Tökre megörülök, szépen leadom a szokásost, aztán már sziával köszön el. OK, a mekiben nem a fiók legélesebb kései vannak, de akkor is! Nem ismernek meg? Én vagyok a vendég! Aztán a kocsmák érettségizett pultoslányai. Mitől lettünk olyan jóban, hogy az én kezét csókolomomra besziázzanak? Kijük vagyok én nekik? A múltkor a postán mondta nekem egy huszonéves kölyök, hogy "Szia uram! ". Szia Uram! Írt Windows érdekel? - Ugytudjuk.hu. Szia uram? Majdnem kivettem a pultból! És itt nem a korról van szó! Aztán már a bankban, a fehérgalléros bűnözés fellegvárában is letegezett az ügyintéző, és ha már itt tartunk, Pártunk és Kormányunk, akik elvileg a magyar kultúrát fontosnak tartják, "A te országod, a te hangod" címmel hirdette meg a kamu-konzultációt, pedig a plakáton levő arcokat nézve a célközönség nem a fiatalok, hanem a törzsszavazó nyuggerek. Szóval ez már elkerülhetetlen. Hogy akkor mért kell ezen itt lamentálni? Azért, kedves olvasóm, mert két kisfiút nevelek, és szeretném, ha úriembert tudnék belőlük csinálni, csak így rohadtul nehéz lesz!
Az sem első alkalom, hogy a kormány emojis plakátkampányára is reagálnak. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete lényegében új kérdéseket írt a korábbi "Félti a gyermekét a szexuális propagandától? ", vagy "Felháborítja az illegális bevándorlás? " helyett. Míg az Orbán-kormány szinte csak mérges emojikat használ, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a hét kérdést változatos emojikkal illusztrálta. Kérdéseikkel lényegében a magyar kormány oktatáspolitikáján változtatnának, például növelnék az alacsony béreket, visszavezetnék a közalkalmazotti jogviszonyt, de az egyetemek autonómiájára is utalnak. Szia Uram! - Mindenről is. (Kiemelt kép: Orosz György humorista a Kossuth Rádióban elhangzó Rádiókabaré felvételén, a Honvéd Kulturális Központban rendezett nyilvános előadáson, 2014. április 1-jén. Fotó: Zih Zsolt / MTVA)
A legújabb terápiás módszerek megismertetésében sokat segíthet egy nagyszerű könyv. Kay Redfield Jamison, amerikai pszichiáter A nyughatatlan lélek címmel írta meg bestsellerként jegyzett visszaemlékezéseit, melyet a Park Kiadó a kinti megjelenéssel egy időben, 2005-ben jelentetett meg. Jamisom ebben a műben leplezte le nagy titkát: vagyis hogy ő maga is ebben a betegségben szenved. Mint írta, tisztában volt vele, hogy akár állásából is elbocsáthatják. Ez szerencsére nem történt meg. Az írónő-pszichiáter már 28 éves korában a Los Angeles-i állami egyetem adjunktusa volt, több mint száz akadémiai közlemény és öt könyv után a mániás depresszióról kiadott orvosi tankönyv társszerzőjeként vált igazán ismertté. "Nem az számít, milyen lapokat oszt nekünk az élet, hanem az, hogy hogyan játsszuk le a partit"- foglalta össze élete nagy tanulságát Jamison. Mint a továbbiakban írja, "a kínaiak hisznek abban, hogy csak úgy győzhetünk le egy szörnyet, ha előtte fölékesítjük. Furcsa módon mintha én is ezt tettem volna a mániás depresszióval.
