Az ár/minőség arány teljesen reális. (2015)" forrás A sör 2-3 levába kerül. A bolgár vodka 1, 30 leva. Egy főétel 10-25 leva között, a pizza akár 10 leva alatt is. A jachtkikitő tájékán az étkezés drágább, mint máshol. A strandokon a két napozóágyból és egy napernyőből álló kombináció jellemzően 10-12 eurót kóstál egy napra. v. g. fotója h. d. fotója Júniusban még nincs tömeg. - cs. fotója
Általában a kisebb (de ott is úszómesterrel felügyelt) szabad strandokat egy-egy valamivel nagyobb, de fizetős strand követ. Ahogy máshol is, a belépés ingyenes, de a napágyért és napernyőért fizetni kell. Itt egy kicsit kevesebbet, mint Naposparton. Nem olyan a zsúfoltság sem, és talán a strandok kompakt mérete miatt mintha szebben is lennének karbantartva. Valamilyen ok miatt azt is ki szokás emelni, hogy a szveti vlászi strandok – egyedüliként a bolgár tengerparton – délre néznek. Ennek nem látom különösebb jelentőségét, maximum azt, hogy ha valaki reggel lefekszik egy pozícióba, azt estére szépen körbesüti a nap. Persze addigra eléggé elgémberedik, és ha nem megfelelő faktorszámú a napteje, akkor ropogósra is sül. (2015)" forrás "Szveti Vlász tulajdonképpen Napospart elegáns negyede. Bulgária sveti vals les bains. Nem annyira zajos, cserébe nincsenek olyan széles strandjai. A partról gyönyörködhetünk a festői Neszebár óvárosában, cserébe emelkedőn kell felkaptatni a strandról hazafelé. Ha a főúton nem lenne Sunny Beach vége tábla, nemigen jönnénk rá, hogy más településen vagyunk.
Nem kell mindennap itt ebédelni, de egyszer megéri, hogy közelről tanulmányozhassuk a legmenőbb bolgár vállalkozók életvitelét, már csak a kultúrsokk miatt is. A szállodás résznek nincs egyértelmű főutcája vagy főtere: gyakorlatilag minden utcában vannak kisboltok (ezeket hívják szupermarketnek), a szállodák földszintjén nyilvános éttermek, lehet venni gyümölcsöket, van jó pár pékség. Gyakorlatilag mindenféle szakbolt is van, csak nem annyira koncentráltan, mint egy igazi városban. A mi szállásunk konkrétan egy Brendon-szerű gyerekfelszerelés áruház mellett volt, a szomszéd utcában pedig – egy szállodakomplexum aljában – függöny-szaküzletet találtunk. A Napospartra jellemző giga szórakozóhelyek (Cacao Beach, Bedroom Beach, Manija, Orange) nincsenek Szveti Vlászon, de Napospart tényleg egy ugrás: a 15-20 percenként a főúton járó busszal csak pár megállót kell menni (a jegy 1. 60), illetve a viszonylag kis távolság miatt a taxi sem kifizethetetlen. Árszínvonal: egy leheletnyivel drágább Napospartnál, tehát Bulgáriában kifejezetten drágának számít, de így sem drágább mondjuk Balatonfürednél.
Tenger melletti a helyes! A fotók megtévesztőek, egy szinten látszik a medence és a víztükör! Nem korrekt! Jó volt a kaja, a személyzet sértődött arccal dolgozik. Mi a fenének ez a sok zabagép - látható rajtuk. Kértem keddre - jún. 28-ra szendvicset az útra, mert cukorbeteg lévén délben ennem kell. Több tanú bizonyítja, hogy a szendvicsek penészesek voltak A tenger először lépcsőn, majd lejtőn közelíthető meg. 8, 4 Többnyire elég jó volt. 7, 5 8 A szoba tökéletes volt, viszont az ágy minősége kritikán aluli. Többnyire jó volt, viszont a zöldség és a gyümölcs részleg kínálata és minősége kifogásolható. Minden tökéletes. Az animáció tökéletes, a programok élvezetesek és hangulatosak voltak. Könnyen megközelíthető, a tengerpart tiszta, a víz tiszta, kicsit sem zsúfolt. 9, 8 Nagyon elégedettek voltunk, gyönyörű, tiszta tengerpart, jó ellátás, szép szobák. 9, 5 A családi szobánk tágas és kényelmes volt, a fürdőszobában viszont nem volt elszívó, zuhanyozás, illetve WC-használat után ez zavaró volt!
