leírás A fekete termésű arónia Finn fajtája, nagy gömb alakú sötétlila termései és sötétzöld levelei vannak. Termései kétszer nagyobbak a fekete ribizli terméseinél, az első fagyok után kezdenek puhulni és a bennük lévő sok C vitamin pikánsabb ízt varázsol. Feldolgozásuk hasonló a ribizlihez, frissen gyümölcstálakba, kompótokba, lekvárként, gyümölcsléként és borként is megállja a helyét. Hogy megelőzze a penész kialakulását szárítani is lehet őket. Ez az Arónia ún. Közepes bokor, 1, 5 – 2 m. Ehető berkenye fajták képekkel. Önbeporzó és nem szükséges vágni, ha nem élőkerítésként van termesztve. Talajra nem igényes és fagyálló -37 ° C ig. Rossz talaj vagy időjárás sem gátolja a szép termések növését. A termések szeptember első felében nőnek. Érés után ajánlatos a terméseket leszedni, mielőtt a madarak megtennék helyettünk. Szereti a napot, ezért a napsütötte hely a legalkalmasabb számára. Feleslegesen ne vágjuk, az ágai végén nő a legtöbb termés és fenn tudja tartani a szép alakját. Szabadon növő élőkerítésnek is termeszthető.
Ráncos rózsa A fodros rózsabokrok akár 2 m magasra is megnőhetnek. Júniustól augusztusig virágoznak a rózsaszín és a vörös árnyalataiban, bár az egyes virágok még őszig fejlődhetnek. A levelek fényesek és ráncosak, ősszel élénk sárgaek. A gyümölcsök oválisak, kezdetben halványzöldek és narancssárgák, teljesen érettek. A C-vitamin és a növényi alapanyagok értékes forrása. Különféle konzervek és borok készülnek belőlük. A lengyel rózsa lekvár receptjét nagyra értékelik. Előkészítésükhöz 30-40 gramm cukorra és 1 kg megtisztított csipkebogyóra lesz szükség. Készítse elő az érett gyümölcsöt az előző receptek szerint. Ezután öntsön beléjük egy pohár vizet és forralja fel, majd dörzsölje át egy szitán. Ehető berkenye fajták magyarországon. A pürét fel kell forralni és 10–12 percig főzni. Ezután feloldjuk benne az elkészített cukrot, és addig főzzük, amíg a lekvár megfelelő állagú nem lesz. Melegen tegye üvegekbe és forrásban lévő vízben sterilizálja. A félliteres edényeket körülbelül 20 percig, a literes edényeket pedig 25 percig sterilizálni kell.
Szabadon növő élőkerítésnek is termeszthető.
Sok cserjék, ültetett veteményeskertek és az otthoni kertek a díszcserjék is viseli gyümölcsöt, amelynek értéke gyakran alábecsülik. Mindeközben ezek a gyümölcsök kulináris célokra felhasználhatók, kiváló alapanyagok tinktúrák, borok, gyümölcslevek, lekvárok, konzervek és teák számára. Sőt, ezek az ehető gyümölcsökkel díszítő cserjék a vadonban is elterjedtek, és nem okoz gondot a gyümölcsük megszerzése még a kertünkön kívül is. Ezért érdemes megtudni, hogyan használják őket a konyhában. Figyelem! A szövegben bemutatott díszcserjék egy része csak feldolgozás után fogyasztható. Forralásuk vagy sütésük lehetővé teszi, hogy megszabaduljon a nyers gyümölcsben található mérgező anyagoktól, ugyanakkor kivonja ízüket és tápértéküket. Ezért kérjük, olvassa el figyelmesen a leírásokat. Fekete berkenye - Aronia - Siklóskert. A bodza 'Variegata' vonzó lombokkal és gyümölcsökkel a tartósításhoz Kezdjük az ehető gyümölcsű díszcserjék listáját bodzával. A fekete bodza ( Sambucus nigra) egy cserje, amelyet hazánkban a természetes környezetben gyakran találunk, gyakran benőtt a pusztaságon és az útszéli utakon.
Egyébként igen jót tett, hogy a folytatást már Unreal Engine 4-re ültették a fejlesztők, mert ha AAA kategóriás programok látványával nem is veheti fel a versenyt, de néhol kifejezetten tetszetős a grafika. De visszatérve a játékmenetre, ahogy említettem, a Styx: Shards of Darkness lopakodós akció-kaland, ahol a marcona ellenfeleket likvidálni kell, és ehhez valóban a lopakodás szükséges. Utóbbi nem holmi retorikai elem, nem arról van szó, hogy aki akar, az sunnyoghat észrevétlenül, a többiek meg végigrohannak a pályán, vagy jól megverik a rosszfiúkat. Utóbbira nincs igazán lehetőség, mivel a közelharcban Styx körülbelül két másodperc alatt elvérzik, és ezt most tessék szó szerint érteni. Lopakodni kell tehát, és kikerülni a fegyvereseket, amihez a főhősnek több eszköz is a rendelkezésére áll. Egyrészt egy-két tárgy eldobásával elterelheti az ellen figyelmét, vagy láthatatlanná is válhat, noha utóbbi csak néhány másodpercig segítség, és akkor sem túl hasznos. Ha hátulról, halkan küldjük az örök vadászmezőkre a fickókat, akkor nincs semmi gond, mehetünk szépen tovább, esetleg még a testet lehet elrejteni valahová.
Volt 2014-ben egy játék, amelyre talán már alig emlékszik valaki, pedig nem volt az olyan rossz. Persze, a Styx: Master of Shadows-ról van szó, amely hiába az újgenerációs konzolokra jelent meg, kissé úgy tetszett, mintha egy generációval korábbi gépekre tervezték volna. Mindettől függetlenül az Assassin's Creed, a Splinter Cell és valami szerethetően beteg, goblinokkal teli világ keverékében jó volt kúszni, mászni, lopakodni, és a sötétben kutakodni egy bizonyos amber forrása utána. Mondjuk, egy idő után hamar észre lehetett venni a gyerekbetegségeket, hogy a grafika nem annyira szép, hogy az ellenfelek nem éppen a Harvadra jártak, mégis, az ismert elemeket okosan vegyítő Styx valahogy csak kellemes emlékként maradt meg. Hogy az ilyen kellemes (=valamennyire sikeres) emlékeket szeretik megbolygatni, az a játékvilágban sem kérdés: újra elővenni, folytatni, remake-et készíteni belőle, valami hasonló. A Styx úgy járt, hogy folytatták, és már a megjelenés előtt hangoztatták: ez szebb lesz, jobb lesz, még több tartalommal fog szolgálni.