Kapcsolódó kérdések:
A pontos fűtés teljesítményigényhez, a várható fogyasztás számításához tehát forduljon hozzánk, keresse szaküzleteinket és elérhetőségeinket vagy használja az Önöknek fejlesztett fűtési teljesítmény MÉRETEZŐ KALKULÁTORUNKAT!
Adatok Az adatokat helyiségenként adja meg! Ha a számításokat szakértő munkatársunkra bízná inkább és mindenre kiterjedő árajánlatot szeretne kérni, ezt könnyen és gyorsan megteheti részletes ajánlatkérő alkalmazásunk segítségével. Hozzájárulok, hogy a weboldal cookie-kat használjon annak érdekében, hogy a honlap a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Rendben Adatvédelmi tájékoztató
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Sejten kívüli emésztés. Connected to: {{}} A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. A sejten kívüli emésztés olyan folyamat, aminek a során a sejt emésztőenzimeket bocsát ki a sejthártyáján keresztül. Az enzimek olyan mértékben bontják le a táplálékot, hogy a sejt fagocitózissal fel tudja venni a tápanyagokat (pl. : egyszerű cukrok, aminosavak, zsírsavak, vitaminok, ionok, víz). A többsejtű élőlények többsége így emészt. A sejtek közötti térben végbemegy a folyamat, majd a sejtek felveszik a szükséges tápanyagokat. Ez a folyamat játszódik le az ember tápcsatornájában. {{bottomLinkPreText}} {{bottomLinkText}} This page is based on a Wikipedia article written by contributors ( read / edit).
emésztés a felvett táplálék makromolekuláinak a lebontása, a szervezet számára felhasználható, egyszerűbb szerves molekulákká való átalakulása. A sejten belüli emésztés a membránnal elkülönített lizoszómákban (sejtalkotók) megy végbe; a sejten kívüli emésztés az emésztőkészülékben történik. Az emésztésben fontos szerepük van az emésztő enzimeknek; a legfontosabbak a szénhidrát-, a fehérje- és a zsírbontó enzimek. Kapcsolódó cikkek Nincs kerted? Komposztálj az erkélyen! A szilárd hulladékok jelentős hányada a konyhai maradékokból származik. Ha ezt a típusú hulladékot inkább komposztáljuk, azzal nem csak a hulladéklerakókba jutó szemét... Szükség van a kertemben szuperfoszfátra? A makrotápanyagok elengedhetetlenek a növények növekedéséhez és fejlődéséhez. A három legfontosabb makrotápanyag egy növény számára a nitrogén, a foszfor és a kálium. E...
Táplálkozás alapján Növényevők: a növények anyagait fogyasztják Húsevők: az állatok anyagait fogyasztják Mindenevők: növényi és állati szerves anyagot is fogyasztanak Sajátos táplálkozásúak Paraziták: más élőlények szerves anyagait használják fel Szimbionták: egy másik élőlénnyel szimbiózisban élők Szaprofiták: elhalt élőlények szerves vegyületeit hasznosító állatok Sejten belüli emésztés: a táplálék az emésztő űröcskébe kerül, majd mellé enzimek jutnak be, és elvégzik az emésztést. A salakanyagok is belekerülnek a sejtbe, ezeket később le kell adnia Sejten kívüli emésztés: a sejtből enzimek kerülnek ki (űrbél, bélcső, testen kívül), melyek felszívható formába hozzák, megemésztik a táplálékot.
A sejten belüli lebontás azt jelenti, hogy minden egyes sejthez szabályozatlanul jutnak el a makromolekulák, majd a sejt belsejében kényük-kedvük szerint emésztik meg őket. Ez az állatvilág evolúciója során régebben létrejött élőlényekre jellemző. Ezzel szemben a sejten kívüli emésztés során a tápanyagok lebontása már az emésztőcsatornában megtörténik. Ez a sejtekhez képest külvilágnak számít, ezért nevezzül sejten kívüli lebontásnak (egyébként az emésztőrendszert szokták belső külvilágnak is nevezni, pont azért, mert a testünkön belül van, de mégis a test legtöbb sejtjei számára külvilágot jelent). Ez azért jobb, mint a sejten belüli emésztés, mert így a sejtek a lebontott monomereket az élettani szükségleteik által meghatározott minőségben és mennyiségben kapják meg. Itt nagy szerepet játszanak az emésztő hormonok is, mint az inzulin és a glukagon. Ez jóval fejlettebb táplálkozási forma, ami az evolució során később létrejött élőlényekre jellemző. Egyébként az emberekben megmaradt a sejtszintű lebontás is, ezt biztosítják a lizoszómák.
a, léghajszálcsöveken b, hörgőcskékben c, léghólyagocskákban d, redők felületén e, légzsákok egyrétegű laphámján 10. Melyik álszövetesek? a, polipok b, laposférgek c, gyűrűsférgek d, ízeltlábúak e, szivacsok 11. Mi a mimikri? a, védekezési mód b, feltétlen reflex c, a környezethez való hasonulással történő védekezés d, a tintahal folyadékkilövellése e, az állatok szociális vonzódása 12. Mi a hifa? a, sejtfonal b, gombafonal c, a mohák rögzítő fonala d, a gombafonalak összessége e, az élesztőgomba sejtje 1/25 anonim válasza: 75% Szia! Holnap majd kiguglizom a kérdéseket, ma már nem érzem az agyamat eléggé felkészültnek hozzá (Fáradt vagyok, és szomorú, mert az előző quízben jó pár kérdést elrontottam, és így nem jár pont érte). 2021. aug. 17. 19:36 Hasznos számodra ez a válasz? 2/25 A kérdező kommentje: Szia! Kár érte, mivel azt is megcsináltuk:-D 3/25 A kérdező kommentje: Én is guglizgatnám, de hátha van olyan aki tudja is. 4/25 anonim válasza: Dehhogy tudja! Mindenki ki fogja guglizni!
Megfigyelhetjük, hogy a közel azonos tömegű, de különböző táplálkozású állatoknak eltérő hosszúságú a tápcsatornája. Mit gondolsz, miért alakult így az evolúció során? Feladata: a táplálék felvétele, esetleg emésztése és felszívása. A gerincteleneknél a középbéli mirigyesetleg vakbélág csatlakozhat hozzá. Feladata: emésztés, felszívás. Kivezetése lehet a kloáka: a tápcsatorna, a kiválasztószerv és a szaporítószerv közös nyílása. Feladata: a felszívás, a salakanyagok ürítése.