Nagy vízterhelés mellett a szűrőt befolyásoló legkisebb hatások is a halak mérgezését és pusztulását okozhatják. Ilyen hatás lehet egy rövidebb áramszünet, pár fokos melegedés vagy egy kicsivel több haltáp. Ilyenkor egy pár nappal elmaradt vízcsere is a nitrátszint egészségtelen emelkedését okozza. Kis akváriumban tartható halak na. A nagy vízterhelés egyben nagy oxigénigényt is jelent, erős mesterséges levegőztetéssel lehet csak biztosítani a halak szükségletét. Ennek a meghibásodása akár pár óra alatt is a halaink fulladásához vezet. Ha nagy víztömeg jut a halainkra, a káros vegyületek jobban felhígulnak, így kisebb a vízterhelés. Ilyenkor sokkal rugalmasabban működik az akváriumot fenntartó biológiai egyensúly, a szűrés és az akvárium növényzete képes gond nélkül korrigálni a fent felsorolt kisebb hibákat. A halak táplálkozása is befolyásolja a vízterhelést. A tisztán ragadozó halak anyagcseréje termeli a legtöbb káros salakanyagot, az átlagos mindenevők némileg kevesebbet, míg a kizárólag növényevők jóval kisebb mértékben terhelik az akvárium vizét.
A korallsügérek táplálása egyszerű. A legtöbb eleséget elfogadják amennyiben élő, fagyasztva szárított, lemezes és zöld táplálékból álló, változatos étrendet biztosítunk számukra. Akváriumi szaporodásuk is lehetséges. A nemek felismerhetőek ivarszemölcseik alapján, ami ívás előtt látható a legjobban. A hímek ivarszemölcsei keskenyek és kissé hegyesek a nőstényeké szélesek és tompák. Ikráikat lapos kövekre vagy puhatestűek héjaira rakják. CSÁSZÁRHALAK A POMACANTHIDAE családba tartozó császárhalakat kopoltyúfedőjük hátsó részén viselt éles tüskéjük különbözteti meg rokonaiktól, a pillangóhalaktól. A fiatalok színe többnyire eltér a felnőttekétől. A nagyobb és kisebb termetű császárhalak élénk színeik miatt egyaránt népszerűek a tengeri akvaristák körében. A nagyobb fajok túlságosan kényesek a kezdők számára. Válogatósak és lelassulnak, ha a víz minősége romlik. Kis akváriumban tartható halal.fr. Területvédők, ezért ajánlatos csak egy példányt tartani medencénként. Tartásukhoz szükséges a tengeri akvarisztikában szerzett tapasztalat.
A betta hal tartása nem egy bonyolult és költséges dolog, hiszen nincsenek speciális igényei, viszont igen látványos hal. Uszonyaik szerint több fajta Bettát különböztetünk meg. Pl. Halfmoon, Sárkány, Elefánfülű, Delta stb.
Az apró víz alatti világok divatját éljük, a nano akváriumok rajongótábora évek óta folyamatosan nő. Ebben nincs is semmi meglepő, hiszen a növények, garnélák, rákok és csigák közösségének élethű otthont adó nano tartályok a legkisebb lakótérben is jól mutatnak. A nano akvárium a lakótelepi lakásban ugyanúgy szemet gyönyörködtető látvány, mint az iroda egyik zugában, ráadásul a legkisebb teret is képes a nyugalom szigetévé varázsolni. És az első lépésekhez sem kell különösebb tudomány – a szaküzletekben tökéletesen felszerelt és beültetett nano akváriumok közül válogathatunk. Kis akváriumban tartható halak per. Az akvárium nélkülözhetetlen kellékei, azaz a megvilágítást biztosító lámpák, a vízszűrő, illetve a szivattyú általában már előre be vannak szerelve, így a kezdő akvarista sem követhet el komolyabb hibát. Tehát az a szabály, miszerint a kisebb akváriumok kezelése különösen nehéz feladat, nem mindig állja meg a helyét. Nano akvárium címszó alatt tartályok széles választéka kapható 8 és 35 liter közötti befogadóképességgel.
Az akváriumhoz képest túl nagy hal pedig sohasem lesz igazán egészséges, így a szépsége is elmarad a lehetőségeihez képest. A kistestű rajhalak élénk mozgásukkal ugyanúgy kitöltik a vízteret, mivel sokkal többet tarthatunk belőlük, és minél kisebbek, annál tágasabbnak tűnik körülöttük az akvárium is. Sokan próbáltak a maximális létszám kiszámítására könnyen érthető szabályokat alkotni, de egyik sem alkalmazható minden halfajra és nem is használhatóak minden helyzetben. A legrégebbi elképzelés, miszerint minden kistestű halra 1 liternyi akváriumvizet kell számolni, ma már nem csak elavultnak, de állatkínzónak is számít. A minden halcentiméterre egy liter víz már használható kiindulási alap, de csak kistestű, torpedó testalkatú halaknál, és csak egyetlen szempontot, a vízterhelést veszi figyelembe. A viselkedés viszont legalább annyira fontos tényező. Egyes halak territoriálisak, mások gyors úszók és ezért igényelnek jóval nagyobb helyet, mint amit a puszta méretük megindokolna. Chubbe - Hazai halaink akváriumi tartása és gondozása. A halak testfelépítése, táplálkozása és az akvárium szűrése is tovább bonyolítja a képletet.
