Az első három sor konkrét képeivel ellentétben a második részben a halál elvontabban jelenik meg. Anakreón a magyar irodalomban Csokonaira volt nagy hatással, akinek Anakreóni dalok című verseskötete a XIX. század elején jelent meg. De ezek az ókori műfajok, formák és témák később is megjelennek irodalmunkban, gondolj csak Kölcsey Himnuszára vagy Petőfi dalaira! Pethőné Nagy Csilla: Irodalom a középiskolák 9. évfolyama számára, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Hornok–Laklia–Sisák: Sokszínű irodalom 9. (1. Anakreón: Töredék a halálról MŰFAJ? VERSELÉS?. kötet), Mozaik Kiadó, Budapest
A cím témajelölő. Nem a költőtől származik: csupán a fennmaradt verstöredék azonosítására szolgál. A Töredék a halálról két mellérendelő mondatból áll, egyszerű kijelentések egymásutánja. Ezek első ránézésre csupa közhelyek az öregségről: a lírai én elmondja, hogy öregnek lenni nem jó. Ám ahogy haladunk előre a versben, a képek felerősítik egymást, s végül már minden a halál fenyegetését hordozza. A hatsoros vers 2 szerkezeti egységre bontható fel: 3 sor szól az öregségről, 3 sor a halálról. Az 1. egység (első mondat) az öregedés külső jeleit veszi számba az emberi testen: tárgyilagosan felsorolja az öregség okozta külső elváltozásokat. A vers azt a pillanatot rögzíti, amelyben már megtörtént az évszakváltás az őszből a télbe: a beszélő haja kifehéredett, a megöregedés már végbement. A vers kezdetén tehát már a télben járunk. A felütés a jelenbeli állapotot rögzíti, amely értékhiányos, és szembeállítja a múlttal, amely értéktelített ugyan, de végérvényesen tovatűnt. A költő többször is utal valaha volt ifjúságára, ezzel érzékelteti a jelenlegi állapot, az öregkor sivárságát.