Kezdésnek nem rossz, nem? Sajna a folytatásban egy abszolút biztonsági játékot látunk, viszont azt nagyon jól becsomagolva. Hogy ezért most dicséret illeti a filmet, vagy épp ellenkezőleg, azt nagyon nehéz eldönteni. Mert tény: a Sötét végzet egy "utolsó tánc", egy adrenalinnal felturbózott nosztalgialöket. Nem akarja igazán továbbmesélni a történetet, vagy inkább nem meri, helyette a jól bevált alapanyagokból gyúrja össze majdnem ugyanazt a tésztát, amit már egyszer kisütöttek nekünk. (ezért a hasonlatért megveregetem a vállam). Fogják Schwarcit, Lindát, a Skynetet Legionra cserélik, John Connor-ból Dani Ramos lesz, akit ezúttal nem a T-800, hanem Grace próbál életben tartani. Sötét végzet kritika malik. A frissességet Gabriel Luna gonosza akarta jelenteni, de kövezettek meg… nekem a T-1000 ezerszer félelmetesebb volt. Valahol azonban érthető ez a biztonsági játék: hisz ha egy teljesen más irányban mennek el, akkor épp ezért kapták volna az ívet, hogy itt volt az utolsó lehetőség összehozni a nagy öregeket, aztán nem éltek vele.
EZEK SOHA NEM TANULNAK! - Terminator: Sötét végzet kritika - YouTube
A rendezést pedig az a Tim Miller vállalta el, aki 2016-ban a vásznakra szabadította Ryan Reynolds személyében a szabadszájú antihőst, Deadpool-t. Ja, és el ne felejtsem, az öreg Arnold is beszállt a buliba! Ezek alapján és a szolid, de mégis pozitív kritikai fogadtatás alapján a legtöbben biztos nyugodtan váltanak majd jegyet a Sötét végzetre, én azonban kissé félve foglaltam el a helyem a vetítőteremben, hiszen a Genisys után nem mertem semmi jóra számítani. A történet középpontjában egy fiatal lány áll, Dani, akit megtámad egy jövőből érkező gyilkológép (az időutazástól itt sem mertek elszakadni az írók), de még épp időben a segítségére siet egy szintén jövőből érkezett nő, Grace. Sötét vizeken - kritika - indavideo.hu. El is kezdődik a hajsza, melynek során kiderül, Dani kulcsszereplőjévé fog válni annak a háborúnak, melyben az emberek harcolnak a terminátorok ellen. A sztoriról legyen is elég ennyi, ugyanis, ahogy fentebb már említettem vissza tért Sarah Connor és Arnie megformálásában a jó öreg T-800-as, a film pedig velük kapcsolatban elég meglepő dolgokat lép meg, melyeket nem szeretnék lelőni senkinek.
Ezzel a Terminátor 6 szépen ellenpontozza a polkorrektséget megskalpoló Rambo 5 -öt, ami turbófokozatra tekeri a bűnöző mexikóiakkal való riogatást, a 80-as évekből itt felejtett hős őrjöngő bosszúhadjárata pedig trumpista vágykielégítésként is értelmezhető. A Terminátor ban szó sincs ilyesmiről, itt hamar elapad Connor cinizmusa, és nemcsak az emberek, de még a gépek is kaphatnak második esélyt, hiszen tudjuk jól: "nincsen végzet, csak ha bevégzed". A felvezetésben még az automatizáció és a munkaerőpiac összefüggéseit is megpendíti a film, mintha tényleg akarna bármit mondani az előttünk álló társadalmi kihívásokról, de pillanatok alatt kiderül, hogy erről szó sincs, úgyhogy mindenki megnyugodhat, és gondatlanul élvezheti a következő autós üldözést. Leet | Vajon hány bőrt lehet róla még lehúzni? - Terminátor: Sötét végzet kritika - Leet. Maradunk a faék egyszerűségű robot-apokalipszis, az időutazás, a biblikus kiválasztottság és az önfeláldozás jól bevált témáinál, amik logikusabbak nem lettek az elmúlt évtizedek alatt, kevésbé eredetiek viszont nagyon is. De még ez sem lenne akkora probléma, ha legalább az akció annyira feszült és újszerű lenne, mint annak idején, az első két részben volt.
Már az első rész után nyilvánvaló volt, hogy itt már nincs több történet – nem kell sem mitológia, sem folytatás, sem előzmény. Semmi. A jövőbeli események arra szolgáltak, hogy félelmetes hátteret nyújtsanak a jelen akciójának. Ettől lettek a tétek óriásiak, a veszély kézzelfogható, a filmek pedig élvezetesek. Ezzel James Cameron is tisztában volt, mikor a Terminátor 2. – Az ítélet napja folytatásban nem göngyölítette tovább a történetet, hanem tulajdonképpen újraforgatta az első részt, tette ezt nagyobb költségvetéssel és jobb érzékkel a nagyvásznas történetmeséléshez. A többiek csak megpróbálták megismételni a sikereit az évtizedek folyamán: harmadik rész, negyedik rész, sorozat, reboot. Terminátor: Sötét végzet - Kritika - Puliwood. Mindannyian szerettek volna egy olyan legendát folytatni, amit nem lehetett, mert egyszerűen nem volt benne több, terminátorosan fogalmazva: bevégeztetett. A sors fintora, hogy ennek ellenére, Hollywood nem tett le az újabb próbálkozásokról, és valamennyi kísérlettel csak egyre jobban kiherélték az egész történetet.
Időparadoxon: Az időutazós történetben az a legszebb, hogy paradoxonokkal van tele. Elvben ha egy időhurkot "lezársz", akkor meg kellene, hogy szűnjön a hurok. Tehát ha a T2-ben lezárták a hurkot, akkor sose lesz Skynet, sose T-800 (hahó, Swarci T-800 Model 101, nem T-101), sose lesz T-1000 és így tovább. Az megszűnt létezni. Na most a film azt az elméletet emeli ki, hogy mi van, ha valójában az időhurkokat saját maga az idő (vagy sors? ) próbálja helyreállítani. Nincs Skynet? Lesz egy azonos célú és végeredményű rendszer, persze más névvel. Nincs John Connor? A helyét betölti Daniella Ramos. Ha hülyeségnek is tűnik elsőre, legalább megpróbálták alátámasztani valahogy... Női Terminátor: Ami engem inkább zavart, hogy a PC jegyében akkor most megcsinálták a T2-őt nőkkel. Sötét végzet kritika. Gyakorlatilag Swarci csak fanservicenek kellett (meg hogy rajta legyen a stáblistán), és a Rev-9 meg azért férfi alakot kapott, mert hát Ő a gonosz... Terminátor: Megváltás: Izlések és pofonok, de nekem azért sok bajom volt a Megváltással.