#1 Tudjátok mi az oka, hogy hal gömb akváriumban nem tartható? A neten rákerestem, és a következő - röviden összefoglalt - indokokat találtam: (forrás:) - kicsi vízfelszin/levegő arány - kis méret miatt a technika elhelyezése nehéz (pl fűtés és szűrés) - öngyilkos hal kiugorhat, mert nem fedett - nincs elég hely az úszáshoz - gömb üveg torzítja a látványt és ez stresszt okoz Ezek közül az utolsó két indok érdekes, az első három - véleményem szerint - egyszerűen nem igaz vagy körülményfűggő (esetleg nem is okoz problémát, vagy egy nano akváriumnál is jelen van). A mérettel kapcsolatban: itt inkább a hal / tér méretéből kellene kiindulni. Mondjuk egy 80 literes szögletes akváriumban egy 30 cm-es ponty sem tartható... A tükörképpel mi a helyzet? Akvaguru - MENÜ > KEZDŐKNEK > A halak telepítése. Van a gömb méretére korlátozás? Vagy egyszerűen az íves felület önmagában probléma? Egyébként most is lehet látni, hogy Betta-kat kis műanyag poharakban - tehát nem gömb akváriumban - tartanak (díszhal kereskedésekben... ), ezzel mi a helyzet? Van még más indoka a gömb akvárium tiltásának?
Adatok Származási hely: Svájc Magasság: kan 63. 00-70. 00 cm szuka 58. 00-66. 00 cm Súly: kan 38. 00-50. 00 kg szuka 36. 00-47. 00 kg Szőrzet: Dús, puha, selymes, meglehetősen hosszú, kissé hullámos vagy egyenes. Szín: Trikolór (fekete, rozsdabarna, fehér) Testméret: Nagytestű Taníthatóság: Jól tanítható Szőrtípus: Rövid szőrű Szőrápolási igény: Normál Mozgásigény: Közepes mozgásigényű Lojalitás: Hűséges Védelmezőképesség: Erősen védelmező Állat kompatibilitás: Játékos és elfogadó más kedvencekkel Gyerek kompatibilitás: Szereti a gyerekeket További adatok megjelenítése Adatok elrejtése Leírás A berni pásztorkutya a négy svájci hegyikutya fajta egyike. E csoportba tartozik az appenzeller sennehund, az entlebucher mountain dog, és a nagy svájci havasi kutya is. A berni pásztor nevét arról a svájci területről kapta, ahol kialakult: Bern-ről. Története egészen Helvetia (Svájc) római megszállásának idejéig nyúlik vissza, 2000 évnyire, legalábbis egyes vélekedések szerint. A császári légiók masztiff típusú kutyákat vittek magukkal, melyek kiemelkedő őrképességekkel rendelkeztek.
Nem ugatós vagy vad, de határozott és félelmet nem ismer. Nem egygazdás, inkább igazi családi kutya, aki szereti a társaságot, szeret mindig ott lenni, ahol történik valami. A harmonikus külsőt, a szép szőrzetet, a szabályos, szimmetrikus eloszlású rajzolatot és a szép árnyalatú színeket már tudatosan alakították a tenyésztők. A berni pásztorkutya szeret játszani, fogékony, nagyon ragaszkodó típus. Az egykori házőrző, hajtó- és vontatókutya Manapság a bernit legtöbben társként, hobbikutyaként tartják. Fontos azonban, hogy a - mára munkanélkülivé vált - kutyának megfelelő elfoglaltságot biztosítsunk, és némileg pótoljuk az egykori házőrző, hajtó- és vontatókutya sokrétű feladatkörét. Nem élhet unalmas, egyhangú életet, és ehhez nyújthatunk neki segítséget azzal, ha hagyjuk, hogy része legyen a család életének, akár kirándulások vagy nyaralások alkalmával. A mai rohanó világban életünket úgy kell szerveznünk, hogy szabadidőnk nagy részét megpróbáljuk családunkkal tölteni, melynek a bernink is tagja.
Ezek kereszteződtek az őshonos őrkutyákkal, melyek igen jól tűrték az Alpok szélsőséges időjárását. A berni pásztor hamar elterjedt a gazdálkodók körében, mint munka- és őrkutya, a Bern környéki takácsok pedig különösen előszeretettel használták. Piaci napokon ezek a nagy és nyugodt kutyák húzták az tejtermékekkel vagy szövetekkel magasan megpakolt kocsikat a falvakon át. A fajta az 1800-as évek közepén majdnem eltűnt az összehangolt tenyésztési munka hiánya miatt. A századforduló táján egy svájci kinológus, Franz Schertenleib és egy zürichi professzor, Albert Heim nagy erőfeszítéseket tettek azonban megmentése érdekében. Akkortájt ezek a kutyák sok különféle, helyi elnevezéssel bírtak, mint "Gelbbackler (sárgapofa), "Vierauger" (négyszemű) vagy "Durrbachler" (Bern egyik körzete). 1908-ban rögzítették végül a fajta nevét berni pásztorkutyaként, Heim professzor javaslatára. Eredet és történet Egészség Átlagéletkora 7-10 év. Berni pásztorkutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: arthritis (ízületgyulladás), autoimmun betegségek, daganatok, könyökízületi diszplázia, csípőízületi diszplázia, látóideghártya sorvadás.
