Dr. Császár László: Építőmesterség a magyar múltban (Építésügyi Tájékoztatási Központ, 1986) - Lektor Kiadó: Építésügyi Tájékoztatási Központ Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1986 Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés Oldalszám: 166 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 21 cm x 23 cm ISBN: 963-512-657-3 Megjegyzés: Fekete-fehér fotókkal, színes mellékletekkel illusztrált. Dr császár lászló. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Az Építőmesterség a magyar múltban c. könyv megpróbálja az építészetnek mint műszaki alkotásnak a magyar évszázadok alatt kialakult folyamatait és eredményeit, magát a mesterséget emberközelbe hozni. A kiadvány bevezetőül megismertet különböző építőanyagokkal, az építmények egyes szerkezeteivel, különböző homlokzatkiképzésekkel, egyedi fűtési rendszerekkel, a magyar megvalósításokat néhol összehasonlítva külföldi példákkal. Igazi kuriozitása viszont az építőszervezetekkel, cégekkel és tevékenységeikkel foglalkozó fejezet, amely a középkori társulásoktól a reneszánszon, barokkon keresztül napjaink strukturális kialakulásáig kíséri nyomon építészetünket.
században 139 Az építőipar a XIX. században 143 Az építéstechnika a XX. században 153 Utószó 158 Irodalomjegyzék 162
A sokszínű, több éves kutatómunka eredményeként elkészült műhöz dr. Trautmann Rezső írt értő előszót. Kiadó: Építésügyi Tájékoztatási Központ Kiadás éve: 1986 Kiadás helye: Budapest Nyomda: Szikra Lapnyomda ISBN: 9635126573 Kötés típusa: fűzött kemény papír Terjedelem: 166 Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 21. 00cm, Magasság: 23. Dr. Császár László ügyvéd | Ügyvédbróker. 00cm Kategória: Az Olvasóhoz 6 Történeti építészetünk anyagai és szerkezetei Építészetünk anyagai 8 Az építőkövek 11 A tégla 17 A faanyagok 20 A vas 21 A beton 23 Építészetünk szerkezetei 24 A falazatok 24 A terek lefedése 35 Vázas rendszerek építészetünkben 49 Tetőszerkezetek, fedélszékek 55 Homlokzatkiképzések 58 Ajtók és ablakok 64 Az építőszervezetek és tevékenységük Középkori társulások és mesterek 94 Reneszánsz és korabarokk 101 Munkaszervezet a XVIII. században 102 A XIX. század építőszervezetei és kialakulásuk 107 Az új struktúrák kialakulása századunk első felében 116 Az építőanyag-ipar 120 Jelentősebb kivitelező cégek a század első felében 123 A megvalósítás módjai és eszközei A romantika tervezési és kivitelezési módszerei 128 Építéstechnika a gótika időszakában 131 Tervezés és kivitezés a XVIII.
Ajánlja ismerőseinek is! Az Építőmesterség a magyar múltban c. könyv megpróbálja az építészetnek mint műszaki alkotásnak a magyar évszázadok alatt kialakult folyamatait és eredményeit, magát a mesterséget emberközelbe hozni. A kiadvány bevezetőül megismertet különböző építőanyagokkal, az építmények egyes szerkezeteivel, különböző homlokzatkiképzésekkel, egyedi fűtési rendszerekkel, a magyar megvalósításokat néhol összehasonlítva külföldi példákkal. Igazi kuriozitása viszont az építőszervezetekkel, cégekkel és tevékenységeikkel foglalkozó fejezet, amely a középkori társulásoktól a reneszánszon, barokkon keresztül napjaink strukturális kialakulásáig kíséri nyomon építészetünket. Ismerteti a szerző a megvalósítás módjait és eszközeit, a tervezési és kivitelezési módszereket, az építéstechnikát a romantikától, a gótikán, a barokkon keresztül napjainkig. Az építőipar történeti folyamatát nemcsak a leíró, szöveges részeken keresztül kísérhetjük nyomon. Dr. Császár László: Építészek rajzművészete (Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft., 1996) - antikvarium.hu. A színes mellékletekkel, sok építészettörténeti érdekeltséget rejtő fotóval illusztrált könyv méltán felkeltheti az olvasói érdeklődést.
