Próbál felülni…" Általában nem idézek fülszövegekből, ezúttal is csupán egyetlen, a kiadvány lényegét tökéletesen összefoglaló mondatot: "Most azonban az ő személyiségének árnyalatai jelennek meg ebben a különleges fényképalbumban, melynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. " Valóban az árnyalatok könyve ez, hivatásos irodalmárok és irodalombarátok örömére és épülésére. A borítókép Gink Károly költői szépségű felvétele. ( Gurul a sok-sok pillanat – Szabó Magda élete képekben, összeállította Jolsvai Júlia, szerkesztette Tasi Géza. Jaffa Kiadó, Budapest, 2018) Petrőczi Éva Magyar Kurír Az írás az Új Ember 2019. február 3-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.
És valóban, műveiben több karaktert találhatunk, akikről nem tudni, kik is voltak valójában. Az Ókút, a Régimódi történet, a Für Elise mind saját vagy szüleinek életéről szólnak. Írásaiban sokat foglalkozott Szabó Magda a női sorsokkal, az emberi kapcsolatokkal, az ember önkiteljesedésével. "Mire éntőlem ki tudják imádkozni a kész könyvet, többen idegrohamot kapnak – ismerte be egyszer az írónő. " Pedig termékeny író volt, bár saját bevallása szerint volt olyan könyve, amelyet kilencszer is átírt, mielőtt megjelentetett. Rendkívül sokrétűen alkotott, ha a műfajokat tekintjük: írt könyvet gyermekeknek, de írt a háború borzalmairól is, családi drámákról, szerelemről, halálról. "Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül" – vallotta. Ő mégis megpróbálta. Megpróbálta a vele történt élményeket úgy feldolgozni és a világ elé tárni, hogy az gondolatébresztő jelleggel mások életét is megmozgassa. Minden kétség nélkül mondhatjuk: sikerült. Szülei tragédiája miatt lehetett ő szabadlelkű Az írónő szüleitől életre szóló tanítást kapott, ami nemcsak a magánéletét és a hétköznapjait, hanem az egész világlátását és ezáltal munkásságát is meghatározta.
"Ha valamiről van véleményem, jobb azt megmondani" "Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is. Aztán, ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni" – vallotta, és így is élte az életét. Az első nagyobb írói sikerek után a tanári hivatással felhagyva szabadúszó íróként élte tovább az életét, és műveivel szó szerint beírta magát az irodalom nagyjai közé. 1978-ban Kossuth-díjat kapott munkásságáért, majd számos egyéb rangos kitüntetést is. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt. Műveit rengeteg országban kiadták, számos nyelvre fordítva írásait. Az 1987-ben írt Az ajtó című Szabó Magda-regény felkerült a The New York Times TOP 10-es listájára. Műveinek egy részét megfilmesítették, színpadra vitték, többek között az Abigélt, Az ajtót, a Régimódi történetet és a Kiálts, várost. Stílszerűen távozott az életből, hiszen 90 évesen, 2007. november 19-én olvasás közben hunyta le örökre a szemét. Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit.
"Ez a könyv azért íródott, mert pár esztendővel ezelőtt egy régiségkereskedésben megvettem egy arasznyi, széles szájú, kék porcelánkannát, amelyen lótuszok között kék hattyú tollászkodott" – ezekkel a szavakkal kezdődik a Régimódi történet, melyet Szabó Magda édesanyja halála után vetett papírra, és amely egy egész országot ismertetett meg a Jablonczayak életével. A kannának ugyanakkor külön története van. Szabó Magda bátyja ugyanis egyszer vendégségben járt az írónőnél, aki teával kínálta. A férfi a kancsót a kezébe fogta, és csodálkozva kérte számon a húgán, hogy hol a ragasztás nyoma. Az írónő nem értette, miről beszél, hiszen alig egy éve vette a kancsót. A bátyja megharagudni látszott: "Menj a csodába (…) Hiszen én törtem el". Később mesélte csak el, hogy gyerekkorukban ugyanilyen porcelánkannát használtak, a hattyús hasonmását. "A Szent Anna utcai lakásban volt egy hattyús kannánk, ő eltörte, kidobták, elfelejtettük, elfelejtettem. Én bizonyosan, hogy igen. Az a valaki, aki újévi üdvözleteket ír újabban, esküvőre jár, konfirmációra, rekviemre, összekeresgéli a rokonait, vizitel, vendéget hív, az az idegen, az nem" – olvasható a Régimódi történe t első oldalain.