« Az alvó aluszik, A bujdosó buvik; Ha zörren egy levél, Poroszlót jőni vél »Messze még a határ? Minden perc egy halál! « »Legitten átkelünk, Ne félj uram: velünk A gyermek, a fogoly«. Az alvó felvirad, A bujdosó riad: Szellő sincsen, de zúg, Felhő sincsen, de búg S villámlik messziről. »Oh adj, oh adj nekem Hűs cseppet, hű csehem! Arany László (költő) – Wikipédia. «" »Itt a kehely, igyál, Uram, László király, Enyhít... mikép a sír! «" Állj meg, boszú, megállj: Cseh-földön űl a rab; Cseh földben a király, Mindég is ott marad, De visszajő a rab...!.
A pályazat kategóriái A pályázatra az iskola nevezi be a tanulókat, az általuk kidolgozott egy vagy több témakör beküldésével. Minden iskolának kötelező minimum három mesét benyújtani, a saját megyéjéhez kapcsolódó mindhárom témakör feldolgozásával. Minden sikeres pályázónak a saját neve alatt jelenik meg a könyvben a meséje, ezek a tanulók ajándék könyvjutalomban részesülnek a megjelent közös alkotásból. Témakörök: Őrvidék, Győr-Moson-Sopron megye: kardja, 2. Bulcsú vezér, 3. Árpád fejedelem Muravidék, Zala megye: Hunok, a világ urai, 2. Emese álma, Miklós Drávaköz, Eszék, Baranya: 1. Zrínyi Ilona, 2. Zrínyi Miklós, István Bácska: aranya, 2. Büszke Botond, nyadi Mátyás, az igazságos Szerémség: ján kagán, 2. Görgey Artúr, Margit Bánát: 1. Rózsa Sándor és 150 fős betyárserege, nyadi János, 3. Zrínyi Miklós Bodrog és Ung-vidék: 1. A hét vezér, 2. Taksony vezér, 3. Il. Rákóczi Ferenc Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: 1. Akarta a fene/Arany János:V.László – Wikikönyvek. Álmos és a fehér ló mondája, 3. A hét vezér Ugocsa, Felső-Tisza: lambér, 2.
Ők az irodalmi élet és a passzív rezisztencia szervezői, illetve eszmei irányítói voltak. Ezek a férfiak, bár sokban különböztek, néhány alapelvben teljesen egyetértettek: hittek az irodalom nemzeti és közösségformáló szerepében, valamint a magyarság szükségszerű vezető szerepében a Kárpát-medencén belül. Hirdették a nemesség polgárosodásának követelményét, és felvállalták a liberalizmus eszmevilágát. Arany jános gyermekei. Ennek tükrében meg voltak győződve arról, hogy az országot nem további forradalmak fogják megmenteni és felvirágoztatni, hanem a fokozatos fejlődés, amelynek kulcsa a szorgos munka és a szigorú önfegyelem. Műveltségükben is találhatunk egyező vonásokat: a népi-nemzeti irodalmat támogatták, a népköltészetet megbecsülték. Ezt és a hagyományokat ötvözni szerették volna jelenük irodalmával. Eszményképük az angol irodalom és kultúra volt. A politikai háttér, az irodalmi élmények és ösztönzések mellett írói és közéleti életpályája fejlődésére – természetesen – nagyban hatott apja is. A családi légkörben, elsősorban az anyagiak iránti józan polgári felelősségérzetet sajátította el, illetve a munkaerkölcs és a kötelességteljesítés szigorú alapelveit.
Volt egyszer egy király s annak három szép leánya. Ez a király egyszer, mikor a vásárra ment, megkérdezte a leányaitól: na, leányok, mit hozzak nektek a vásárról? Azt mondta a legidősebb: - Hozzon nekem, édesapám, aranyruhát. Azt mondta a középső: - Nekem pedig ezüstruhát. - Hát neked mit hozzak? - kérdezte a legkisebbiket. - Nekem, édesapám - felelte a legkisebb királykisasszony -, szóló szőlőt, mosolygó almát és csengő barackot. Szóló szőlő csengő barackobama. - Hm - csóválgatta fejét a király -, még ezt sem hallottam, de ha van ilyen a világon, majd hozok én neked, leányom. Elment a király a vásárra, s vett is mindjárt aranyruhát a legidősebb leányának, ezüstöt a középsőnek, de szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot nem talált, pedig végigjárt minden boltot. Búsult a király, hogy éppen a legkedvesebb leányának nem teljesítheti a kívánságát. "No - gondolta magában -, csak érjek haza, kihirdettetem az országban, hogy akinek van szóló szőlője, mosolygó almája, csengő barackja, csak hozza az udvaromba, annyi aranyat adok érte, hogy holtig úr lesz abból. "
Egyszeribe hoztak neki szebbnél szebb ruhákat, csak úgy csillogtak ezüsttől, aranytól, gyémánttól, s felöltöztették módisan. Aztán bevezették a szomszéd szobába. Hát ott ül a terített asztalnál egy dali szép ifjú, szalad elébe, a kezét megfogja, s asztalhoz vezeti. És mondja neki a dali szép ifjú: - Ülj le ide bátran, szép királykisasszony. Tied itten minden, amit a szemed lát. Tied vagyok én is, ha meg nem vetsz engem. - Hát te ki vagy s mi vagy? - kérdezte a lány. Mondta erre az ifjú: - Majd elmondom neked, szépségem. Gyere most a kertbe. Szépen a karjára vette a királykisasszonyt, s lementek a kertbe. S hát, amint lemennek, elejébe hajlik egy kis szőlőtőke, s szólnak a fürtjei: - Szakíts le, szakíts le, szép királykisasszony! - Ez a szóló szőlő! Szóló szőlő csengő barack obama for president. - mondta az ifjú. Mentek tovább, s hát egy almafáról olyan szépen mosolyognak le rá a pici piros almák. - Látod, itt van a mosolygó alma - mondta az ifjú. Továbbmentek, s csak megcsendül egyszerre az egész kert! Néz a királykisasszony erre-arra, s kérdi: - Mi cseng olyan szépen?
