Az ismert rumpsteak (200 g) és a termetes entrecôte (400 g) hátszínből készül. A legnevezetesebb angol és amerikai steakfajták közé tartozik a hátszínből csonttal és vesepecsenyével együtt szelt Porterhouse steak (800-1000 g), vagy a hozzá hasonló, ám valamelyest kisebb (600 g), a T alakú csontról elnevezett T-bone steak. A szintén hátszínből készülő "boneless", azaz csont nélküli sirloin steak ugyancsak embert próbáló (300-400 g), ahogy a hasonló méretű, rostélyosból vágott rib-eye, más néven Delmonico steak is. Mára újabb s egyre kreatívabb steakek jelentek meg a vendéglők asztalain. Az új trend leginkább az Egyesült Államokban hódít. T bone steak sütése sütőzacskóban. Új stílusokról is beszélnek a New York steak, a Kansas City steak vagy éppen a Chicago steak apropóján. A divat jeleként egy magára valamit is adó steakhouse igyekszik saját "fejlesztésű", a nevéhez kötődő steaket kitalálni. A hazai marhák jósága A jó steak titka mindenekelőtt a fajtában, a tartáskörülményekben, a takarmányozásban, majd a szakszerű bontásban (érlelésben) rejlik: így jön létre a kiváló minőségű, azaz megfelelő szerkezetű, zamatos hús.
A húsok forgatásánál szintén szempont, hogy ne húsvillát döfjünk bele, hanem lapáttal vagy fogóval fordítsuk meg a szeleteket. Sütés A steaknek való húsokat sokféleképp készíthetjük el. A húst süthetjük öntöttvas serpenyőben (lehetőleg ne használjunk tapadásgátlóval kezelt serpenyőt), grillen, esetleg sütőben is. A klasszikus és igazán jó eredményt adó megoldás, ha minimális zsiradékon, öntöttvas serpenyőben készítjük el a húst. A steak ízét jól kiemeli a vaj, így ha lehetőségünk nyílik rá, akkor a kész steaket egy kis vajban forgassuk át. Az elkészült húst nem kell azonnal tálalni, letakarva néhány perc pihenés után kínáljuk. A steakek elkészítésnek másik nagy kérdése, hogy mennyire átsült állapotban kerüljenek a vendégek, családtagok elé. T bone steak sütése seasoning. A klasszikus skála a következők szerint alakul: - blue (egészen vékony sült kéreggel bír, az belső húsállomány teljesen nyers) - rare/saignant (a hús háromnegyede – a kérget leszámítva - nyers) - medium/a point (félig átsült) - well done/bien cuit (jól átsült) A skála elemei között vannak átjárások, így készíthetünk vagy étteremben kérhetünk medium-rare vagy medium-well done módon elkészített húst is, ami a két kategória közötti átmenetet fogja eredményezni.
Tenderloin: bélszín (vesepecsenye). Top sirloin: szűzpecsenye. Bottom sirloin: felsál. Round: marhafartő. Az első részét magyarul feketepecsenyének (round flat), a hátsót fehérpecsenyének (eye of round) hívjuk. Brisket: szegy. Főzik, grillezik, füstölik. Plate: szegy hátulja. Flank: hasaalja. Gulyás és pörkölt, darált húsok. Angolszász országokban "a szegények steakje". Shank: lábszár. Pörkölt, gulyás, tokány. Klasszikus és kreatív steakek A marhából metszett steakek (beefsteak) közül hazánkban a vesepecsenyéből készítettek a legismertebbek. Ezeknek a súlya leginkább attól függ, hogy a vesepecsenye vastagabb vagy vékonyabb részéből metszik-e. Lehetnek 200 grammosak is, de a 160-180 grammosak, a Chateaubriand esetén pedig a dupla méretűek az elterjedtek. Gasztro: Hogyan süssünk steaket? – tippek, fortélyok | hvg.hu. A kisebbnek számító (100 g) szelet neve mignon vagy filet mignon. A tournedo és a medaillon ugyancsak 100 g körüli. A vesepecsenye omlós és puha, ám a fartőből készült steak a kötőszöveti kollagén miatt többnyire zamatosabb. A combból metszett, s általában a fartőhöz hasonló méretű, 150-200 grammos szeletekből készült sült ugyancsakízletes.
