Kezdőlap "Mert mi a baba? Egy csepp titok. Nem tárgy, nem élőlény. Kézzelfogható varázslat. A kisgyermek kezében kulcs, mely megnyitja számára a mesék világát. A felnőtt pedig, aki kitalálja és megteremti, mialatt ezt teszi, megfürdik az örök ifjúság forrásában. " idézet: Remsey Ágnes Nem tárgy nem élőlény
Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka E-mail értesítőt is kérek: Újraindított aukciók is:
A hirdetés csak egyes pénzügyi szolgáltatások főbb jellemzőit tartalmazza tájékoztató céllal, a részletes feltételeket és kondíciókat a bank mindenkor hatályos hirdetménye, illetve a bankkal megkötendő szerződés tartalmazza. A hirdetés nem minősül ajánlattételnek, a végleges törlesztő részlet, THM, hitelösszeg a hitelképesség függvényében változhat.
Magyar English Oldalunk cookie-kat használ, hogy színvonalas, biztonságos és személyre szabott felhasználói élményt tudjunk nyújtani Önnek. Az oldalra való kattintással vagy tartalmának megtekintésével ezen cookie-kat elfogadja. A további cookie beállításokról a gombokra kattintva rendelkezhet. További információk Beállítások módosítása Elfogadom
Doli-Erzsi 2021. május 20. 07:55 Remek alkotásodhoz szívvel szeretettel gratulálok! Erzsi dobosigyorgy 2021. május 19. 20:23 Szépséges versedhez szívvel gratulálok. Barátsággal: Gyuri hillailaszlo-ve 2021. 00:11 ''Altató szavak halkan duruzsoltak, megannyi lélekláng összemosódott, az utolsó nyártól együtt búcsúztak, mindenki bocsájtást, békét hordozott. '' Szép álom! Békességet, nyugalmat áraszt! Remek versedhez szeretettel, szívvel gratulálok! Laci Gmeindlmargitka 2021. május 18. 23:57 Kedves Rezső! Olyan szép ez az álom, kár, hogy csak álom és vágyakozás a szebb a jobb után. Remek versed szívvel olvastam. Margó kicsikincsem 2021. 15:27 A remek versedhez kedves Rezső, szívvel gratulálok. Ilona JohanAlexander 2021. 12:19 Barátom, szívet érdemel versed. ditte142 2021. 11:09 Kedves Rezső! Nagyszerű, lélekemelő a versed! Megérdemel egy nagy szívet és egy figyelőt! De jó is lenne, ha a valóságban is így lenne! ''Hálásak voltak vízért, élelemért,!!! várták egymást, mint éjszaka a fényt, erős a gyengéhez bújt védelemért, ki cserébe tőle szép szavakat kért. ''
Természetesen epekednek egymás után, alig várják, hogy újra találkozhassanak, stb. Nos, Az utolsó nyár nem ilyen egyszerű történet, és igazán a szerelmi szál mellékes benne. Rengeteg könyvet lehet olvasni a zsidók üldöztetéséről, szenvedéseikről, vagy a gulágokról, más hadifogoly táborok lakóinak megpróbáltatásairól. De ott a másik oldal. Maga a nép, hogyan élte meg a II. vgh-út? Jelen esetben a német nép. Az emberek hajlamosak beskatulyázni, akár egy egész országot. Több történelmi regényben is olvastam, hogy a háború után úgy néztek a külföldiek a németekre, mint zsidó gyilkosokra. Nem mindenki dolgozott táborokban, nem mindenki tudott többek között ezekről a szörnyűségekről. Hitler próbálta elhitetni a néppel, hogy a zsidókat egyszerűen csak kitelepítik Afrikába vagy Madagaszkárra. A nép hitt neki. Persze, jöhetne a kérdés, hogy csak úgy lazán elfogadták, hogy családokat pakolnak fel teherautókra és irány Afrika, ugyanakkor mi mást tehettek volna? Lázadni, ellenszegülni? Hitler ellen próbáltak merényletet elkövetni (németek!
Zolival tudtuk, hogy ősztől kicsit minden megváltozik, hiszen mindketten tanultunk tovább, de míg őt vidékre vették fel, én Budapestem maradtam. Éppen ezért ezt a nyarat maximálisan ki akartuk élvezni. Nyári munkán megszerzett pénzünket szinte csak bulira költöttük és készültünk a közös nyaralásra. Zoliék sokkal jobban álltak anyagilag mint mi, Zánkán volt egy nyaralójuk, ahova rendszeresen lejártam velük nyaranta. Ezen a nyáron külön engedéllyel a szülők megengedték, hogy mi 3 nappal korábban lemenjünk, tomboljuk ki magunkat egy hétvégén, hogy mire ők hétfőn megérkeznek felvehessük a klasszikus nyaraló stílust. Pénteken kora délután megérkeztünk Zánkára, ahol előbb egy kicsit a kertet kellett összepakolnunk, de ez remek lehetőség volt arra, hogy közben megcsapoljuk apjának sör- és borkészletét. Az idő szépen telt, lassan mi is végeztünk, de nem gyakorló ivóként a sör és bor kettőse elég hamar elkezdte megtenni hatását. Egyre fesztelenebbek, nyíltabbak lettek párbeszédeink, majd Zoli egyszer elhallgatott, és néhány másodperces csend után rám nézett és tőle szokatlan stílusban ennyit mondott: - Szeretnélek ma megdugni!
"Amikor kezünkben volt a végleg lezárt általános iskolai bizonyítvány, nemcsak örömet éreztünk, egy kis szomorúság is ott szorongott lelkünk zugában. Nem, nem beszéltünk róla. A nap is ugyanolyan fényesen sütött, de mégis, mintha finom árnyékok lopakodtak volna a fákra, a füvekre, a házak arcára, a megszokott színek és formák közé. Másfajta nyár következett. Azt hiszem, nemcsak a mi nemzedékünk érezte így, hasonlót éreznek a ma végző nyolcadikosok. De ez az érzés nem az iskolaév végén moccant meg bennünk, hanem korábban. Jelen volt az órákon, a szünetekben, meghatározta játékainkat, és változtatott az addigi barátságokon. Újfajta izgalmat kavart, újfajta csodákat jelentett. " Így vall könyvéről a szerző. Az olvasók ebben a könyvben újra találkozhatnak a Kányadombi indiánok című regény hőseivel, hiszen ez a könyv, bár magában is külön történet, valamennyire mégis annak folytatása.