Mint amikor egy régi csöves rádióval ráközelítünk egy állomásra, először sistergés, alig hallani, aztán 'berántja', ott a tiszta hang, teljes szépségében. Teljesen más, mint egyéb, jó végfokok; 'túl a hifis paramétereken', túl a libabőrön, valami egészen meghökkentő életszerűség. Kb. annyira meglepő, mint amikor a nyugodt vízből egyszer csak kiemelkedik egy atomtengeralattjáró… A Tarantellán, konkrétan, szinte ijesztő; valami direkt késztetés, hogy álljunk már fel, csináljunk valamit.. Kábítószer? Az. Totálisan. A jó rendszerek éppúgy rezonálnak a pszichénk valami ősi részére, mint a Tarantella zenészek a pókcsípés tünet-rezgéseire. Tehát, nincs általános szérum. Nincs általános hifis recept. Nincs jó rendszer. Nincs jó drót. Tényleg nincs kanál. Rezonanciák vannak, szinergiák, lelkesedések. Készülékek beszélgetnek egymással a drótokon keresztül. Mint az emberek. Néha jól kijönnek egymással, néha nem. Olykor nagy hadvezérek, rejtett tehetségek, érthetetlen forradalmak, szerelmek, háborúk.
"Az emberek, ébren vagy álmukból, egyszerre csak felugrottak, heves fájdalmat érezve, mintha a méh csípte volna meg őket. Volt eset, hogy láttak a közelben pókot, volt, hogy nem, mindenesetre tudták, hogy ez a Tarantella. Kifutottak házukból az utcára, a piacra, nagy izgalommal táncolni kezdtek. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk, akik mint ők, épp most lettek megharapva, vagy az előző években, mivel ez a betegség soha nem múlt el végleg. A méreg ottmaradt a testben és újraéledt a nyári melegben. Csak a zene és a tánc volt hatékony gyógymód…" *** Ez az egyik legkorábbról fennmaradt beszámoló, 1200 –as évekből, Dél-Itáliából. Egy miről is? Valamiféle őrület, tömeghisztéria, 'táncdüh', vagy valami egészen más volt, innen nem kideríthető; ma azt mondjuk egyszerűen, hogy tarantizmus. Északon, pl. Németországban, szintén végigtombolt hasonló járványok egész sora; ott, mintha az emberek, komplett falvak népessége egyszer csak meghülyült volna, és táncolva elindulnak, valahová, aztán lerongyolódva, nyomorultul lesznek prédái az éhhalálnak és az útonállóknak.
Ez akkor valami pók, meg egy tánc – általában kb. ennyit tudunk az egészről. Valóban, ez a két dolog furcsán összeköttetődött. Lássuk. Most szólok, hogy nem én tehetek róla… miről is?, arról, hogy most, olvasás közben, ha kicsit nem moccanunk, és figyelünk, nagy valószínűséggel 2 láb távolságon belül legalább 1 db. pók van valahol mellettünk. Vagy a székünk alatt; a padlószegélyben, a plafonon, a laptop belsejében, a konyhafiókban, a tükör mögött. A cipőnk talpán, a ruhánk korcában, a könyvespolc mögött. Vagy akár bennünk… egy ember élete folyamán tucatnyi pókot megeszik, mintegy véletlenül… na, ez jól kezdődik. És ne áltassuk magunkat, olyan nincs, hogy egy pók magányos legyen… van anyuka, apuka, tesók, rendszerint 15-300 között, valahol a közelben. Hogy tél van?, nem kifogás, mert velünk laknak, ők is fáznak, bejönnek a melegre. Ugye, milyen szép az ökörnyál ősszel? A végükön utazó pici pókok akár a sztratoszféráig is felemelkedhetnek, sok száz kilométert sodródva a légóceánban. És ha szerencsénk van, akkor ez az egy szál pók a 60 cm-es körünkben kicsi, alig látható.
Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk, akik mint ők, épp most lettek megharapva, vagy az előző években, mivel ez a betegség soha nem múlt el végleg. A méreg ottmaradt a testben és újraéledt a nyári melegben. Csak a zene és a tánc volt hatékony gyógymód… * Ez az egyik legkorábbról fennmaradt beszámoló, 1200–as évek, Dél-Itália, egy miről is?, valamiféle őrület, tömeghisztéria, 'táncdüh', vagy valami egészen más volt, innen nem kideríthető; ma azt mondjuk egyszerűen, hogy tarantizmus. Északon, pl. Németországban, szintén végigtombolt hasonló járványok egész sora; ott, mintha az emberek, komplett falvak népessége egyszer csak meghülyült volna, és táncolva elindulnak, valahová, ők sem tudták, hová, aztán lerongyolódva, nyomorultul lettek prédái az éhhalálnak és az útonállóknak. A mai napig nem sikerült magyarázatot találni ezekre a foghíjas, de rendszeresen felbukkanó krónikákra. Ami itt számunkra fontos, az a zene, amire táncoltak, a legtöbbjük elveszett, de Itáliában, a méregkiűző teljes pompájában fennmaradt, ő a híres-hírhedt Tarantella.
Tehát. A Tarantula mérge bejut a test szöveteibe; egy nagyon rövid melankólia után egy fokozódó hangulat indul, amely az őrületig tart, egyre gyursuló ugrálásokkal, tánccal, rángatózásokkal. A korabeli 112 nyomán megérkezik a team, itt most nem a mentők/tűzoltók, hanem néhány szakadt zenész. Most jön a lényeg. Elkezdenek játszani, közben egyfolytában kérdezgetik, hogy milyen színű volt a pók. Mert van barna, fehér, vörös, sőt, zöld is. (most az ne zavarjon inket, hogy a Tarantula ezen színvariánsai nem léteznek…., biztos kipusztultak. ) Mindegyik szín más kúrát kíván, pontosan megvan a zenei ritmusmegfelelőjük. Ha nem tudják, elkezdik a ritmus finom változtatásával szinkronba hozni a dolgokat. Ha esetleg két pók volt, az a halál…mert nincs két azonos szín, két méreg van, de ritmus csak egy lehet…. Vagyis megkeresik, ki mire rezonál. Hallgatva a lemezt, én pl. egy csöves erősítővel, nálam ez egy 6C33C, erről egyszer már áradoztam itt, most egy AN doboz tényleg megmutatja, mit tud ez a monstrum, egészen összerezonálnak a dolgok.
Tehát egyfajta zenei infekció, egy fertőzés, a zenei világ egészére. Beoldódott, felszívódott, a hangszerek fája felitta, sokszor teljesen el is tűnt. Látszólag, mert valami furcsa rezgést otthagyott. Ez persze azt is jelenti, hogy sok lemez készült erről a témáról, rendkívül jók, és megjelent néhány, úgymond, Tarantella-specifikus felvétel a régizene területén is, mint például ez a kettő, az egyik a régi generáció, a másik pedig a mai generáció zenei gondolatait tükrözik az egész dologról. Ez az utóbbi lemez, amellyel a L'Arpeggiata annak idején szép örvényeket kavart; kaptak is mindenfélét, viszont ma már stabilan a kultlemezek között van. Zenei megvalósítása annyira finom, hogy a méreg úgy hatol belénk, hogy észre sem vesszük; mert a Tarantella elrejtőzhet akár az osztinátó mélyére is, egy teljesen más dallammal az előtérben. Jó rendszerrel hallgatva néhány számban van valami egészen meghökkentő életszerűség; egy-egy szólam, vagy énekes belépése annyira meglepő és lenyűgöző egyszerre, mint amikor egy nyugodt vízből kecsesen kiemelkedik egy atom-tengeralattjáró… Ezen a lemezen egy Ribayaz -féle gyűjteményből egy szép példa, az évszám 1677.