Dr. Császár László: Történeti szerkezetek korszerű újjáéledése (Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat, 1990) - Különlenyomat az Építés- Építészettudomány XXI. kötet 1-4. számából Kiadó: Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1990 Kötés típusa: Tűzött kötés Oldalszám: 30 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 24 cm x 17 cm ISBN: Megjegyzés: Különlenyomat. Akadémiai Kiadó és nyomda Vállalat, Budapest nyomása. Fekete-fehér képekkel gazdagon illusztrálva. A borítóra a címet tévesen nyomtatták. Dr. Császár László: Későgótikus boltozattípusok Közép-Európában I. (1988) - antikvarium.hu. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Előszó Nagydoktori értekezésem védése során - annak idején - a bírálóbizottság egyik kérdése az volt, hogy az alapvetőbb történeti szerkezeti kezdeményezéseknek volt-e és ha igen, milyen hatása a mai -... Tovább Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.
Dr. Császár László: Későgótikus boltozattípusok Közép-Európában I. (1988) - Különlenyomat az építés-építészettudomány XIX. kötet 1-2. számából Grafikus, Kiadó: Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1988 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 75 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 24 cm x 17 cm ISBN: Megjegyzés: 61 fekete-fehér fotóval, néhány ábrával és 4 kihajtható melléklettel illusztrálva. Különlenyomat. A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Előszó A késő gótika, amely eddig is oly sok érdekességgel szolgált az építőszakma történetének kutatói számára - és bizonyára még fog is meglepetéseket okozni - alkotói találékonyságát leginkább a... Tovább Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Előjegyzem
A kiállításban megtekinthető egy ősló rekonstrukciós modellje is, amely Antal Tamás zoológus preparátor munkája. Az eurázsiai sztyeppe övezet ősi lovait vadászta, majd befogta az ember. A közép-ázsiai és kelet –európai sztyepp övezet különböző térségeiben a ló háziasítását követően kialakultak a különböző sztyeppei lovas kultúrák. A régészeti és archeozoológiai leletek alapján legkorábban a Botaj-kultúrában, a mai Kazakisztán északi területén 5000-5500 évvel ezelőtti időszakban háziasították a Przsevalszkij- lótípus őseit. A kiállítás egyik fő látvány eleme egy Przsevalszkij- ló preparátum (Izsák Imre zoológus preparátor munkája). Az utóbbi évek genetikai kutatásai azonban kimutatták, hogy ez a lófajta nem őse a mai háziasított lófajtának. A mai lovak ősét az eurázsiai sztyepp övezet más térségében (valószínűleg a Don és a Kaszpi tó közötti pusztaságok vidékén) háziasították, amely aztán innen elterjedt szinte az egész sztyepp övezetben és hamar eljutott az Iráni –magasföldön keresztül a Közel-Keletre és a mediterrán övezetbe is.
A különbség a fogatolás módjából eredt, amelyre a példát a kínaiaknak az adhatta, hogy a kínai folyókon és csatornákon gyakran emberek vontatták a partról a hajókat, és kitapasztalták a hevederek optimális elhelyezését a testen. Ezt alkalmazták a lovak fogatolásánál is, amivel "forradalmasították" a ló erejének felhasználását. A szügyhám Kínából terjedt el a belső-ázsiai népek közvetítésével később - a középkorban - Európában is. A lovaglást azonban nomád szomszédaiktól vették át a kínaiak. (Ezt mutatja a híres agyaghadsereg - Kr. 210 - lovasainak felszerelése és a szibériai Pazirik - Kr. 5. század - lovas leleteinek hasonlósága. ) A hunok vagy hsziungnuk ismételt támadásai (Kr. 4. századtól) ösztönözték Kínában a lovas harcmodor, a könnyűlovasság kialakulását, amellyel sikeresebben vették fel a harcot a lovas támadókkal. Emiatt vették át az íjjal és nyíllal való harc módszerét és a nyereg használatát (Kr. 7. századtól), és megkezdték a lovak tenyésztését és nemesítését. Kínai "lószerző" expedíciók indultak a mai Turkesztán területére, hogy onnan "vért izzadó mennyei lovakat", tarpánokat, türk lovakat hozzanak a Kr.
