Hanem széppróza. Mindegy, hogy mi a tárgya. Tehát nem következtethetünk belőle Kosztolányi igazi viszonyára a könyvhöz. Ez olyan volna, mint egy novella alakjait egyenesen vezetni vissza az életbeli modellekre. Kosztolányinak az olvasmány is (igen sokszor) téma, mint bármi más, mint egy szaladó kutya az utcán. De ha ebből arra következtetnénk, hogy kevésbé érdekli, mint Babitsot, tévednénk. Másképp érdekli. A táltosember – Wikiforrás. Mindkettő szenvedélyes olvasó.
Én vagyok a kocsis, a testem a kocsi. A kocsi mint börtön! Mért vagyunk e mozgó börtönben? Nem tudjuk. Aktáink be vannak pecsételve, és ismeretlen levéltárban hevernek. Emlélekzetünk is ott van valahol, mint a régi rab régi naplója a fegyház irattárában. Hol az az irattár? Hol az a levéltár? Hol ítélnek el bennünket? Miért? Lelki ébredés – Wikiforrás. Megtudjuk majd, ha a kulcsár értünk jön. Ha vasuton vagyunk, s kérdezni valónk van, kitől kérdezősködünk, ha nem a konduktortól? Ha más uton járunk, s ember-csoport jő velünk szembe, nem ahhoz fordulunk-e, aki véleményünk szerint legjáratosabb azon a tájékon? Kit kérdezzünk a lelki út tévelygőiben? Bizonyára nem a testi embereket, hanem a lelki embereket. Azokat, akik a zablát legerősebb kézzel kormányozzák; azokat, akiknek a honossági érzése erősebb, mint a miénk; azokat, akiknek agyában tisztultabb a világosság, mint a mienkben. Mert ők tudják legjobban az utat, az igazságot, az életet. A legfejlettebb lelkű ember a földön Jézus volt, senki nem is említi annyiszor a lélek és a test különvalóságát, mint ő, tehát senki nem is érezte annyira, senki se volt e tekintetben olyan tájékozott, mint ő, senki nem adhat olyan biztos utasítást, mint ő. Utasításai az evangéliumokban vannak megirva.
Mik a jelei a lelki ébredésnek? Az ember megismeri, hogy a keze nem ő, a lába nem ő, a füle nem ő. Eddig csak a hajával nem azonosította magát, most elválik az azonos érzése a végtagoktól: A kéz csak fogó és ütőszerszám. Ha levágják, sem az eszem, sem az emlékezetem nem csonkult. A láb csak járó, emelőszerszám. Bár testemnek csaknem fele, ha elvesztem, öntudatom nem csökken, lelki tehetségeim nem kevesbedtek. Dehát micsoda kocsi az, amelynek elveszhetnek a kerekei, eltörhetik a rudja, mégis egész kocsinak érzi magát? Ha a testem egyes részei elveszhetnek annélkül, hogy a lelkemből bármi is hiányzanék, bizonyos, hogy a gyomrom se én vagyok, a tüdőm se én vagyok, a szemem se én vagyok, és az agyam se én vagyok. Ha az egyik testrész műszer, a másik is az. Hús, hús. Olvasási módok by Ágnes Nemes Nagy : hungarianliterature. Mért volna az agyvelő kivétel. Az agyvelő is csak anyag. Az anyag pedig nem gondolkodik. Így válik ketté tudásunkban és érzésünkben a valónk: Én és a Testem. Dehát mi vagyok én, és mi a testem? Én lélek vagyok. A testem meg hús.
