A kádári kultúrpolitika ösztönözte a hatvanas évek magyar újhullámának alkotóit, hogy készítsenek társadalomtudatos, politikailag érzékeny "cselekvő" vagy "kérdező" filmeket (Herskó János 1963-as Párbeszéd je címe miatt is a korszak emblematikus történelmi drámája), többek közt azért, hogy Magyarországot a Nyugat szabad országnak láthassa. Jóllehet már a klasszikus Kádár-korszak elején azzal szembesültek a filmrendezők, hogy az alkotók és a hatalom párbeszéde nem működőképes, mivel Kósa Ferenc 1965-ben elkészült, az 1956-os eseményeket "forradalomnak" nevező Tízezer nap ja két évig dobozban maradt. Az 1969-es év pedig a brezsnyevi konzervatív fordulat és a cselekvő filmek kudarcának éve a Varsói Szerződés tagállamai (köztük Magyarország) prágai inváziója és Bacsó Péter A tanú című filmjének betiltása miatt. Bacsó szerint A tanú azért maradt tíz évig dobozban, mert "az akkori buta hatalmasok ugyanúgy néztek ki, mint egy évtizeddel korábban". Aczél György, a Kádár-rendszer vezető kultúrpolitikusa már a forgatókönyv elolvasása után figyelmeztette a rendezőt, hogy A tanú legfeljebb "kísérleti film" lehet, és a film forgatása is többször kis híján meghiúsult, sőt át kellett írni bizonyos jeleneteket.
Őze Lajos Virág elvtársa, Fábri Zoltán Dániel elvtársa és Both Béla Bástya elvtársa a rendszer egy-egy arcát, rétegét képviselik. Dániel a Rajk László- vagy Nagy Imre-féle hithű kommunista politikusok megtestesítője, aki próbálja magát tartani a marxizmus és leninizmus eredeti téziseihez. Bástya elvtárs az a vezető, akit csak a hatalom érdekel, a kiüresedett ideológiát pedig egyéni érdekeihez (például hogy úszhasson reggelente a kiürített uszodában) használja fel. Virág viszont a hűvös racionalista, aki ugyan tisztában van az általa fenntartott diktatúra működésmódjával, mégis tovább építkezik az utópia megvalósítása érdekében, így a naiv Pelikán bevonásával próbál egyensúlyozni a megvalósítható és a megvalósíthatatlan között. A komikus szituációk, amelyek miatt A tanú a szélesebb közönség számára máig fogyasztható, ezekből az ideológiai ellentmondásokból fakadnak. Ezek az ellentmondások pedig részben a Kádár-rendszerben is megmaradtak, mert bár a hithű "Dániel elvtársak" és a személyi kultuszt építő "Bástya elvtársak" eltűntek a hatalomból, az ideológiai koherencia látszatát fenntartó "Virág elvtársak" viszont nem tűntek el, csak átalakultak: kifinomultabbakká váltak.
Másfelől A tanú nem realista dráma, mert a hetvenes években éppen a film hatására elterjedő szatirikus stilizációval figurázza ki az államszocializmus Janus-arcú hatalmasságait. "Dolgozott bennem bizonyos bűntudat és szégyen is, hogy egy ideig bedőltem az egész kitalációnak, sőt az ügy harcos kollaboránsa voltam. Úgy éreztem, valamit jóvá kell tennem" – nyilatkozta Bacsó Péter egy Gervai Andrásnak adott interjúban. Ebben a rendező azt is bevallotta, hogy A tanú antihőse, Pelikán József tulajdonképpen az ő alteregója. Bacsó a háború után lelkes tagja volt a "fényes szelek"-nemzedéknek, a NÉKOSZ-mozgalomban (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) aktív szerepet vállalt, és hitt a szocializmus ügyében. Ám miután megismerte a Rákosi-rendszer igazi arcát, meghasonlott, szembefordult egykori önmagával. Igaz, Bacsó Péterhez képest kevésbé öntudatos Pelikán elvtárs, A tanú naiv gátőre, aki a sorozatos megaláztatások és a kemény diktatúra ellentmondásos intézkedései után sem érti meg, csupán sejti, hogy amiben hisz, az konfliktusban áll azzal, amit tennie kellene, és a film végi koncepciós perben tanúsított ellenállása is önkéntelen és ösztönös.
