A perzsák mind szárazon, mind vízen túlerőben voltak, így a védelem csak akkor lehetett sikeres, ha a görögök kihasználják helyismeretüket, és számukra kedvező terepviszonyok között tudnak harcba bocsátkozni. Ezért foglalt állást az északról érkező perzsák ellen a spártai Leónidasz király a thermopülai-szorosban, a flotta pedig Euboia szigetének északi részénél. Nyilvánvaló: a szűk szorosokban, ahol a had nem tud felfejlődni, nehezebben érvényesül a túlerő. Amíg egy spártai is él… A stratégia bevált, a körülbelül 7000 görög gyalogos vitézül állta az újabb és újabb perzsa rohamokat. Egészen addig, amíg egy áruló, a malisi Ephialtés kerülőúton a hátukba nem vezette az ellenséget. Leónidasz ekkor engedélyt adott a szövetséges görög csapatoknak a távozásra, hogy legalább a sereg egy részét mentse. És hogy biztosan megmeneküljenek, ő maga 300 harcosával beleállt a küzdelembe, feltartotta a perzsákat, amíg tudta. A lüdiai király története – Aristo Blogol. Amíg egyetlen spártai is életben volt. Pontosabban egyetlen spártai túlélte. Arisztodémosznak hívták, és nyilván nem rajta múlt, hogy életben maradt, ám ezt a szégyent le kellett törölnie.
Ha igen, akkor a lezárt, majd nyitott sírjától milyen üzenettel tudunk eljönni? Idegen személyként tekintünk rá, aki a mi törekvésünk, szándékunk ellenére beavatkozni látszik az életünkbe? Esetleg megindít bennünket az a lemondani tudás, amivel Jézus az akaratát, életét letette az Atya kezébe? "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit | Idézet.zin.hu. " (Lk 22:42) Elfogadható az is, hogy a halál tragikus körülményei és az igazságtalanság felhorgadó érzése teherként nehezedik a lelkünkre. Ez a két férfiú mégis a "halál árnyékának völgyében járva" erős tudott maradni. Nem Jézus családja vagy a tanítványok intézkednek a temetésről, hanem a "titkos követők. " Azt, hogy nem csak megoldani akarták a helyzetet – Jézus hová kerüljön a keresztről? – hanem valóban a végtisztesség megadása volt a cél, az is mutatja, hogy nagy mennyiségű luxus illatszereket hozott magával Nikodémus. Azonban, ha mélyebb értelmet keresünk és képesek vagyunk az anyagi síktól eltávolodni, akkor a mirha és aloé kenet, a 35 kg-nyi túlzó mérték a királyi temetés kellékeinek tekinthetők.