Igaz, egy-egy depressziós periódusa másfél évig is elhúzódott. Végül a pszichiáterek - akik közül többen is a szerző férjei vagy szerelmei voltak - meggyőzték, hogy a gyógyszer szedése a szinten tartás saját jól felfogott érdeke, és a mániás fázissal összefüggésbe hozott pozitív élményeit másként is pótolni lehet. Később már úgy nyilatkozott, hogy a lítium mentette meg az életét. Magyarországon minden 10. mániás depressziós - legalábbis az eddigi fekete statisztikák alapján - boritékolható, hogy önkezével fog véget vetni életének. De a betegségben szenvedők harmada-fele is, legalább egyszer életében, megkísérli az öngyilkosságot. Mindez arra figyelmeztet, hogy fokozott gonddal kell figyelemmel kísérni e betegek sorsát, még ha tény is, gyógyszeres kezeléssel, pszichoterápia alkalmazásával a tünetek a legtöbb esetben kontrollálhatók. J. P.
Mániás depressziónál hangulatváltozások, egyik percben kacagunk, örömünkben az egekig szállunk, a másikban zokogunk, halálosan elszomorodunk. Motorikus ingadozások az erősen felfokozott és az abnormálisan lelassult állapotok között. Mánia álmatlanság, eltúlzott éberség, felfokozott szellemi éberség, a kívülállók számára alaptalan jókedv, gyorsult képzettársítás és beszédkényszer egészen a hittérítési törekvésekig, mértéktelen elbizakodottság, a legnagyobbnak és a legjobbnak tartjuk magunkat. Depresszió, képtelenek vagyunk reagálni a külső ingerekre, halálvágy, kisebbségi érzések. Amit tenni kell! Ismerjük el a végletek, illetve a polaritás létjogosultságát, és annak megtapasztalása segítségével keressük meg a középpontot. A kitörő, hangos jókedvet alakítsuk át a lélek higgadt derűjévé, a gyorsult képzettársításból és beszédkényszerből tartsuk meg magasröptű ötleteinkhez a bátorságot és a lelkes beszédkészséget. A mértéktelen elbizakodottságban, ami tulajdonképpen önmagunk túlértékelése érezzük meg az egység, a középpont és önmagunk elérésének lehetőségét, örömünkben az egekig szálljunk, az eget, vagyis Isten mennyországát valósítsuk meg önmagunkban.
A mániás depresszió néven is ismert bipoláris zavar egy pszichiátriai kórkép, ami szélsőséges hangulatingadozást okoz. Mintha lassított hullámvasúton ülnél érzelmileg: az egyik szakaszban túláradó boldogság lesz úrrá rajtad, utána pedig még az élettől is elmegy a kedved. Bár a helyzet súlyossága és fennállásának időtartama egyénfüggő, de becslések szerint legalább a lakosság 2%-a érintett. A depresszív szakasz tünetei A bipoláris zavarban szenvedő emberek kezelés hiányában igen mély depressziós időszakokat is átélhetnek. Ennek jele a szomorúság, a szorongás, az energiahiány, a reménytelenség érzete, valamint a koncentrációs nehézség. A betegek gyakran elveszítik az érdeklődésüket a korábban kedvelt tevékenységek iránt, látványosan fogyhatnak vagy hízhatnak, túl sokat vagy túl keveset alszanak, s akár öngyilkosságot is fontolgathatnak. A mániás szakasz tünetei Ez a túláradó boldogságot jelenti, melynek során a páciens úgy érzi, bármit meg tud valósítani. A kirobbanó önbizalom, a csökkent alvásigény, a folytonos agitáció érzete, a fokozott kommunikációs igény, a könnyen elvonódó figyelem, illetve az egymással versengő gondolatok számítanak a legjellemzőbb panaszoknak.
Betegesen felfokozott jókedv, mértéktelen izgatottság figyelhető meg a mániás depressziósoknál, amihez túlzásba vitt ötletek és túl sok beszéd, valamint szélsőséges viselkedés társul. A mániás rohamok mély depressziós és hosszabb-rövidebb ideig tartó, látszólagos normális időszakokkal váltakoznak, tehát semmi köze nincs ahhoz, amit az emberek a hétköznapi nyelvben mániának vagy rögeszmének neveznek.
Ha valaki megüti a bal orcádat, tartsd oda a jobbat is, az első krisztusi idézetről térjünk át a másodikra, amely egy olyan emberről szól, aki annyira biztosan áll saját középpontjában, hogy külső támadások sem ingathatják meg.