Tango & Cash A 2007-es év egy igazán hiánypótló alkotás megjelenésével kezdődött: a La-La Land Records háromezer darabos példányszámban kiadta Harold "Axel F. " Faltermeyer utolsó jelentősnek mondható muzsikáját, a Tango és Cash t. Tango & Cash - Rambó egy buzi - Geekz. A német származású komponista cseppet sem tekinthető termékenynek (kevesebb mint húsz alkotással), ám az garantált, hogy a Beverly Hills-i zsaru vagy a Top Gun főcímzenéivel örökös tagságot nyert a filmzenék halhatatlanjainak sorába. Jelen produkciója sokáig semmilyen formában nem volt elérhető, a neten bukkant csak fel nagynéha egy-egy saját kiadású, más műveinek részleteiből álló válogatása. Nem csoda tehát, ha ezt a kiadványt legalább akkora várakozás előzte meg, mint például James Horner Kommandó ját. A végeredmény összességében persze korántsem olyan kiemelkedő, mint amilyen rajongás övezi, de a különböző lemezkiadók ehhez hasonló kezdeményezései mindenképpen elismerésre méltóak, hiszen a mostani harmincas generációnak nagyjából az efféle filmek jelentik az igazi klasszikusokat.
Így aztán a hányattatott sorsú Tango és Cash gyakorlatilag három rendezőt fogyasztott el. A forgatást követően a vágószobában szembesültek azzal, hogy a felvett anyag egyszerűen borzalmas, használhatatlan: az alkotók kétségbeesésükben a vágódoktor Stuart Bairdhez fordultak, aki többek közt arról is volt híres, hogy rettenetes nyersanyagokból varázsolt vállalható filmeket. Tango és cash videa. Persze ez az egész tortúra azzal járt, hogy a bemutató is fél évet késett, és a büdzsé is 20 millió dollárral rúgott többre a tervezettnél. A káoszból aztán végül csak sikerült rendet csinálni, csakis így válhatott a '80-as évek egyik legemlékezetesebb bűnős élvezetévé. Azzal, hogy a Koncsalovszkij komor filmet rendezett, a stúdió pedig könnyed, szórakoztató filmet akart, létrejött egy furcsa egyveleg, amit egy pillanatig sem gondolnánk előre megfontoltnak, ez már a vágódoktor Stuart Baird keze munkájának köszönhető, de a Tango és Cash így működik pazarul. A komor, fülledt, véres és erőszakos sztori közepette záporoznak a jobbnál jobb beszólások, csattannak a pofonok, szatirikus hangvételét pedig nem tudta volna más ilyen jól megtestesíteni, mint Kurt Russell és Sylvester Stallone.
A stáb körüli összevisszaság következtében bekerült a képbe az elismert vágó, Stuart Baird ( Superman, Ómen, Halálos fegyver), s ő lett szinte a zeneszerző egyetlen munkatársa is: miután mindenkinek elege volt a filmkészítésből, Faltermeyer aszerint komponálta meg a score-t, ahogy Baird a jelenetek összevágásával elkészült. Tango és cash advance loans. Lényegében ez okozta számára a legnehezebb feladatot, hiszen a saját elképzelésein kívül semmilyen egyéb instrukciót nem kapott, és ez az alkotói szabadság elég szokatlan a szakmán belül. A végeredmény tehát akár önálló szerzői album is lehetne, bár a maffiavezér Perret közvetlen vagy közvetett ténykedését kifejező szintetizátoros, vészjósló atmoszféra túl sokszor fordul elő ahhoz, hogy a jellemzően popzenei sajátosságokkal rendelkező mű ne legyen olyan könnyen befogadható. Faltermeyer a címszereplőkhöz két remek témát komponált: az elegáns Tango kapta a fülbemászóbb, dinamikusabb szintipop motívumot, ál-rézfúvós előadásban, erős dobokkal kísérve (a "Bus Chase" első részében, vagy leegyszerűsítve a "Tango at the Office"-ban), míg a jóval lazább Casht egy vidámabb szájharmonikás muzsika kíséri, amolyan elektrofunkys dobalappal ("Cash Intro", illetve a "Cash's Gun / Chinese Toilet").
