődése volt a városhoz és környékéhez, hiszen évtizedeken át itt volt nyaralója. 2006 őszén, miután sikeresen zárultak az RTL Klub és a Szféra TV tárgyalásai, Antal Imre ismét kamerák elé állhatott a Szeszélyes sel, [9] ám öt adás leforgatása után, betegségére hivatkozva visszavonult a műsor vezetésétől. [10] Végbél-daganatot diagnosztizáltak nála. [11] 2008-ban a műsort végleg befejezték, s a 28 éven át tartó Szeszélyes évszakok ezzel megszűnt. Antal Imrét élete végén daganatos betegséggel [12] két hónapon át a Hospice alapítvány kórházában kezelték. Elhunyta estéjén az MTV és az RTL Klub is emlékműsort sugárzott róla – a művészt mindkét csatorna saját halottjának tekintette. 2008. április 26-án kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Végakaratát, mely szerint halála után édesanyjának féltve őrzött hamvait is temessék mellé, barátja, Jenei József teljesítette. (Imádott édesanyja hamvvedrét a művész a Damjanich utcai lakásában őrizte, megfogadva, hogy ha egyszer ő is elmegy, a sírban újra együtt lesznek. )
című nemzetközi ifjúsági vetélkedő vezetését. Gyakori vendég volt a tévénézők otthonában az ünnepekkor is, Vitray Tamással közösen vezették ugyanis a szilveszteri műsorokat. A műsorokban megcsillogtathatta humorát, vicceit gyakran idézték egymás között az emberek. Televíziós karrierje igazán 1980-ban indult be: a Kudlik Júliával vezetett Szeszélyes évszakok a magyar televíziózás egyik legnépszerűbb sorozata lett. Gyökössy Zsolt az avatóünnepségen elárulta: Antal Imre az összes adásban látható volt. Rajongásig szeretett édesanyja 1988-ban bekövetkezett halála után azonban a művész lelkileg összeroppant, cigaretta- és alkoholfüggősége elhatalmasodott rajta. A szenvedélybetegségek és a trauma hatására az egészségi állapota megromlott és az orra deformálódott. Utóbbit egy speciális műtéttel korrigálták. Antal Imre emlékasztal (Fotó/Forrás: Vass Antónia) Bár úgy tűnt, hogy az élete egyenesbe kerül, az MTV hirtelen levette műsoráról a Szeszélyes évszakok at, ami azt jelentette, hogy Antal Imre munka nélkül maradt.
Az életrajzi könyvében bevallotta, már-már betegesen imádta az anyukáját. 9. A televíziózás volt a kapaszkodó, így letaglózta a hír, mikor az újságokból tudta meg, hogy nyugdíjazták. ( Ez is érdekelheti: A színész, akinek minden alakítását elhisszük. ) Antal Imre emlékét tábla őrzi egykori lakóhelyén / Fotó: Grnák László 10. Számtalan olyan emberrel hozta össze a sors poharazás közben, akik kihasználták, pénzt kértek és kaptak tőle. A lakásától nem messze található vendéglő volt a törzshelye, oda még nagybetegen is betért. 11. Idősebb korára több betegség is gyötörte. Krónikus ízületi fájdalmakkal küszködött, trombózist kapott, továbbá nagyon bántotta, hogy egy betegség miatt az orra is eldeformálódott. Az orrát végül megműtötték. 12. Utolsó éveiben barátja, Jenei József szentendrei házában élt (hosszú évtizedeken átívelő barátság volt az övék), az utolsó hónapjait pedig menthetetlen betegsége miatt egy hospice-házban töltötte. 13. A halála után az ingóságait az eltartója örökölte – nem Jenei József.
Ismert, kedvelt magyar tévésekről szóló múltidéző sorozatunkat egy 1965-ös történettel folytatjuk. "Más élmények vártak rám Brazíliában, ahová ugyancsak eljutottam a hatvanas években, egészen pontosan 1965-ben. Egy nemzetközi zongoraversenyen indultam Rio de Janeiróban. A versenyről csak annyit, hogy botrányba fulladt! A középdöntők idején derült ki, hogy a verseny teljes anyagi fedezetét elsikkasztották! Így aztán szélnek eresztették a versenyzőket, zsűrit, mindenkit. Én aránylag jó helyzetben voltam, mert lekötöttek három szólóestre, így aztán eljutottam Rión kívül Brasiliába is" - írta könyvében Antal Imre, aki nem csak tévés műsorvezető, hanem kiváló zongorista is volt. Antal Imre a zongoránál Fortepan / Urbán Tamás "A csődbe jutott verseny után szólóesteket adtam Brazíliában. Így aztán egy szép napon repülőre ültem, hogy az ország fővárosába utazzam. Szép verőfényben szeltük a levegőt. Egyszerre, minden előzmény és átmenet nélkül egy iszonyatos, igazi trópusi vihar kapta el a gépet.