Figyeljétek meg, hogy aki ezt a Földet tartja a Világnak, mind korlátolt elméjű ember. Többnyire nagy testűek és kövérek. Az élet gondjaival vagy pénzgyüjtéssel szorosan elfoglaltak. Ha nem foglaltak, gyomrukat szeretettel simogatók, szoknyafutók. Ha nem ilyenek, ravaszok, kegyetlenek. Aki eszesnek látszik is közülük, eszessége nem igazi, csak afféle rókaházi. Az élet épp oly logikus következmény, mint minden más következmény. Nincs következmény előzmény nélkül. Dehát ha előbb is éltünk, mért nem emlékezünk reá? Aki a bányába száll le nem visz magával napórát. Aki vadászni megy, nem visz magával meszelőt. Aki fürödni megyen, nem visz magával káposzta-gyalut. A földi élet rövid kiutazás az örökkévalóság országából. Csak a szükségeset hoztuk magunkkal: az egyéniséget, hajlamokat, erőket, képességeket, s lelki iránytűt, amely ezt a két fő irányt mutatja: Jó és rossz. 1. A lélek tud magamagáról. 2. A lélek külön vizsgálja magamagát és külön a testet. (Már Szt. Pál mondja: Más törvényt Iátok testemben és mást lelkemben. )
A beteg elvette az üveget. De nem ivott mingyárt, csak tartotta; mintha azon gondolkozna, hogy igyon-e, vagy ne igyon. Az asszony visszafordult, és nekitolakodott előbb az egyik ajtófélfának, aztán meg a másiknak, míg végre sikerült beirányozódni újra a kocsmába. Az öreg fölemelte akkor az pálinkásüveget. Nyelt egy kortyot. Aztán fölnyújtotta Duli Péternek. - Nem iszok - seppegte az, a fejét rázva -, soha nem ittam. - Hát mivel élsz? - kérdezte a beteg, fölemelve az arcát. - Tejjel - felelte röviden Duli Péter. Megint elhallgattak. A kocsmában az egyik búcsús az üveggel erősen kopogva sürgette a kocsmárost. Az udvarban a hamvas-ló fölnyiharászott, mintha zabot látna. A beteg fölemelte a csupanyak üveget, és inkább csorgatva, mint ivogatva, fenékig kiüresítette. Duli Péter nem nézett oda. Maga elé merengett a semmibe, és talán nem is az öregnek, hanem csak úgy magának mondta: - Nincs gyógyulás, csak a főd... A másik nem felelt. Félig behunyt szemmel nézett maga elé, mint aki valami dallamra gondolt, amit elfelejtett, de neki kedves az mégis.
Mert nem is akarnak igazán semmit. És minduntalan cserbenhagyják benső látomásukat azért, ami a kifejezésben tetszetős. De ez már persze nem Kosztolányi. Legföljebb egyik álarca. De visszakanyarodva az olvasáshoz: sokszor volt az a benyomásom, hogy a tudósnak nevezett Babits igenis civil olvasó a profi olvasó Kosztolányihoz képest. Babits először az életét táplálja a betűvel, másodszor az irodalmi gondolkodást; Kosztolányi először és másodszor a saját művét. Babits nem tud nem-olvasni; Kosztolányi célra olvas. És most már nagyon igazságtalan vagyok. Sikerült úgy kisarkítanom a tételt, hogy már nem igaz. Ahhoz még jogom van, hogy belevonjam a játszmába Babits esszéírói művét, hiszen abból következtetek olvasási módjára, de az már jogtalan, hogy Kosztolányi irodalmi karcolataival megütköztetem. Az, ahogy Kosztolányi olvasmányaival bánik, egész írói magatartásának tüköre. És sokszor megtévesztő is, mint írói magatartása. Amit ő irodalomról ír, az álesszé. Nem arról szól, amiről szól. Legtöbbször nem olvasmánybeszámoló, nem kritika, nem szellemi életének megfogalmazása.
