home Intézzen el mindent gyorsan és egyszerűen Válassza ki álmai bútorát otthona kényelmében. A fizetési módot Ön választhatja ki Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben. account_balance_wallet Fizetési mód kiválasztása szükség szerint Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben.
credit_card Fizetés módja igény szerint Fizessen kényelmesen! Fizetési módként szükség szerint választhatja a készpénzes fizetést, a banki átutalást és a részletfizetést.
thumb_up Intézzen el mindent online, otthona kényelmében Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van
Valami értelme mégis volt a tavalyi Oscar-botránynak. Egy éve, az Oscar-jelölések bejelentése után Hollywood egyik fele (a fekete filmesek) azért háborodott fel és hirdetett bojkottot a gála ellen, mert az egyéni kategóriákban egyetlen fekete bőrű színészt sem jelölt az Amerikai Filmakadémia. Hollywood másik fele (az akadémia tagjai) meg azért csattant fel, mert rasszistának nevezték őket. Aztán az egész elhalt, a gála után egy szó sem esett többet a dologról. De nyilván emiatt is lehet, hogy idén több olyan film került előtérbe, amiben fekete színészek a főszereplők. A Holdfény, a Fences vagy A számolás joga pedig igenis megérdemlik a figyelmet. A számolás joga már a témája miatt is izgalmas – furcsa, hogy csak most filmesítették meg. Nekem például fogalmam sem volt róla, hogy az ötvenes években fekete nők is részt vettek a NASA (Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) űrprogramjában. Ahogy arról sem, hogy néhányuknak milyen nagy szerep jutott abban, hogy miután a szovjetek felküldték Gagarint, az amerikaiak is embert juttattak az űrbe.
Minden idők egyik leginspirálóbb történelmi drámájának középpontjában a diszkrimináció ás az űrprogram áll. Kötelező megnézni. 2017 januárjában került a mozikba A számolás joga, amit nagyon vártunk mi is. Bár premier előtt volt lehetőségünk megtekinteni az elképesztő filmet, de jó okkal vártunk eddig a cikk megírásával. Úgy döntöttem ugyanis, hogy elolvasom az azonos címet viselő könyvet is, mert a történelem ez idáig teljesen ismeretlen szeglete finoman szólva felkeltette az érdeklődésemet. Miről a szól A számolás joga, és mellesleg miért nem tudtunk eddig róla? Ifjabb éveimben rajongtam a történelemért, azt viszont utáltam amikor évszámok sorozatává, valami dögunalmas száraz tantárggyá redukálták a legizgalmasabb sztorikat. A számolás joga éppen egy ilyen, igen döbbenetes történet, azonban a történelem egy ismeretlen zugában rejtőzött mostanáig. A sztoriból magyarázatot kapunk rá, hogy miért sunnyogták el a "hivatalos" történelemkönyvek lapjairól a filmben látható nők történetét – nők és afroamerikaik -, bár felmentésre okot ez sem ad.
Ma különösen igaz volt ez: mindenféleképpen meg szerettem volna nézni valamit és örülök, hogy A számolás jogára esett a választásom! Több lettem, mint amikor elkezdtem nézni! Kötelező darab! 8/10 2017-06-29 00:26:15 csabaga (3) #13 A NASA rész az Igazakban szerintem érdekesebb, a többit is láthattuk már más filmbekben. A WC problémát rögtön a Segítségben... előzmény: noresz02 (#12) 2017-05-26 21:41:59 noresz02 #12 Megint egy Oscarra készített tematikus film, ezúttal a fekete elnyomás témájában, de most nem jött össze neki. Túlságosan steril és szájbarágós, néhol kifejezetten kilóg a filmből a téma hangsúlyozása. A NASA-s részek nagyon érdekesre sikerültek, de ahogy hazaértek a hölgyek, rögtön átlag alá esett a színvonal. 2017-04-09 20:55:33 Bubu #11 Igen, megkapta a kellő elismerést. A másik kettő szerintem nem teljesen vetkőzte le a hozzáállását, inkább elfogadták, hogy megváltozott a helyzet, és nem tudnak mit csinálni vele. Ahogy Dorothy is megmondta, nem értette meg Vivian, hogy mi a probléma.