Az utolsó időkben több csaló is megpróbálta kijátszani a védtelen Antal Imrét, egy társaság például bekéredzkedett a lakásába, ahonnan aztán aranyat, ékszereket és porcelánokat lovasítottak meg. 14. Két éve egy árverésen tűnt fel több személyes emléke, például az a mappa is, amelyben az 1990-ben megjelent önéletrajzi könyvének, a Pami című kötetnek a gépirata szerepelt. Tudni kell, Antal Imrének ez volt a családi beceneve, de idővel csak édesanyjának engedte, hogy így nevezze. 15. A tehetséges zongorista, műsorvezető, színész és humorista 2008-ban halt meg 72 évesen. Ma már együtt pihen imádott édesanyjával a Farkasréti temetőben, a végakarata ugyanis az volt, hogy anyukája hamvait, amelyet a lakásában őrzött, mellé temessék. születésnap évforduló tények érdekességek
Szeptember 22-én az iraki hadsereg átkelt a Shatt-al-Arabon és bevonult Khuzisztánba, az iraki légierő pedig megkezdte az iráni nagyvárosok, köztük Teherán bombázását. A háború első heteiben Szaddám Huszein haderői értek el bizonyos sikereket, Abadanban, Korramshahrban és Khark szigetén lerombolták az olajkikötőket, 70-80 kilométer mélységben benyomultak Irán területére. Donald Rumsfeld találkozója Szaddám Husszeinnel Bagdadot támogatta az arab világ majd minden országa, míg az iszlám köztársaságnak sikerült megrontani kapcsolatainak többségét. Az Egyesült Államok korábban fegyverek és haditechnikai eszközök tömegét adta el a sahnak, de a teheráni amerikai nagykövetség elfoglalása után minden fegyver- és alkatrészszállítást leállított. A teheráni szovjet nagykövet viszont már 1980. október 5-én találkozott az iráni kormányfővel és felajánlotta a katonai segítséget. Irak-iráni háború okai, történelem, veszteség és következményei. Moszkva nagyon elégedetlen volt Irak magatartásával. Iránt addig csak Líbia és Szíria támogatta, amely halálos ellensége volt Szaddán Huszeinnek.
A csata, hogy szabadítsa fel egy távoli mocsaras. Akkor Irán azzal vádolta Irak használata tiltott vegyi fegyverek (mustárgáz). Bizonyíték van arra, hogy az ilyen technológiák kölcsönzött a háború előtt, a nyugati országok, köztük Németország. Egyes alkatrészek gyártása csak az Egyesült Államokban. Gáz támadások témája volt különleges figyelmet a világ média. Már a végén a konfliktus 1988-ban volt egy bombázás a kurd város Halabja. Ekkorra már csak civilek, amely egy etnikai kisebbség. Az irak-iráni háború | National Geographic. Hussein vette bosszút a kurdok, akik vagy támogatott iráni sem volt hajlandó harcolni vele. Használt mustárgáz, szarin tabun és - az anyag okozza a halált. A háború a szárazföldön és a tengeren Következő iráni támadást Bagdadban leállítottuk 40 kilométerre a fővárostól. 120 ezer katonát megöltek Ennek során leadott. 1983-ban, az iráni csapatok támogatásával a kurdok megszállták a az ország északi részén. A legnagyobb taktikai sikert ért el a síiták 1986, amikor Irak gyakorlatilag vágva a tenger miatt a veszteség felett a félszigeten a FAO.
2015. szeptember 22. 17:31 MTI Harminc éve, 1980. szeptember 22-én tört ki Irak és Irán közt a II. világháború utáni egyik leghosszabb és legvéresebb háború. A nyolc évig tartó konfliktus legalább másfél millió ember életét követelte, az anyagi károkat több százmilliárd dollárra becsülték, ehhez járult további 100 milliárd dollárnyi kiesett olajbevétel. A háború gyakorlatilag a semmiért folyt: végeztével egyik fél sem mondhatta magát győztesnek, a két ország vitatott határa maradt ott, ahol korábban volt. A háború kitörésében számos ok játszott közre. Győztes nélkül ért véget az iraki-iráni háború » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Az évszázados arab-perzsa és síita-szunnita viszályhoz társult Szaddám Huszein iraki elnök és az 1979-es iszlám forradalmat vezető Khomeini ajatollah személyes ellentéte, a két ország régen húzódó területi vitája, továbbá Irak azon törekvése, hogy megszerezze a vezető szerepet a Perzsa-öböl térségében. Szaddám Huszein 1979 júliusában lett Irak államfője, s gyorsan világossá tette, hogy nem fogadja el azt az 1975-ös szerződést, amely a Tigris és az Eufrátesz összefolyásából kialakult, a Perzsa-öbölbe ömlő Satt el-Arab folyót tette meg Irak és Irán határának.
