De népek sokasága szőtte a rostokat, vigyázta a betakarítás jövőjét, fonta a villámlángu tollat, győzte meg érvekkel a türkizt, és ingatag textiliákon gyújtotta a világ világát. Ti döntöttétek ki, maják, a tudás teremtés-kori fáját. Magtáras fajta illatával a halál és a tudományok tornyait raktátok a mennyig s feneketlen kutak vizébe vetett arany menyasszonyokkal zsaroltátok a csíra titkát. Hallom, Csicsén, szapora hangod az őserdő virradatában. Szerelmes versek, és verssorok: Pablo Neruda. Sárga fellegvárad tövében megsejdítette már a munka a kaptárak szimmetriáját s megtagadni készült az eszme a talapzatok vér-adóját, lebontani a menny sötétjét, az orvoslás szemét kinyitni és betűt vésni a kövekre. Arany döbbenet fészke volt Dél. A mennyek kapujában a Macsu Pikcsu száz-tornyú magányát szent olajok és dalok kenegették, meghódította magának az ember a hatalmas madarak égi fészkét, s a csúcsok közti új uradalomban hótól kisebesedett ujjbögyével a földműves a magvát tapogatta. És Kuzko hajnalában trónt ült a magtár és a bástya, s tünődő virága volt a világnak az a sápadt és árnyéklepte fajta, mely reszketeg kezébe fogva nézte a császári ametiszt diadémját.
És most pedig hazamegyünk, szerelmem, a házba, hol az indás szulák kúszik magosba: de mielőtt belépsz, lonc-lábával belépett hálószobádba már előbb a meztelen nyár. Bolyongó csókjaink bejárták a világot: Arméniát, e földből kiásott sűrü mézet, Ceylont, e zöld galambot, s a Jang-cet, mely oly ősi türelemmel cserélget napokat s éjszakákat. Pablo Neruda versei · Pablo Neruda · Könyv · Moly. S most, kedvesem, a tengeren keresztül megtértünk, mint két vak madár a falhoz, a távoli tavasz készkére vissza, mert pihenéstelen nem szállhat a szerelem sem, éltünk a falhoz, a tenger kövéhez s a csókunk mindig visszatér e tájhoz. Küldd el ezt a verset szerelmednek! További versek honlapunkról: » Ábránd nélkül Garçon-koromban azt ígértem: Elviszlek túl a... » Szerelmes vers Válts útat: arra jöjj, amerre én! Bozótos... » Magányosan Anyám elment a túlvilágra, a nővérem az... » Szeretlek én, szeretlek téged Szeretlek én, szeretlek téged, Kedves kis... » Akkor sincsen vége Te vagy ma mámnak legjobb kedve És olyan gazdag... » Egyszerű dal Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet, A... » Hajnali hársak Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Csak a halál - Somlyó György 43 Bárkadal - Tótfalusi István 45 Déltenger - Kálnoky László 48 Walking around - Somlyó György 51 Behatolás a fába - Lator László 53 Óda Federico Garcia Lorcához - Somlyó György 55 Újra ősz van - Tótfalusi István 60 Nincs feledés (Szonáta) - Somlyó György 62 Josie Bliss - Somlyó György 64 Ittlétünk a Földön III.
Fiaid Agyagból égetett kehely volt, az ásvány-faj nevelte ember, a kő és a légkör szülötte, tiszta és harangkondulásu korsó. És hold dagasztotta a vad karíbot a szentelt oxigént kivonva és virággal gyökeret összerágva. Fölkelt a szigetek szülötte vesszőből fonni fonadékot és kénes ércből fonni fűzért, és kürtként zendítette kagylód, partod tajtékát túrva, tenger. 33 - Pablo Neruda szerelmes verse. A tarahumara tövisruhát szőtt s az észak-nyugati, tágas lapályon vérből és kovából tüzet teremtett, hogy a mindenség, ha lassan is, újból megszülessen a sárkányos agyagban: mítosza támadt a földnek, nedvek burjánzásából jött világra a szexuális sár rothadt gyümölcse, hogy végül ős-pédává istenüljön, áldozó-edények sápadt falává. Az aztékok isteni papja, tündökletes és tarka fácán, lassan lépkedett le a lépcsőn. A háromszögletűre formált lépcsőfokokon diszruhája suhogott, mint a villám. És a császári piramis, kő a kövön, agónia a légben, rendületlen szerkezetével mandulaként körülölelte a frissen feláldozott szívet. Mennydörgésként vonított végig a vér a lépcsőn és szentelt fokain futott a földig.