A NASA úgynevezett "emberi számítógépeket" keresett, vagyis olyan kiemelkedő matematikai képességekkel rendelkező tudósokat, akik elvégzik azokat a bonyolult röppálya-számításokat, amiket ma már digitális számítógépekkel oldanak meg. Ráadásul 1958-ban a Szovjetunió fellőtte az első Sputnyik műholdat, és ezzel sokkolta az USA-t. Ettől az amerikaiak számára sötét dátumtól kezdődően az USA számára presztízskérdéssé vált, hogy visszaszerezzék a vezetést az űrversenyben. Ettől kezdve a legkiválóbb tudósok és matematikusok, köztük az "emberi számítógépek" is az űrprogramra álltak rá. Bár a Virginiában és a többi déli államban még érvényben voltak a faji megkülönböztetést előíró "Jim Crow törvények" (Jim Crow a feketék egyik gúnyneve volt), a Langley Kutatólaboratórium afroamerikai nőkből álló matematikus-csapatot alkalmazott a repülési adatok kiszámításához. Szegregációjuk megmaradt, külön étkeztek, egy félreeső részlegben dolgoztak, aminek Nyugati Számítási Csoport volt a neve, és fizetésük is jóval alacsonyabb volt, mint fehér kollégáiké.
Al Harrisont ( Kevin Costner), a NASA igazgatóját azonban csak egyetlen szempont érdekli: hogy 1962-ben feljuttassák John Glenn asztronautát a világűrbe és ezért csapatát keményen hajtja, nem törődve semmilyen diszkriminációval. A kor szelleme A film nagy erőssége, hogy kiválóan adja át a kor hangulatát: a hatvanas évek szelleme annyira átjárta a filmet, hogy kedvet kaptam ismét elővenni a Mafia III-at. Ugyanakkor a színészi alakítások terén sem panaszkodhatunk: a három színésznő időnként sziporkázó humorral, máskor igazi drámával adja vissza, hogy mit kellett kiállnia egy afro-amerikai nőnek ebben a korszakban – még a NASA-an belül is. Nemcsak a feketék diszkriminációjáról kell beszélnünk egyébként: a hatvanas évek macho korszakában nőként is rendkívül nehéz volt érvényesülni. A másik oldalon Kevin Costner igazi briliáns alakítást nyújt, többek között azzal is, ahogy sokáig nem világos: csak egy érzéketlen karrierista, aki mániákusan hajszolja az eredményeket, vagy a nagy űrhajszában is ember tudott maradni.
Most, hogy ezek a dolgok nyilvánosak, egy kis guglizással kideríthető, hogy mi lett a három nő sorsa, akinek ehhez most nincs kedve, annak annyit árulok el csak, hogy a film végéig egyiküket sem koncolják fel fehérbe öltözött csuklyás emberek, miközben keresztet égetnek. Korhű jelmezek és díszletek, ügyesen beillesztett archív felvételek, Hollywood élvonalbeli afro-amerikai színésznői hozzák a kötelezőt. Kevin Costner és Kirsten Dunst is emlékezetes alakítást nyújtanak, aki viszont Sheldon Cooper miatt ül csak be a filmre, az valószínűleg csalódni fog, nem jut akkora mozgástérhez. Amit kapunk az egy szép – jó eséllyel a valósághoz képest némileg megszépített – történet egy kevésbé szép korszakból, fontos, de szándékosan elhallgatott emberekről, szórakoztató, élvezetes módon. Hozzászólások hozzászólás
Mindenesetre nem olyan giccses valami, amit egy PC tanmesétől "elvárnánk". 2017-03-29 00:27:27 kfiro #5 Egy újabb film a szegregációról, ami kicsit más szemszögből mutatja azt, ebben nincsenek nagyon szélsőseges események, hanem szépen finoman tolják az arcunkba a tényeket, amelyek nagyon szomorúak. Jó volt a film, végig lekötötte a figyelmemet, színészileg nem éreztem benne semmi különlegeset. Jó szórakozást! 2017-03-28 16:09:53 #4 Nekem azért tetszett, mert nem csak a szegregációról szól. Bemutatja, milyen egy munkahely, ahol nem a megfelelő emberek ülnek a megfelelő helyen. Sajnos nem hiszem, hogy legtöbben ezt ne tapasztaltuk volna meg, milyen egy főnök, akinek fogalma sincs a beosztottjai munkájáról vagy kvalitásairól, miközben a saját komplexusait kompenzálja rajtuk. Vagy hogy ellátunk egy beosztást, és csak a megfelelő kompenzációt nem látjuk érte. Addig nem lehet ilyen mértékű haladást várni, amíg a hozzáértőnek nem adott minden feltétel, vagy információ, hogy dolgozhasson, és amíg nem érdeme szerint ismerik el.