1984-ben kezdődött "a városok háborúja", a két szomszédos állam négy éven át pusztította rakétákkal egymás településeit. Hadszíntérré vált a Perzsa-öböl is, ahol 546 tankhajó szenvedett kárt a támadások miatt. 1987. május 14-én egy iraki vadászgép tévedésből két rakétát lőtt ki az őrszolgálatot teljesítő Stark amerikai hadihajóra, a támadásnak 37 amerikai tengerész esett áldozatául. Egy évvel később, 1988. július 3-án egy amerikai hadihajó lőtt le tévedésből a Perzsa-öböl fölött egy harci repülőnek vélt iráni utasszállító gépet, ennek az incidensnek 290 halálos áldozata volt. A felek évekig visszautasították a másik által felajánlott tűzszünetet és figyelmen kívül hagyták az ENSZ BT felhívásait is az ellenségeskedés beszüntetésére. Az első komoly békekezdeményezések 1986-ban történtek, amikor a halálos áldozatok száma már meghaladta az egymilliót, az anyagi kár a százmilliárd dollárt és kölcsönösen lerombolták egymás olajlétesítményeit. A Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár közvetítésével megszületett tűzszünet a két végletesen kimerült ország között végül 1988. augusztus 20-án lépett életbe.
Hivatalos adatok szerint - ami nem tartalmazza a civil áldozatok számát - több mint 100 ezer iráni halt meg a vegyi támadásokban. Iraknak számos nyugati állam, cég - Hollandia, Egyesült Királyság, NSzK, Egyesült Államok, Belgium, Spanyolország, sőt még Brazília és India is - nyújtott segítséget a vegyi és hagyományos fegyverek beszerzésében, fejlesztésében és előállításában. Így érthető, hogy a háború alatt és még utána pár évig a Nyugat miért nem igyekezett megbüntetni ezek használata miatt a Szaddám-rezsimet. Irán ezt sokáig nehezményezte, miközben számos iráni veteránszervezet indított pereket különböző nyugati államok és cégek ellen a vegyi fegyverektől elszenvedett egészségügyi károk miatt. Nyugaton csak akkor telt be a pohár, amikor a végletekig eladósodott Irak 1990-ben megszállta Kuvaitot - amelynek 40 milliárd dollárral tartozott -, de még akkor sem annyira, hogy megdöntsék a diktátor hatalmát. Erre még bő tíz évet kellett várni. A 2001. szeptember 11-i támadások után terrorellenes háborút hirdető USA 2003-ban támadta meg Irakot és döntötte meg Szaddám rezsimjét.
A vízi út kapcsán 1975-ben az iráni sah Mohammed Reza Pahlavi és az akkor még alelnökként tevékenykedő Szaddám Huszein végül egyezségre jutott, és létrejött az irániak által óhajtott, a folyót kettéosztó megállapodás. 1979 elején Khomeini hatalomra jutásával azonban radikálisan megváltozott a helyzet. A nyugatbarát sah megbukott, az országban bevezették az iszlám törvénykezést, a sah tanácsadóit elüldözték vagy kivégezték. Ennek a tisztogatásnak rengeteg katonatiszt is áldozatul esett, ami az iráni hadsereg ütőképességének a drasztikus gyengülését eredményezte. Ráadásul a sah idejében felfejlesztett iráni hadsereg a szoros amerikai-iráni viszony miatt zömmel amerikai fegyvereket használt, amelyeknek utánpótlását és alkatrészellátását a sah bukása után az irániak által csak "Nagy Sátánnak" nevezett Egyesült Államok már nem volt hajlandó biztosítani. Huszein, aki eközben elfoglalta Irak elnöki székét, úgy látta, hogy elérkezett a kedvező alkalom az Iránnal való leszámolásra. Az ok a háborúra a Tarik Aziz iraki külügyminiszter elleni merényletkísérlet volt, amelyre válaszul 1980. szeptember 22-én Irak megindította a támadást Irán ellen.
A Paszdaran és Baszidzs milíciák "önkéntesei" között állítólag kilencéves gyermekek is voltak. Egyes beszámolók szerint előfordult, hogy gyermekek ezreit küldték a csatába, körülbelül húszas csoportokba összekötözve (hogy megakadályozzák a gyávábbak menekülését). Más beszámolók szerint lányokat is bevetettek, őket főként aknamentesítésre használták, míg a tizenéves fiúkat Allahra bízták, és fegyvertelenül küldték az iraki lövészárkok ellen, azzal a céllal, hogy így rettentsék el az ellenfelet. Nyugati vegyi fegyverek Irak egy idő után vegyi fegyverekkel próbálta meg kicsikarni a győzelmet. A nemzetközi színtéren Irán ellen megnyilvánuló antipátia következtében a Szaddám-rezsim gyakorlatilag büntetlenül alkalmazhatott tömegpusztító fegyvereket a harcok során, melyekhez ráadásul jelentős nyugati segítséggel jutott. Irak tabunt, mustárgázt, szarint és cikloszarint vetett be a harctéren. A bevetett mennyiségre jellemző, hogy a világban - Japán után - Irán áll a második helyen a tömegpusztító fegyverek által leginkább sújtott nemzetek sorában.