2011. szeptember 23. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak a királynak volt három igen szép leánya. Elindult egyszer országot járni, tudni akarta, elégedettek-e a népek. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak a királynak volt három igen szép leánya. Elindult egyszer országot járni, tudni akarta, elégedettek-e a népek. Álruhát öltött magára, de mielőtt elindult volna, azt mondja a lányainak: - Na, lányaim, mit hozzak nektek ilyen hosszú útról? Szép öltözéket kért a legidősebb. Mesélj mindennap! - Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack. Gyöngyöt, fülbevalót, nyakláncot, karperecet, mindenféle ékszert kívánt a középső. - Hát neked mit hozzak, legkisebb leányom? - Hozza el nekem, édesapám, a megszólaló szőlőt, a mosolygó almát meg a csengő barackot! Elindult a király, bejárt országot-világot. Összevásárolt a legidősebb lányának különbnél különb öltözéket, selymet, bíbort, bársonyt. A középsőnek csillogó drágaköveket, ékszereket vásárolt. De a legkisebbiknek nem talált se megszólaló szőlőt, se mosolygó almát, se csengő barackot.
Ahogy ezt éppen így elgondolá, nagyot zökken a hintaja, s úgy megragad a sárban (mert nagy sár volt ám! ), hogy a paripák meg sem tudtak mozdulni. Eleget rittyegtetett, pattogtatott, káromkodott a kocsis, de a paripák úgy állottak egy helyben, mintha odacövekelték volna. Mérgeldött a király, de nagyon. De hogy is ne mérgeldött volna, mikor a paripái máskor kis híja volt, hogy lerúgták a csillagot az égbl, s most ezt a könny hintót sem tudták megmozdítani. Nosza, emberekért küldött a faluba, s szaladt is a falu népe lovastul, ökröstül, kutyástul, macskástul annak hírére, hogy elakadt a király hintaja. De bizony hiába csdült össze a falu, meg sem tudták mozdítani a hintót. Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack (2011) - Kritikus Tömeg. Egyszerre csak, amint ott kínlódnának, odasompolyodik egy disznó, s mondja a királynak: - Röf-röf-röf, felséges királyom, add nekem a legkisebb leányodat, s egyszeriben kiszabadítlak lovastul, hintóstul, mindenestül. Szeme-szája elállt a királynak a nagy álmélkodástól: hát ez aztán mi az isten csodája! De mit gondolt, mit nem, azt mondta a disznónak: - Jól van, hadd lám, mit tudsz.
Ám a legkisebbnek búsan elmesélte, nem kapta, amit kért, hiába ment érte. Mikor a mesének a végére ére, bősz röfögés támadt, nagy rémületére. Mert megjött a disznó, s követeli bérét, a kisebb királylányt és nem a testvérét! És hogy elszállítsa taligát is hozott. Más lánnyal nem éri be az "elátkozott"! Bár egy parasztlánykát küldenek cserébe, kinek még a vér is meghűlt az erébe', szép, díszes ruhába öltöztetve szegény, de nem járnak így túl az okos disznó eszén. S küldték a királylányt, rongyosan, piszkosan, ám a disznó tudta a ruha alatt ki van. Fel is kapta gyorsan, nagy-nagy örömében, alig bírt maradni a saját bőrében. Szépen felültette, fel a taligára a síró királylányt, s be nem állt a szája. – Röf-röf-röf királylány, ne sírj, csak ezt kérem, Jó dolgod lesz nálam, ezt most megígérem. De a királylánynak nem csitul sírása. Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack - Diafilm Webáruház. mert a disznónak volt rá ilyen hatása. Még jobban eleredt a sírás patakja, mikor egy disznóól előtt őt lerakja. Oda bevezette, – földön piszkos szalma, amilyen egy disznó, sáros birodalma.
"Megállj – gondolta magában a király -, majd küldök én neked leányt! " Nagy hirtelen felöltöztettek egy parasztleányt szép aranyos ruhába, s leküldték a disznónak. De hiszen nem volt ez olyan feje lágyára esett disznó! Felröfögött a királynak: – Röf-röf-röf, felséges királyom, ez nem a te leányod. Hej, még csak most bánta meg igazán a király, hogy olyan nagy bolondot csinált, s még kezet is adott egy koszos disznónak. Hát még a kicsi királykisasszony. Úgy sírt, úgy jajgatott, hogy zengett belé a palota, s azt mondta, inkább szörnyű halált hal, semhogy disznónak legyen a felesége. De hiába sírt, hiába jajgatott, a földhöz is hiába vágta magát, a király azt mondta keserves könnyhullatás közt: – Már hiába, édes leányom, neki ígértelek, menned kell. Hanem közben megint gondolt egyet a király: felöltöztette a leányát rongyos, piszkos ruhába, s úgy küldötte le. Hátha így majd nem tetszik a disznónak. Szóló szőlő csengő barack. No hiszen, ezt ugyan rosszul gondolta! A disznó, mikor meglátta a királykisasszonyt, majd kiugrott a bőréből nagy örömében.
A mozgásrendszer kidolgozásában a legidősebb lányt játszó Nagy Viktória Éva segít rengeteget, koreográfusi minőségben. A zeneszerző, Tarr Bernadett, olyan zenei világot épített körénk, amiből ki-kiköszönnek ismertebb gyerekdalok, illetve gyerekjátékok hangjai.