Jöjjön Kölcsey Ferenc: Huszt verse. Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel […] Olvass tovább Jöjjön Kölcsey Ferenc: Himnusz verse. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád […] Olvass tovább Jöjjön Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas verse. Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, S benne feltalálhatjátok Mit tanít bölcs Salamon: Miképp széles e világon Minden épűl hitványságon, Nyár és harmat, tél és hó Mind csak hiábavaló! Földünk egy kis hangyafészek, Egy perchozta tűnemény; A villám és dörgő vészek Csak méhdongás, s bolygó fény; A történet […] Olvass tovább Jöjjön Kölcsey Ferenc: A jegyváltó verse.
Hirdetés Jöjjön Kölcsey Ferenc: Huszt verse. Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! Köszönjük, hogy elolvastad a Huszt verset! Mi a véleményed Kölcsey Ferenc költeményéről? Írd meg kommentbe!
Partot a hab, Bút mos könnyhullásod; Enyh a szellő, S enyhül sohajtásod. Hadd hervadjon Szerelem rózsája, Nyíl hajnalkor Remény violája. Hervadsz, hervadsz, Szerelem rózsája, – Nem kell nékem […] Olvass tovább Jöjjön Kölcsey Ferenc: Havazás verse. Utcákra és terekre szálldos a könnyü, halk hó szitál és leng kavargó pelyhe. A végtelent söpörve táncol, újra meg újra, végül fáradtan hull a földre. Az álmosarcú nagy sík fölött halotti formán, tetők, kémények ormán, alszik. A csend világa áll ma. Kinyújtózik a földön felejtő, nemtörődöm álma. De a mély […] Olvass tovább
Életben maradnának 5 nagy költő - 5 halálos tüdőgyulladás, 5 vers - 5 képregény. És egy műfajokon átívelő izgalmas kísérlet... Tovább Ady, Arany, Csokonai: Holt költők társalgása Holt költők társalgása Miről beszélget Csokonai, Arany és Ady, ha egy asztalhoz ültetik őket?...
Ott fenn az égen szösz lebeg, A parkban őszi díszletek, Én egy padon szöszölgetek, S megszületik e szösz-lelet, Mit most tovább pöckölhetek. Múlandóság, legyőztelek! Márai Sándor: Nosztalgia Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a nap ragyog – Szent Isten, hol vagyok? Petőfi: Az apostol "A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Kosztolányi Dezső szobra Bp.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott... Berzsenyi Dániel: Az első szerelem Terék Anna - Tondora Judit Az első szerelem Szívem zsenge szerelmeit El nem törli tehát a repülő idő, Sem más lyányka kacér szeme Fel nem bontja, Dudim! rózsabilincsemet, Mely még szép fiatal korom... Berzsenyi Dániel Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez Pixoloid Studios A Reményhez Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan,... Csokonai Vitéz Mihály
Egy versen belül nem keverednek az emelkedő és az ereszkedő verslábak. A hexaméterben ereszkedő verslábak szerepelnek, a spondeus kétéltűnek számít, tehát lehet ereszkedő is, emelkedő is. vissza a címoldalra
Bocsánat, egy költő él! És lám... "Samók Attila Beregszász "A versek hallatán kicsit közelebb kerülünk Kárpátaljához, az ott élő emberekhez, akik oly sok mindenen mentek keresztül. Elszenvedték az I., II. világháborút, a Szovjet szférát, de mindezek ellenére Isten megtartotta őket. Sokan csomagoltak, és elmentek az anyaországba vagy távolabb Kárpátaljától, így született meg ez az elbeszélő költemény is, amely segít megérteni Kárpátalján maradt magyar testvéreink életét. Mindig is lesz honvágyunk oda, ahonnan jöttünk, ahol születtünk, ahol felneveltek szüleink, ahol barátaink, testvéreink maradtak, és ez így van rendjén. Mindenkinek ajánlani tudom az elbeszélő költeményt, melynek a címe magáért beszél: A sors keze Kárpátalján. "Komáromi Zsolt Beregszász
A sors viszont kiszámíthatatlan, akkor hoz meglepő eseményeket, amikor arra már senki sem számít. Messzi földről jöhet a megbocsátás, és sok év múltán visszatérhet a családi béke. A regény cselekménye merőben más, mint az írónőtől eddig megszokottak. A háború végén induló történet cselekménye két magyar család életét és érdekes harcát mutatja be, majd az 1956-os események is jelentős szerepet játszanak a történetben. Különleges, olvasmányos. Témáját tekintve talán nem egyedi, de a cselekménye mindenképpen magával ragadó, elgondolkodtató. Mail Karolin: A sors keze - Új utak, friss élmények könyv ár: 2 324 Ft
Összefoglaló "Szív és lélekérintő versek. Ezek a költemények nem csupán versek nekünk, kárpátaljai magyar embereknek, hanem a létünk, hiszen benne élünk. A részei vagyunk Ibolya néni gondolatainak. Benne van a hitvallásunk, hazaszeretetünk, reményünk, a múltunk, a jelenünk és bizony a jövőnk is. E csodálatos gondolatokon keresztül nemcsak a szerző enged betekintést az életébe, hanem vidékünk is feltárulkozik, de legfőképp a hármashatár, és a "kétfalu" mókás, és ugyanakkor szomorú összefonódásai. Emlékszem, úgy tíz éve történt, hogy szülőfalumba tartva, a határátkelő "innenső" oldalánál állt Ibolya néni, épp haza tartott. Pestről jött. Stoppolt. Felvettem, és az út nagy részén csak szinte csak ő mesélt. Elmondta milyen nehéz a nagyvárosban, de ott közelebb van a két lányához és unokájához, akiket annyira szeret. Itthon üres a ház, jön megnézni, hogy minden rendben van-e, és nyugodt szívvel vissza térne, ismét. Akkor azt gondoltam mosolyogva magamban, hogy Ibolya néniben egy költő veszett el.