A dolgos parasztembernek leginkább egyetlen dolog számított, ha kutyáról volt szó: lássa el a feladatát. Nem kényeztették, ajnározták kutyáikat, és bár a hasznosan dolgozó kutyákat megbecsülték, a nap végeztével nem a házban, hanem a gazdasági állatokkal együtt, az istállóban szállásolták el őket. Bár az 1830-as években fellendülő fajtatiszta kutyatenyésztés némileg háttérbe szorította a "parasztkutyákat", munkájuk nélkülözhetetlensége miatt kiszorítani végképp nem lehetett őket. Az 1900-as évek elejétől már kiállításokon is szerepeltek, meglehetősen gyér sikerrel, de arra mégis jó alkalom volt, hogy olyan emberek is felfigyeljenek rájuk, mint Fritz Probst, akit teljesen lenyűgözött a rusztikus kutyák munkája és később a fajta felkarolójává vált, valamint Albert Heim professzor, aki újfundlandik tenyésztésével foglalkozott, mégis szívén viselte a bernik sorsát. A fajtát 1904-ben jegyezték be a Svájci Kutyatörzskönyvbe, Dürrenbachler (dürrenbachi) néven, majd 1908-ban – Heim professzor javaslatára – a Berni Pásztorkutya nevet kapta a keresztségben.
Ahogyan kinő a "bohém korszakból", fokozatosan megkomolyodik. Mindezek ellenére a berni még nevelési érzékkel kevésbé megáldott, vagy kezdő tulajdonosoknak sem szokta feladni a leckét. Ha fiatalon megismertetik az alapvető engedelmességi szabályokkal, felnőttként szinte észrevétlenül sajátít el mindent, ami a normális együttéléshez szükségeltetik. Pásztorkutya mivolta a mindennapokban is felszínre tör. A séták alatt igyekszik gazdái közelében maradni, nem csatangol távolra, nem szökős típus. A lényeg, hogy családtagként kezeljük és velünk együtt részt vehessen minden közös programban. " Forrás: Balaskó Norbert: Kutyafajta Kalauz – Berni pásztorkutya (Kattints a linkre a teljes cikkért! ) Berni pásztor leírása Nagy termetű, masszív kutya. Feje hatalmas, a bernáthegyiéhez hasonlít. Szeme sötétbarna. Füle lelóg. Háta széles, erős, ágyéka feszes, fara enyhén lejt, mellkasa mély. Végtagjai erős csontozatúak, párhuzamosak. Farka lelóg, a vége enyhén visszahajlik. Szőrzete lágy, eléggé hosszú.
A berni pásztort eredeti feladata mellett katonai, őrző-védő és vakvezetőkutyaként is számon tartják rendkívül éles esze és gyors taníthatósága miatt. Hihetetlenül könnyen tanul, amihez sokat hozzáad engedelmes, vidám, békés természete. Kedvessége és angyali szemei azonban ne tévesszenek meg senkit: nagyon éber fajta, gazdáját mindentől és mindenkitől megvédi! Keveset ugat, de a komoly bajt mindig jelzi. A gyerekek körében jól érzi magát, akit pedig a szívébe fogad, azt védelmezi a nap 24 órájában. Vendégekkel barátságos, illetve más állatokkal is megfér, nem bántja őket. Hűséges és engedelmes kutyus, gazdái körében érzi magát a legjobban, de azt is elviseli, ha naponta pár órára magára hagyjuk.
Az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban készült felmérések szerint a berni pásztorkutyák 27%-a rákban pusztul el. Számos különböző típusú daganat jellemző a berni pásztorkutyákra, beleértve a rosszindulatú hisztiocitózist (a szájnyálkahártya és a bőr papillómája), a hízósejtdaganatot (masztocita), a limfoszarkómát, a fibroszarkómát és az oszteoszarkómát is. A berni pásztorkutyáknál szintén szokatlanul magas a halálozási arány a váz- és izomrendszeri megbetegedések következtében. Ez nem az a kutyafajta, ami jól viseli a hosszú, kitartó túrákat. Egy angol tanulmány alapján a csípőartritisz (ízületi gyulladás) és keresztszalag-szakadás jelentették a halálokok mintegy 6%-át. Összehasonlításképpen: fajtatiszta kutyáknál általában 2% a mozgásszervi betegségek miatti halálozás. A berni pásztorkutyák tulajdonosai majdnem háromszor valószínűbben jelentenek váz- és izomrendszeri problémákat kutyájuknál, mint más fajtákéi. Leggyakoribb problémák lehetnek a keresztszalag-szakadás, porcsérülés és ízületi gyulladások (különösen váll, könyök és csípő).