Az arab telivér az a ló, amely szerepel bármely, a WAHO (World Arabian Horse Organization) által elfogadottnak nyilvánított arab telivér méneskönyvben vagy nyilvántartásban, illetve ezeknek a lovaknak az ivadékai. JELLEMZŐI Az arab ló a szépség, a nemesség és az elegancia megtestesítője. Feje kicsi, száraz csukafej széles tarkóval és homlokkal, kicsi, figyelmet sugárzó fülekkel, egymástól távol ülő kifejező szemekkel. A fej eleganciáját a homorú vagy egyenes orrhát, tág orrnyílások, a finom bőr és a jól látható erek fokozzák. Nyaka karcsú, jól ívelt, hosszú, finom hosszúszálú sörényszőrökkel. Marja kifejezett, a hát és különösen az ágyék rövid (az arab lónak csak 5 ágyékcsigolyája van), a far általában egyenes. A farok magasan tűzött, mozgásban a farokrépát magasan tartja. Szügye, mellkasa nem túl mély. A végtagok szikárak, acélosak. A paták kicsik, szilárd szerkezetűek. Mozgása rugalmas, tért nyerő, kecses, légiesen könnyed. Méretei: marmagasság bottal: 147-155 cm, szalaggal: 153-165 cm, övméret: 173-180 cm, szárkörméret: 17, 5-19 cm.
A nyolc paripa a kínai költészet és piktúra egyik állandó és kedvelt témája. Képeken olykor látni, amint egy lóra egy majom kapaszkodik fel (ma shang feng hou) ábrázolnak, amelynek szimbolikus jelentése, hogy "nyomban (mashang) emelkedj (feng) grófi rangra (hou)". A régi Kína leghíresebb festőjének, aki mesterien festett lovakat az olasz jezsuita, Giuseppe Castiglione számított, aki a 18. század első felében három császár udavari festője is volt. A 20. században Xu Beihong-ot tartották a lófestés legnagyobb mesterének. A ló Kínában Kínában valószínűleg Kr. e 3000 és 2300 között háziasították a lovat. Ázsiában először Kínában húzott a ló harci szekeret (Kr. 1450 és 1050 között). A ló erejét legjobban kihasználó szügyhámot is valószínűleg Kínában találták fel a Hadakozó Államok korában (Kr. 475-221). A Han-dinasztia (Kr. 209-től a 8. századig) korának kocsiábrázolásain látható, hogy nehéz kocsit akár 6 személlyel is el tudott húzni Kínában egyetlen ló, míg másutt a világon könnyebb kocsit egy-két személlyel csak több ló bírt el.
Terebess Ázsia Lexikon A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z « vissza a Terebess Online nyitólapjára ló (kínaiul: ma) ló a kínai zodiákus hetedik állata. Noha a lovat már a történelem legkorábbi korszakában háziasították, csak az i. e. 3. század környékétől kezdve használták hátas állatként. Mezőgazdasági munkákhoz sem használták, kizárólag kocsit, szekeret, hintót húzattak vele. A lótenyésztésben főként Kína északi szomszédjai jeleskedtek, akiktől a kínaiak lovaikat is vásárolták, illetve a lótartás, lótenyésztés fortélyait tanulták. Már az ókorban létezett egy kifejezés, amelyet a legkiválóbb lovakra használtak: "tízezer mérföldet (vágtató) paripa" (wan li ma). Egy legenda szerint a legjobb lótenyésztőnek egy bizonyos Po Luo, aki képes volt ilyen csodálatos lovakat nevelni. A Han-dinasztia idején a Tiensantól és a Pamírtól nyugatra elterülő Ferghana telivér lovai rendkívül népszerűek voltak Kínában. A kínaiak részben ezek miatt a lovak miatt terjesztették ki kereskedelmi kapcsolataikat nyugatra.