Az ember értékének mértéke a szeretet, az a szeretet, amely fakadhat humánumból, vagy az emberiség számára legfontosabb üzenetből, Krisztus mondatából: "Szeresd felebarátod, mint önmagad. " Ez nem parancs, csak kérés, de azt gondolom, mértéke mindenki számára, aki embernek érzi magát. Szeresd felebarátod mint önmagad. Külön elismerés mindazoknak, akik az elesett, súlyosan mozgássérült emberekkel foglalkoznak, s humánumból fakadó szeretettel halmozzák el őket. A kerekesszékhez kötött és egyéb mozgássérültek számára a hétköznapi élet egyik legfontosabb cselekvési lehetősége a sport és kulturális rendezvényeken való aktív szereplés. Bár fogyatékosságuk igen kevés lehetőséget kínál arra, hogy az ép emberekkel azonos körülmények között részesülhessenek az élet minden áldásából. Sokat kell tennünk annak érdekében, hogy ezek a különbségek minél előbb eltűnjenek, s próbáljuk biztosítani a mozgássérült embereknek, hogy saját munkájuk, szorgalmuk és kitartásuk révén nagyszerű teljesítményekre legyenek képesek. Tegyük számukra lehetővé, hogy a súlyosan mozgássérültek, kerekesszékbe kényszerült emberek teljesítményükkel sikert és megbecsülést szerezzenek önmaguknak és környezetüknek.
A számok a Bibliában gyakran szerepelnek szimbolikus értelemben. A 3-as és 7-es szent szám, a tökéletesség, az isteniség kifejezője. Amikor tehát a szerző 2-3 napra osztja a termetés művét és ehhez hozzáadja mint harmadik elemet, a pihetőnapot, amely egyben a 7. nap is, zt akarja a számok szimbolikájával is hangsúlyozni, hogy a vilÁg maga ugyan nem Isten, de Iste alkotása.
A negyedik esztendőben pedig szenteljétek minden gyümölcsét ünnepi ajándékként az ÚRnak! Az ötödik esztendőben már megehetitek a gyümölcsét. Így bőven fog teremni nektek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. " A mértéktartó és mértékadó, Istent követő szentség része az adakozó igazságosság: ha begyűjti a gazda a termést, hagyjon meg egy sávot, ahol nem arat, az a szegényeké. Ez nem adomány, amelyet Te adsz a tiédből. Le sem arathatod, mert nem a tiéd, hiába van a tulajdonodban. A kerekesszék sem akadály – Jegyzet – 8400 Info. Az adományozás a zsidóságban nem valamiféle szívélyes nagylelkűség. A cedáká, a jótékonyság szava az igazságra használt szóból ered. Aki ad, csak hozzájárul az igazságos világ helyreállításához, ahol nem lehet túl nagy a különbség gazdag és szegény között. "Mert Szent vagyok Én, a Ti Istenetek". Különbségtétel, mértéktartás, közösen elfogadott szabályok követése nélkül nem állhat fenn a világ. Ezért tanítja a kabbala, hogy Isten egyik legfelső megnyilvánulási módja a szigor, a határok kijelölése. A másik viszont a feltétlen és mértéket, szabályt nem ismerő, minden igazságosságon túli együttérzés, szeretet.
A két fogalmat külön bejegyzésben fogom tárgyalni, majd megvizsgálom őket összefüggésükben. A felelősség fogalma Tuba Iván erkölcsteológus így határozza meg: "A felelősség lényege a dialogikus viszonyban mutatkozik meg. Valaki megszólít, elvárása van velem szemben, s én megfelelek ennek az elvárásnak, válaszolok a fölkérdezésre. Minthogy nem mindegy, milyen válasz telik ki tőlem, immár felelős leszek azért is, milyenre formálom magam: tehát felelősséggel tartozom önmagammal szemben is. (…) De a keresztény fölfogás szerint önmagam felelős kormányzásával és az ügyekért érzett kötelességtudattal szemben prioritást élvez a dialogicitás, a párbeszédes jelleg: meg akarok felelni, meg kell felelnem mások jogos elvárásainak, horizontálisan: embertársaimnak, vertikálisan: a teremtő Istennek, aki létem és szabadságom ajándékozásával megszólított, és felelőssé tett – végül is az egész teremtésért, annak megőrzéséért és továbbfejlesztéséért. Felelősség és szabadság 1. rész – Aha! élmény. Teremtményi függésben, végességem tudatában és a világ Isten alkotta törvényei iránti tisztelettel adom tehát a válaszomat Istennek és embereknek.
