Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy Moreas képviselő úr Nagy-Britanniából érkezett, amely ugye tulajdonképp kilépett az EU-ból, így roppant sok köze maradt az egész történethez. Mondhatni: semmi. A londoni polgármesterhez hasonlóan az ő "egyéb motivációit" se kutassuk. Aztán jött a Magyarországot gyalázó képviselői önkifejezés. Hátrább az agarakkal. Ezt tényleg nem részletezném, szánalmas volt – autokratikus diktatúra vagyunk: ez volt a legfinomabb "bók". Volt hazai "súgó" is Niedermüller Péter személyében, aki bizonygatta: a magyar emberek véleménye itt lényegtelen. Hatalmat ők nem választótól, Brüsszeltől kuncsorognak. Annyira szeretnék, hogy végre valaki felszabadítsa, de legalábbis rendesen megszállja őket… Végül a magyar külügyminiszternek megengedte a "nagyhatalmú bizottság", hogy öt percben reagáljon a "kérdésekre". Szijjártón látszott, nem sok értelmét látja már az egésznek. Egy boszorkányperben nem az észérvek döntenek… De ő azért tisztességgel válaszolt a felvetésekre. Azonban amikor szóvá tette, hogy ez az egész azért tényleg olyan, mint egy rossz emlékű koncepciós per, akkor a nagyszerű Moreas elnök letorkolta, hogy "az ülés méltóságának megőrzése érdekében tartózkodjon a minősítgetéstől".
Másról szólnak a beszámolók a pesti hivatalokban szerzett tapasztalatokról: embert próbáló várakozásokról, amelyek végén az ablaknál közlik, hogy ez vagy az a pecsét, irat, nyugta hiányzik, tessék azt beszerezni és újra jönni, de ne csütörtökön, mert akkor nincs félfogadás. Mindez szenvtelen, rosszabb esetben rideg, kioktató stílusban hangzik el. A magyar hivatalnok (még mindig) a hatalmas államot képviseli az alattvalóval szemben. Hátrább az agarakkal szólás jelentése » szolasok.hu. Az alattvaló pedig az állam illojális ellensége, akit rendeletek sokaságával kell féken és ellenőrzés alatt tartani. Császári és királyi hagyományok ötvöződnek kommunista örökséggel. Hetekig elhúzódó viták, melyeket a magyar sajtó részletesen követ: X cikket ír, ami miatt Y helyreigazítást követel, ezt a lap megtagadja, emiatt Y mind a főszerkesztőt, mind X-et bepereli, ítélet első fokon, ítélet másodfokon, közben hosszú hasábokon foglalnak állást a szereplők, híveik, ellenfeleik és sokan mások. Különös, de jelenleg talán természetes, hogy a belpolitika lehengerlő súllyal van jelen a médiában.
Így nem hagynának időt az autógyártóknak, hogy alkalmazkodjanak a megszigorított feltételekhez. Az ACEA igazgatója szerint nem szerencsés kétévente változtatni a környezetvédelmi célokat, így a 2035-ös elvárásokat elegendő a 2028-as felülvizsgálatkor megfogalmazni. A 100 százalékos kibocsátáscsökkentés elérésének céldátumát jelenleg korai lenne kitűzni, elsősorban azért, mert nem tudjuk, mit hoz a technológia fejlődése a következő években. Az ACEA nem bánná, ha az Európai Parlament különböző bizottságai, így a környezetvédelmi és az infrastruktúra-fejlesztési kommunikálnának egymással, hogy egymással és a lehetőségekkel összehangolt javaslatokat fogalmazzanak meg. Figyelembe kellene venni továbbá az elmúlt két év problémáit, elsősorban az autókhoz használt chipek hiányát, amelyek előállítását az Európai Unió egyelőre nem tudja megoldani. Ha az új autók túl drágák lesznek az átlagemberek pénztárcájához mérten, akkor – ahogy arra már Nyugat-Európában is láttunk jeleket – előtérbe kerülnek a használtak, amelyek többnyire hagyományos meghajtásúak az azzal járó károsanyag-kibocsátással.