A tanút tíz évvel a forgatás befejezése után, 1979-ben mutatták be minden reklám nélkül a Nagymező utcai Tinódi moziban. Óriási sikert aratott, a filmszínház hónapokig telt házakkal vetítette. A bemutatóra állítólag azért kerülhetett sor, mert külföldön a Betiltott Filmek Fesztiváljára készültek, és a kultúrpolitika állítólag el akarta kerülni, hogy A tanú ezzel az indokkal bekerüljön a mezőnybe. A filmet egyébként ezt megelőzően néhány vetítés erejéig már a közönség elé engedték, amikor a József körúti Bányász filmszínház, a Magyar Filmek Mozija életmű-bemutatót tartott a rendező alkotásaiból. A filmet versenyen kívül mutatták be az 1981-es cannes-i filmfesztiválon, ahol kedvező fogadtatásban részesült. A film folytatása 1995-ben készült el Megint tanú címmel. A készítés időszakára jellemző mozilátogatási szokások fényében az alkotóknak ugyan nem lehetett panaszuk a nézettségre, ám a kritikusok és a nézők többsége inkább a kifogásaikat hangsúlyozták. Pelikán vallomásának szerzője, Tuschinger elvtárs jelenetét a leányfalui MAHART-üdülő teraszán forgatták.
Mivel a filmet zártkörű vetítéseken már az 1970-es évek végén vetítették elsősorban pártszemináriumok résztvevőinek, ezért az utószinkront is valószínűleg az 1960-as évek végén készítették, vagyis Madaras szinkronjára más okból lehetett szükség. Iványi egyébként Bacsó Fejlövés (1968) és Kitörés (1971) című filmjeiben is szerepelt. A főcím utáni idézet József Attila Szállj, költemény... című 1937-es verséből származik. Bacsó Péter nagyon kedvelte ezt az idézetet, úgy vélte, remekül illik Pelikán karakteréhez: "Szólitsd mint méla borjuszáj a szorgalmas szegényeket – rágd a szivükbe – nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet. " Both Béla elismert színpadi rendező és rendezés tanár volt. Bacsó azért választotta a szerepre, mert rendkívül komikusnak találta túlzó gesztikulálását és hanghordozását. Ironikus, hogy Both úgy döntött, hogy ezek után inkább a színészi pályán folytatja. az 1990- es évek elején, az üllői út egyik házfalán méteres betűkkel került fel egy grafitti: "dr. kotász! " Virág Árpád: Ezt a zakót például 1938-ban varrták.
Magára is, magamra is, mindenkire! " Virág lesz egyébként a legellentmondásosabb karakter a történetben: miközben egy véreskezű, szinte lelketlen pártszolga, humoros megmozdulásaival, egysoros beszólásaival mégis szerethetővé válik. Mindez még a szocialista idők szele, a forgatást ugyanis a felénél leállították, s csak akkor engedélyezték újra, amennyiben a cselekményt politikailag egyensúlyba helyezik. Ezért került bele a történetbe a kisnyilas figurája, és ezért lett Virág elvtárs karaktere is emberibben ábrázolva. A puhítás ellenére is kivágták azt a jelenetet, melyben Pelikán meglátogatja a már megtört Dánielt a börtönben. Íme a kivágott jelenet: A rendező, avagy "A jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. Bevallotta. " Bacsó Péter zsebre dugott kézzel figyel (forrás:) Bacsó Péter 1928. január 6-án született Kassán, édesanyja Palotai Boris író volt. 1946-tól lett a Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatója, majd dramaturgként és forgatókönyvíróként kezdte a pályát, többek között ő volt Fábri Zoltán Édes Anna című filmjének forgatókönyvírója.
követekéző színekben jöttek: Fekete, fekete fehér, piros, piros fehér, zöld, zöld fehér, kék, kék fehér és rozsa szín! 8000Ft.
Ez már az a szintű jármű, amelyhez nem elég pusztán gazdagnak lenni, miután alig 40 példány készült belőle, egy másik feltételt is szabott a gyártó, hogy valaki megvehesse újonan. A tulajdonosnak korábban rendelkeznie kellett egy Chironnal is. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
Azt mondta, bár vannak erről szóló hírek, nem látott bizonyítékot arra, hogy a Nyugaton szankcionált orosz milliárdosok a Perzsa-öböl gazdasági központjaiba mentenék át a vagyonukat. A Reuters emlékeztet, hogy a Perzsa-öböl államai a nyugati világ mellett Oroszországgal is szoros gazdasági és energetikai kapcsolatot ápolnak, éppen ezért lehet kulcsfontosságú szerepük, ha az oroszországi energiaforrásoktól szabadulni akar Európa. Az OPEC 14 országából 6; az Egyesült Arab Emírségek, Irán, Irak, Katar, Kuvait és Szaúd-Arábia is a Közel-Keleten található.