Az olasz egység szempontjából is kiemelt jelentősége volt a háborúnak, ahogyan a magyar kiegyezést is siettette. De világtörténeti jelentősége volt annak is, hogy a helyszínen tartózkodó Jean-Henry Dunant éppen a borzalmak és kamilliánus szerzetesek harctéri életmentő tevékenységének láttán határozott a Vöröskereszt megalakításáról. A XIX. század európai embere a háborúra elsősorban mint lehetőségre tekintett, nem pedig mint erkölcsi botrányra vagy a lehető legrosszabbra, az apokalipszisre. Magyar hadifoglyok Oroszországban, orosz hadifoglyok Magyarországon a Nagy Háború idején. Ebben szerepet kapott az is, hogy a kontinens közvéleménye még nem ismerte fel a militarizmusban és az európai országok hatalmi versengésében rejlő veszélyeket. Dunant a kereszténységtől jutott el a pacifizmushoz. Apokaliptikus vízióiban a militarizmus szerepelt a fő helyen. Történt ez akkor, amikor az egyházak még alaposan kivették részüket a háborús mozgósításban és a háborús célok ideológiai megtámogatásában. Dunant-t a véletlen, üzleti útja sodorta éppen a solferinói csata napján Castiglione della Pievébe 1859. június 24-én.
Szerző: Tarján M. Tamás "Csupán egyszerű átutazó voltam, nem vettem részt ebben a nagy konfliktusban; de az én ritka kiváltságom volt, jóllehet, szokatlan körülmények között, hogy szemtanúja legyek az eseményeknek…" (Henry Dunant: Solferinói emlék) 1859. június 24-én ütköztek meg III. Napóleon francia császár (ur. 1852-1870) és II. Viktor Emánuel piemonti király (ur. 1849-1878) egyesült hadai I. Ferenc József osztrák császár (ur. 1848-1916) seregével Solferino mellett. A solferinói csata 2018. A véres csata a szövetséges erők diadalával végződött, ami döntő befolyást gyakorolt a három koronás fő háborújára, illetőleg az olasz egységtörekvésekre. Az 1848–49 során elszenvedett kudarcokból II. Viktor Emánuel és miniszterelnöke, Camillo Benso di Cavour azt a tanulságot vonta le, hogy a Szárd-Piemonti Királyság önmagában nem rendelkezik elegendő erővel Itália egyesítéséhez, és a félsziget északkeleti területeit – Venetót és Lombardiát – uraló Ausztriával szemben nagyhatalmi segítségre szorul. Ez a támogatói szerep egyértelműen a Habsburg Birodalom hagyományos kontinentális riválisára, Franciaországra "várt", melynek ambiciózus uralkodóját, III.
A szervezet 1867-ben vette fel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága nevet. A Vöröskereszt első titkárának magát Dunant-t választották meg, akit teljesen lefoglalt humanitárius munkája, így elhanyagolta üzleti tevékenységeit, emiatt eladósodott és csődbe ment. 1867-ben otthagyta titkári állását, egy ideig Párizsban élt nyomorban, ahol kezdetben az utcákon kódorgott, és pályaudvarokon töltötte az éjszakáit. Henry Dunant Kis idő elteltével Eugénia francia császárné vette a szárnyai alá az akkor még csak alig negyvenéves férfit, aki a váratlan segítségnek köszönhetően újra munkához látott, és segédkezett az 1870-es porosz–francia háború Párizsba szállított sebesültjeinek ellátásában. Javaslatára ekkor kezdték alkalmazni a "dögcédulák" elődjét, egyfajta azonosítási jegyet, amellyel rögzíteni tudták az elesettek kilétét. A solferinói csata 9. Dunant a szerény életkörülményei ellenére is fáradhatatlanul dolgozott, 1875-ben konferenciát szervezett a rabszolga-kereskedelem megszüntetése céljából. A szegénység peremén élő emberbarát végül egy svájci üdülőfaluban, Heidenben telepedett le.