Mint Carrie könyvkiadója, aki a gyászáról írott könyve végén mégis csak szeretett volna egy randizós reménysugarat, hogy az olvasó csak ne érezze olyan rosszul magát az özvegyi lét miatt. Ezt persze a forgatókönyvírók is eljátsszák a legutolsó részben, de szerencsére hagynak teret és levegőt annak a szerelemnek is, amelynek valójában soha nem lehet lezárása. Kevesebb szex, több dráma - így néz ki Carrie Bradshaw spoileres új élete "Nem maradhatunk azok, akik voltunk" - mondja a Szex és New York nosztalgiájára építő új sorozat, az És egyszer csak... első részében Miranda. Az alkotók nagyon igyekeztek, hogy meghallják az idők szavát, az első két - néha kissé didaktikus - részből azonban még korai megjósolni, hogy hová fut ki a barátnők élete. Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
A sokféleségügyi barátnők saját sztorival vannak jelen a sorozatban, a személyiségüknek vannak mélységei, de azt érezhetjük, hogy sokkal többet is ki lehetne hozni belőlük, ha nem a három fehér főszereplő csatolmányai lennének. Csakhogy hiába lennének izgalmasak Seema szerelmi kalandjai, Nya lombikos dilemmái, de még Lisa felső tízezerbeli problémái is, csak korrekcióként vannak jelen, és nem szervesen illeszkednek a történetekbe. Nem elég progresszívnak látszani, annak is kell lenni, hogy eladható legyen – mondhatnánk. Adódik hát a kérdés, hogy vajon milyen lett volna ez a reboot, ha a kisebbségi barátnők kerülnek a középpontjába, Carrie-ék pedig a nosztalgia jegyében a pálya széléről színesítették volna a sztorit. Sosem fogjuk megtudni. Miért kellett ezt tenni Steve-vel? Talán senkivel nem bánt el annyira a sorozat, mint Steve-vel (még Mr. Biggel sem, pedig neki egy infarktus jutott). A Szex és New York szívtipró, bunkó vagy épp infantilis férfi karakterei között Steve Brady volt az – Charlotte férje, Harry Goldenblatt mellett –, aki a jófejségével és a tiszta szívével tűnt ki.
Az eredeti sorozatot jegyző Darren Star távolmaradása komoly rizikófaktor volt az egyelőre tíz részes folytatásnak, de szerencsére King tanult saját hibáiból, és visszakanyarodott ahhoz a világhoz, amit Starral még együtt építettek, így úgy tűnik, ismét eljött a mi időnk. Az alaphelyzet változatlan – néhány manhattani upper barátnő "küzdelmei" az élettel –, a gárda azonban sajnos kicsit módosult. Carrie, Miranda (Cynthia Nixon), Charlotte (Kristen Davis) és párjaik maradtak – a folytatástól elzárkózó Samanthát (Kim Cattrall) azonban nélkülözniük kell a rajongóknak. A provokatív, sokszor humoros, a történetet komolyan előmozdító karakter hiánya fájó, de nem megbocsáthatatlan: az alkotók egy meglehetősen ügyetlen magyarázkodással és néhány kifejezetten izgalmas új karakterrel – a kötelező reprezentáció jegyében Nicole Ari Parkerrel, Karen Pittmannal és Sara Ramirezzel bővül a stáblista – igyekeztek betölteni a nyomában maradt űrt. A Nagy Alma gráciái még mindig egy jó tízessel járnak előttem, a problémáikat, ha nem is mindig saját bőrömön, de a körülöttem élő barátnők révén is, azonban sajnos jól ismerem.
Kár, hogy Steve-nek ebben a folyamatban nem jutott értelmesebb szerep a nagyothalló szerencsétlennél. Ki teszi helyre Carrie Bradshaw-t? A stílusos, okos és menő Seema Patel karaktere áll talán a legközelebb ahhoz, hogy Carrie Bradshaw körüli kapcsolati dinamikában hozza a fájóan hiányzó Samantha Jonest, bár ezt a kényszeres összehasonlítást sem Kim Cattrall, sem Sarita Choudhury nem érdemelni. A magabiztos luxusingatlanos Seema figurája lett a legizgalmasabb az új karakterek közül, legalábbis ő illeszkedik a legorganikusabban Carrie kapcsolataihoz. És az alkotók némi mélységet is tudtak adni neki: nemcsak profi és szexi, hanem képes megélni vagy akár megmutatni a sérülékenységét is. És ő az, aki új érkezőként is képes tükröt tartani Carrie elé – ha az etnikai leosztást is figyelembe vesszük, nem igazán visszatérő motívum a filmgyártásban, hogy egy ázsiai nő kiosszon egy fehér nőt. Seema azonban érzékenyen, de mégis határozottan figyelmezteti Carrie-t, hogy a szavainak súlya van, hogy amit mond, az bántó lehet.