7, 2 Egyszer itt is voltunk. Még egyszer nem utaznánk ilyen messzire ezért. 6, 5 A szállás tiszta, rendezett volt. Alapjában véve az all inclusive ellátás néha emlékeztetett a napközis ellátásra. De voltak nagyon jó dolgok is. Kevés és amatőr volt a szórakoztató személyzet. Kevés (majdnem semmi) program volt. Nagyon algás. 1 2 3 Tovább
Olyannyira, mint az alapszövetként használt és tovább írt (dramaturg: Vörös Róbert) Nádasdy Ádám fordítás. fotó: Dömölky Dániel Ezen a Lear család-birodalom drámaolvasaton, mint vörös fonál – mely ezáltal összeköt és karakter ad –, halad végig Learrel párhuzamosan Kent (Csomós Mari) majd átöltözve ugyanő Cajusként. Csomós Mari Kentje a hanyatlásában, elmúlásában is sziklaszilárd karakterrel ad Learnek tanácsot és ellenvetést, olyat, amelyről pillanatok alatt érezzük: ez itt mifelénk oly ritka, mint a nyári hóesés. Pont úgy nézzük, mint a mikromillimétereiben is kidolgozott hókristályokat az általa hozott karaktert – egyedülálló kincsként. Aztán Cajusként tér vissza feketében, mint Leart követő árnyék. Emberként, olyan szókimondó nyíltsággal, könnyed keresetlenséggel teszi helyre Regan férjét, a pökhendi hatalomittas mámorában jövő-menő Cornwall herceget (Adorján Bálint), hogy azt öröm nézni. Bomlasztó zűrzavar - A Lear király a Katona József Színházban. Erőgyűjtés a magunk életének hajszálra azonos küzdelmeihez. Némely gesztusában – a lehető legjobb értelemben véve – Gobbi Hilda utolsó karaktereit idézi, melyet nézve nem lehet nem meghatódva szurkolni, szurkolva meghatódni – ily módon is asszisztálva a karakterformálásához.
Ez az előadás az, amire régóta vártunk. Élő, súlyos, igazi. Shakespeare korában harminc-harmincöt évnyi várható élettartam mellett megérni a szellemi hanyatlást vagy legalábbis a kort, amikor már könnyen megvádolnak vele, olyan ritkaságszámba mehetett, amely drámai téma gyanánt aligha érdemelt volna magának figyelmet. Nadasdy ádám lanyai . Annál inkább lehetett általános jelenség a hagyatékra várakozók kiélezett türelmetlensége. Ma Shakespeare talán inkább azt írná, hogy miután eltartási szerződést kötöttek, Lear lányai mégsem vállalják az ápolást, de kipótolni se hajlandóak a királyi nyugdíjat egy korrekt intézményi elhelyezéshez, inkább mondvacsinált ürügyekkel mentőt hívogatva lőcsölik elaggott apjukat az egészségügyi rendszerre. Ennek eljátszásához persze egy átlátszóra töpörödött, törékeny öregemberre lenne szükség a színpadon, és ebben a szerepben tényleg nem könnyű elképzelni a Vígszínházból vendégszerepelni hívott Hegedűs D. Gézát. Katona József Színház: Lear király. Fotók: Szilágyi Lenke "Van valami a tartásában", ezzel indokolja a száműzött, álruhás Kent Bányai Kelemen Barna roppant szimpatikus alakításában, hogy a királyt szeretné szolgálni.
Noha Ilja Bocsarnikovsz rendezése helyenként tobzódik a modoros gesztusokban, a meghitt találkozásokban felsejlik igazsága. A Debreceni Csokonai Színház Lear bemutatója a Shakespeare-darabok kortárs színrevitelének számos kérdésére nem talál kielégítő választ, miközben gyönyörű pillanatokat tartogat. Az előadás különlegessége, hogy Ráckevei Anna játssza a címszereplőt – egyébként Lear karakterének színésznőre osztása nem új keletű dolog, miként a bolond szerepének női interpretációja sem. Sarah Bernhardt már 1899-ben eljátszotta Hamletet, nem kis felháborodást keltve; a shakespeare-i alakok nembelisége a modern interpretációkban pedig egyre kevésbé hangsúlyos. Míg magától értetődő kérdésként merült fel Andrei Şerban 2010-ben Gyulán is bemutatott női Lear jével kapcsolatban, hogy mi indokolja, s mitől mond mást a darab ilyen interpretációja, addig a debreceni előadást rendező Ilja Bocsarnikovsz a színház honlapján közzétett ismertetőben úgy fogalmazott: "számomra nem az a lényeges, hogy férfi vagy nő játssza Leart (…)".