Egy másik példával élve: egy anya, aki túlzott szeretetet táplál gyermeke felé, és elhalmozza mindennel, viszont cserébe azt kéri (akár tudattalanul), hogy ne hagyja el soha, épp az ellenkező hatást fogja elérni. Kiveszi a kezéből a felelősséget, és így a gyermek örökké gyermek marad. Egyszer egy orvosi rendelőben hallottam egy anyukától: " Hiszen az a dolgunk, hogy feleslegessé tegyük magunkat, nem? " Kicsit nyers a megfogalmazás, de igaz. Tetteimért Lentebb fogom említeni, hogy érzéseinkért nem vagyunk felelősek, hiszen azok elég mélyről jönnek ahhoz, hogy ne tudjuk őket irányítani. Szeresd a szomszédodat: hogy otthon légy a világban – Jó Szombatot, Shabat Shalom! | Mazsihisz. Viszont az érzéseinket tettek követik, amelyekért már valóban mi vagyunk a felelősek. Ha jön egy érzés, például a harag – ami nem feltétlenül romboló érzés (csak akkor, ha a felszínen maradok, és nem törődök vele), hiszen rengeteg energia van benne –, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy honnan is jön ez? Miért táplálom a másik irányába? Hogyan tudnám ezt konstruktívan felhasználni? Környezetemért Az egész "teremtett" világ, ahogy Tuba professzor írta, ránk van bízva.
1934 áprilisában a koncentrációs tábort hivatalosan átadták az igazságügyminisztérium kezelésébe. Ettől kezdve az őrszemélyzet is kicserélődött. 1936-ban untersturmführeri, 1941-ben obersturmführeri kinevezést kapott. Karrierje azonban ettől kezdve megrekedt – feltételezhetően azért, mert hiányoztak belőle azok a készségek, amelyeket egy vezetőtől elvártak. Különböző szolgálati helyek után 1938-tól Reichenbergbe, majd Prágába került. Részt vett az 1942 június 10-i lidicei tömeggyilkosság megszervezésében. 1943 márciusában Belgrádba helyezték át. Itt egy alkalommal önként jelentkezett egy kivégzőosztagba, miután a spriccelő vér és agyvelődarabok miatt a legénység több tagja rosszul lett és nem volt képes folytatni a gyilkosságokat. A nyilas hatalomátvétel után vezényelték Budapestre. Itteni tevékenységét teljes homály fedi. Részt vett a kitörésben, egyes források szerint 1945 tavaszán Prágában látták. Felesége gyermekei előtt teljesen eltitkolta férje élettörténetét. A családi titkokat fiatalabb, 1943-ban született lánya hosszas nyomozás után tárta fel.
Egy darabig biztosan vicces dolog, de később teher, és így felborul a családi élet. Egyszer láttam egy filmet – a címét sajnos nem tudom –, amelyben a szülők válófélben voltak, és úgy próbálták gyerekeiket magukhoz hódítani, hogy olyan tevékenységeket űztek, mint ők. Elmentek a gyermekük házibulijába, a részegségig itták magukat, stb. A fiataloknak persze ez feltűnt, és mindenféle formában jelezték, hogy ez már nagyon "gáz"! A történet természetesen happy enddel zárult, és a házaspárnak pedig lett egy csomó tapasztalata a történet során, amit későbbi együttlétük során fel tudtak használni. Másik példa: a munkáltatónk jogos igénye, hogy a ránk bízott feladatokat tudásunknak megfelelően lássuk el. Vagy az állam jogos igénye az adófizetés, különben nem tudná miből eltartani az országot. Kapcsolataimért Hitelesen vagyok benne a különböző szinteken megjelenő kapcsolataimban (családtagok, barátok, ismerősök). Az előző példánál maradva, azt a szerepet töltöm be, ami rám van szabva, mindenki irányába annyi szeretetet táplálok, amennyi szükséges, és ott vagyok a másik mellett, ha szüksége van rám.