És itt jön a "de". Miközben a szereplőkkel együtt lelki szemeinkkel szemléljük a mókás tengeri rákokat, az aranyos tengeri csikókat, a színes bohóchalakat, a langymeleg vízben egyszer csak feltűnik egy emberevő cápa… vagy még inkább, megragadja a bokánkat egy begőzölt óriás tintahal, ami azon van, hogy a mélybe rántson és pillanatokon belül miszlikbe aprítson. Ilyen hirtelen történik a váltás: egy édes, sablonos gyerektörténetből egy elmebeteg pszichothrillerbe… David Vann könyve iszonyatos érzelmi hullámvasút: az egekbe röpít, majd a mélybe ránt; repülünk, majd zuhanunk.
David Vann Alaszkában született, és mivel első regényét (Legend of a Suicide) nem tudta kiadatni, hajóépítő és kapitány lett belőle. Azóta ez az ominózus kötet már 10 díjat nyert, és 20 nyelvre fordították le. Az Akvárium a legutóbbi könyve. Nem csak regényeket, hanem memoárokat, novellákat és különböző lapokba cikkeket is ír. Nemzetközileg sikeres könyvei 15 díjat nyertek már, köztük a legjobb külföldi regénynek járó elismerést Franciaországban és Spanyolországban, valamint 75 különféle sikerlistán tűntek föl egy tucatnyi országban. A szerző belebújt egy 12 éves kislány bőrébe, s ez rendkívüli eredményre vezetett. Az Akvárium éppolyan gazdag, mint egy költemény, és éppolyan addiktív, mint egy első osztályú detektívregény. The Spectator Filmszerű... David Vann: Akvárium (Tarandus Kiadó, 2015) - antikvarium.hu. Az Akvárium valódi újrakezdés Vann számára, egy teljesen új, autentikus irány kezdete... Kifinomult, benne a felnőtté válás érzékenysége és a ragyogó, sósvízi állatsereglet. Lydia Millet, The New York Times Book Review Díjak, jelölések: The New York Times Book Review szerkesztőinek választottja 2015 március legjobb könyveinek egyike az Amazonon Az Observer szerint az ideiév legjobban várt regénye Fordítók: Lázár Júlia Kiadó: Tarandus Kiadó Kiadás éve: 2015 Kiadás helye: Győr Nyomda: Aduprint Kiadó és Nyomda Kft.
Be tudja-e építeni a saját irodalmába, nyelvébe egy más kultúra elemeit. Ha idegenül hat is a másság, érdekes-e. Kiderül-e, hogy nem is olyan idegen. Hogy a jó könyv mindig rólunk szól. Ennek tudatában különösen vigyáznia kell a műfordítónak arra, hogy nem önmagát fejezi ki, hanem szerepet játszik. Egy másik szerző bőrébe bújik. Amihez bizony kell egy jó adag alázat. David vann akvárium klub. És hogy valami személyeset is mondjak, nem szabad türelmetlennek lenni: én az vagyok. Ha elsodor a szöveg, nem mindig nézek elég alaposan utána annak, aminek pedig kellene. Ilyenkor áldás egy jó szerkesztő, aki az ember fejére koppint. Egy jó könyvet el tud rontani egy rossz fordítás, de működik ez visszafelé is? Egy műfordító képes lehet többet kihozni egy olyan műből, amit esetleg nem érez olyan erősnek? Emelni mindig lehet a szövegen, a kérdés, hogy szabad-e. Meddig terjed a hatáskörünk, és mikor hamisítunk. Ha kortárs szerzőt fordítok, és hibát találok, igyekszem kapcsolatba lépni a szerzővel, és megkérdezni, mi volt a szándéka.