Egyfajta zenei infekció, egy fertőzés, a zenei világ egészére. Beoldódott, felszívódott, sokszor teljesen el is tűnt. Látszólag, mert valami furcsa rezgést otthagyott. Ez azt is jelenti, hogy lemezek vannak, rendkívül jók, és megjelent néhány, úgymond, Tarantella-specifikus lemez a régizene területen is, mint például ez a kettő, az egyik a régi generáció, a másik a mai generáció zenei gondolatait tükrözik az egész témáról. Ez utóbbinál ragadjunk le egy kicsit hifizni. A felvétel egyszerűen pazar, persze ez egy fehér Alpha, ez a kiadó legendásan jó minőségű lemezeket ad ki, én azt mondom, hogy a hangmérnökeik szimplán zsenik. Meghallgatva mindenféle láncon, ez a vélemény tartható, a tényleg jó hangú láncoknál fokozható. Ez utóbbiaknál elérkezünk egy pontig, ahol technika meg a paraméter-rengeteg meg a hifi végződik (vagy pont itt kezdődik? ), és kezdődik valami furcsaság, pont, mint a Tarantellánál. Egészen pásszentosan visszakanyarodhatunk Kircher atyához, mert a leírásait csak át kell konvertálni audiofil megfelelőkre.
A tankönyv segítségével készítsétek el gyurmából a Földet a gömbhéjaknak megfelelően: a belső mag– piros színű, a külső mag - narancssárga, a földköpeny- citromsárga, a földkéreg- barna színű, Ha kész vagytok a feladattal, készíthettek rá óceánt és szárazföldeket is, de ez nem kötelező. Ha elkészültek a gömbök, a tanár kettévágja, és a páros egy-egy tagja elkészíti saját kartonján az ábrához tartozó magyarázatot. Órai projektfeladat elkészítése, a megadott szempontok alapján. A Föld szerkezete - YouTube. projektmódszer Kartonpapír, színes papírok. Gyurma vagy, étel festékkel színezett só gyurma. Filctoll, ceruzák, ragasztó. Kés vagy drót (tanár használja. ) páros
Felső palást 10 és 660 kilométer közötti vastagságú. A Mohorovicic (penész) diszkontinuitásnál kezdődik. Magas a hőmérséklete, így az anyagok hajlamosak bővülni. A felső palást külső rétegében. A litoszféra része, neve pedig a görögből származik lithos, ami kőt jelent. Ez magában foglalja a földkéreget, valamint a köpeny felső és hideg részét, amelyet litoszférikus palástként különböztetnek meg. Az elvégzett vizsgálatok szerint a litoszféra nem folyamatos burkolat, hanem lemezekre van osztva, amelyek lassan, évente néhány centiméterrel mozognak a Föld felszínén. A litoszféra után következik az astenoszféra nevű réteg, amely részben megolvadt kőzetekből áll, amelyeket magmának hívnak. Az astenoszféra is mozgásban van. A litoszféra és az astenoszféra közötti határ abban a pontban helyezkedik el, ahol a hőmérséklet eléri az 1280 ° C-ot. Alsó palást Mezoszférának is nevezik. A Föld belső felépítése - DFHT 6. osztály - Landscape geography, - StuDocu. 660-2900 kilométer között helyezkedik el a Föld felszíne alatt. Állapota szilárd és eléri a 3000 ° C hőmérsékletet. A felső réteg viszkozitása egyértelműen eltér az alsó réteg viszkozitásától.
Keresés Súgó Lorem Ipsum Bejelentkezés Regisztráció Felhasználási feltételek Hibakód: SDT-LIVE-WEB1_637845492240390783 Hírmagazin Pedagógia Hírek eTwinning Tudomány Életmód Tudásbázis Magyar nyelv és irodalom Matematika Természettudományok Társadalomtudományok Művészetek Sulinet Súgó Sulinet alapok Mondd el a véleményed! Impresszum Médiaajánlat Oktatási Hivatal Felvi Diplomán túl Tankönyvtár EISZ KIR 21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3. A field belső felepitese 4. 1. 1-08/1-2008-0002)
Hogyan változott az USA világgazdasági helyzete? Az USA gazdaságának fő vonásai?