Versek - Erdős Gábor 22 000 Ft 22 799 - 2022-04-22 12:40:25 Kínai és japán versek, 1931, Kosztolányi forditás 2 800 Ft 4 200 Ft 3 470 4 870 - 2022-04-11 07:41:28 Charles Baudelaire: Válogatott versek / Sorszámozott példány félbőr kötésben (*95P) 2 500 Ft 3 400 - 2022-04-24 14:14:24 Szép versek - Bata Imre 1978 1 Ft 250 Ft 600 849 - 2022-04-17 16:54:35 Illyés Gyula válogatott versek - A Magyar Költészet Kincsestára (*23) 1 500 Ft 2 700 - 2022-04-25 17:25:46
Ajánlja ismerőseinek is! Fordítók: Tellér Gyula, Lator László, Somlyó György, Tótfalusi István, Benyhe János, András László, Kálnoky László, Gáspár Endre, Majtényi Zoltán, Orbán Ottó Kiadó: Magyar Helikon Kiadás éve: 1974 Kiadás helye: Budapest Nyomda: Zrínyi Nyomda Nyomtatott példányszám: 9. 000 darab ISBN: 9632070321 Kötés típusa: egészvászon kiadói borítóban Terjedelem: 601 oldal Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 16. 00cm, Magasság: 24. 00cm Súly: 1.
525 A tenger /II. 526 A nevek 528 A zászló 529 A bárkadal Földrengés Chilében 533 Hazatérés 536 Messze vagyok 537 Hazatérés 540 Szerelem 542 Joaquín Muriete tündöklése és bukása 543 A nappal kezei Ház 557 Eltűntek 558 Egyszerű ez 559 Még 561 XIX 563 Világvége 565 A kapu 567 Kutya 570 Szomorú század 571 Száz évig élni 573 A tenger 575 Ének 576 Ének 578 Ének 579 Ének 580 Búcsú 581 Buzdítás Nixonölésre és a chilei forradalom dicsérete 583 Téged szólítlak 585 A dalnok visszatér 586 Én itt maradok 587 Köznapi történet 588 Páros ének 590 A költő vázlatos életrajza (Összeállította: Somlyó György) 595
Lyrics for Házszám by Margaret Island Azt mondod változtam És egy darab múlt sincs a mostomban, pedig Ahol a szívem régen volt azóta is pont ott van S úgy dobban, ha eszembe jut Ahogy megígérjük, hogy jók leszünk Jön az este, jön az éjjel, mi még egy lapáttal ráteszünk Felráz a levegő és elsodor a szél Ott járunk mind ahol nem kell térkép Elfutunk a gondok elől pár régi emlékért Máshol keressük, ami végig bennünk élt Házszám nincs sehol Itt minden az otthonom A hullámok törik meg, ami szürke és monoton Ugye a hajnal majd mindent elpakol? Bezár a város, kinyit ez a vidék Ma is mi adjuk az éjszaka színét Tópart és az állomás Mindenki itt van senki más Úgy táncolok, ahogy én akarok És észreveszem azt a pillanatot mikor életre kelt a táj Életre kelt a táj Ott járunk mind, ahol nem kell térkép S elfutunk a gondok elől pár régi emlékért Ugye a hajnal majd mindent elpakol? Writer(s): Füstös Bálint, Hujber Szabolcs, Lábas Viktória, Töröcsik Kristóf
Ébredj vándor, tűnj a mából, úgy mint rég. Lépj le újra, köpj a múltra, és hidd, hogy itt vagy még. Baj van újra, lépj az útra, a semmi bárhol vár. Nézd, elsodor a szél. kapcsolódó videók keressük! kapcsolódó dalok Katonadolog (musical): Elsodor a szél Nézd, elsodor a szél, ha nem is menné tovább a dalszöveghez 14701 Katonadolog (musical): Változik a hold - Anna, emlékszel ezt a fotó? - Ühüm, 10 éves voltál, a papával táncolsz. - Vidd el veled. Én nem akar bántani téged. Én tudom hogy te szeret engem. - Na jól van kicsim, sokáig leszek 7229 Katonadolog (musical): Hány év egy perc Hajnalfényben fürdesz, ahogy én. ORIGO CÍMKÉK - elsodor. Nap tüzében olvad a remény, Szürke estben reszket ez a szív, Csillagos éjben az álmom téged hív. Minden hajnal távolabb repít, Nap tüze ég, de fel 6681 Katonadolog (musical): Első tánc Lány: Villám jött szívnek, mégse fáj, a csókodtól égni van muszáj Miért titkolnék, nagy a láz idebenn, szólták azt mások, ez a szerelem. Fiú: Ismerős játék az egész, né 6126 Katonadolog (musical): Szédült világ Sírni látni azt ki a szívedben él, Annál nincs nagyobb kín.
Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye. 1Kor 15, 12. 16-20 Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy halottaiból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. Sőt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Lk 6, 17. 20-26 Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Elsodor a szél neve. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt:,, Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket.