(Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem) Megtekintések száma: 693
Prezentációjában ismertette a morfin eredetét, valamint – a fájdalomérző pályát bemutatva – annak hatásmechanizmusát. Ezt követően szólt azokról az in vivo és in vitro tesztrendszerekről, amiket a célzott kutatásaik számára fejlesztettek ki. Fürst Zsuzsanna felsorolta a fájdalomcsillapítással kapcsolatos, több évtizeden át tartó és ma is aktív, hazai és nemzetközi együttműködésben megvalósult tudományos munkáinak eredményeit. Összefoglalva elmondható, hogy a kísérletek igazolták: lehetséges olyan új, hatékony morfinszármazékok kifejlesztése, amelyek magas intrinzik aktivitással rendelkeznek, limitáltan jutnak be a központi idegrendszerbe, de szisztémás adáskor képesek lokális hatást kifejteni. Átadták a Semmelweis Ignác emlékérem és jutalomdíjakat. Utóbbi azért fontos, mert – a morfinnal szemben – ezek a vegyületek képesek intravénásan vagy szájon át adva a perifériára jutni, ezért ígéretes és várhatóan csökkent mellékhatás-spektrumú fájdalomcsillapítók kifejlesztésére adnak lehetőséget. Fürst Zsuzsanna előadása végén köszönetet mondott munkatársainak és családjának, majd átvette a Semmelweis emlékérem és jutalomdíjat Merkely Béla rektortól.
A Szenátus döntése alapján az idei év másik kitüntetettje dr. Gera István, a Fogorvostudományi Kar professor emeritusa, a Paradontológiai Klinika alapítója és volt igazgatója, aki töretlen és kiemelkedő tevékenysége elismeréseként részesült a Semmelweis Ignác jutalomdíjban. Gerber Gábor dékán méltatta. Gera István előadásában az elmúlt 50 év – mely egyben az az időszak is, amióta az egyetem Semmelweis nevét viseli – fontosabb szakmai állomásait és kutatási eredményeit mutatta be. A fogágybetegség valamely stádiuma a felnőtt lakosság mintegy 80 százalékát érinti, ám 50 évvel ezelőtt még nagyjából annyit tudtak róla, mint Semmelweis Ignác kortársai a gyermekágyi lázról – mutatott rá. Ismertette, hogy a dentális plakk biofilmet képezve gyulladást és szövetpusztulást okoz, ami visszafordíthatatlan, időben felismerve azonban megállítható. Dr. Monos Réka Terézia háziorvosi ellátás > felnőtt háziorvos 1145 Budapest, XIV. Torontál u. 49.. A plakkokat csak mechanikus behatással (fogmosás) lehet eltávolítani – hangsúlyozta Gera István. Kitért a rizikótényezőkre is, úgy mint (a szájhigiéné mellett) a szervezet immunstátusza, a dohányzás, a csontritkulás, a szociális helyzet, a táplálkozás vagy a genetikai tényezők.
2013 Astellas-díj AZ ÉV ORVOSA –2012 szakmai I. helyezet ( az egyik legmagasabb országos szakmai elismerés) Publikációk: dr. Ádám Ágnes: Kuriózumok a körzetben. a körzeti munka egyhanguságának cáfolata, Medicus Universalis, 1991 ( Nívódíjas közlemény) Ádám Ágnes: A nyak megfigyelése, nodosus strumák felismerése, Medicus Universalis, 1993 Ádám Ágnes: Prevenció és tömegkommunikáció, Medicus Anonymus, 1996. február Ádám Ágnes és dr. Szőnyi András: Zárójelentések - záró jelentések? Medicus Universalis, XXX/5 307-309. 1998 Ádám Ágnes, Gábor, Muhariné Kovács Éva: A terhesgondozás új szemlélete, Medicus Universalis, XXXI/5. 307-309, 1998 Ádám Ágnes: Alvási problémák a praxisban. Diagnosztikus szűrés és esetismetetés Háziorvosi Továbbképző Szemle, 5, 313-315, 2000 dr. Semmelweis Kft. - Orvosaink. Ádám Ágnes, dr. Bardocz Mariann: Alvászavarok-alvási apnoe -egy új rizikófaktor, Hippocrates. 2002 május-június Az utána következő évek a teljesség igénye nélkül, mivel publikációimról nem vezettem pontos regisztrációt Az alvászavarokról és az alvási apnoeról (OSAS) számos folyóiratban jelent meg cikkem.
Megítélésünk szerint ez a kijelentés arra utal, hogy Esterházy gróf a szlovák–magyar közeledést és lelki megbékélését a mártíromság árán is kész volt szolgálni. Ő valóban mártírja lett ennek a szép ábrándnak. János gróf a Szlovák Köztársaság hatéves fennállása alatt mindvégig kitartott keresztény humanizmusa, szociális igazságossága és minden embertársát szerető és megbecsülő erkölcsi elvei mellett, miközben sok esetben nyíltan tanújelét adta a totalitárius diktatúrákkal való szembehelyezkedésének. Gróf Esterházy János szobra a budai Gesztenyéskertben. Több alkalommal nyilvánosan kijelentette, szinte provokálva a magát egyértelműen nemzetiszocialista eszmeiségűnek nyilvánító államhatalmat: "A mi jelvényünk a kereszt és nem a horogkereszt. " Esterházy igazi emberi nagysága akkor mutatkozott meg leglátványosabban, amikor nem is a saját nemzeti közössége, hanem egy még kiszolgáltatottabb népcsoport: a szlovákiai zsidóság érdekében emelte fel a szavát. A szlovák Nemzetgyűlésben 1942. május 15-én került sor a zsidók deportálásáról szóló alkotmánytörvény megszavazására.
Bár az is tény, hogy a szlovákság jelentős része a lelke mélyén valójában nem volt magyarellenes, a "magyarbarátságot" tanácsos volt titkolni. Különösképpen az állami alkalmazottaknak kellett óvakodniuk a gyanúnak még az árnyékától is. Ilyen körülmények között Esterházy János minden erőfeszítése szinte reménytelen volt a magyargyűlölet leküzdésére. János gróf azonban krisztusi szeretettel, hittel és reménnyel hirdette a magyar–szlovák testvériség eszméjét. A Magyar Párt vezetőségének 1939. május 12-i pozsonyi értekezletén is ezt a kérdést állította politikai mondandója középpontjába: "Változatlanul hangsúlyozom, hogy mi a szlovákokkal egy talajból nőttünk ki. A magyar és szlovák népnek lelke föltétlenül összhangba hozható és azt összhangba is kell hozni, mert sok a közös lelki adottságunk. Ha a magyar és a szlovák egymás ellen fordul, annak mindkettő a kárát vallja. " Meggyőzően ecsetelte állításának mély igazságát, majd kijelentette: "Csak olyan törekvés jut diadalra, amelynek mártírjai vannak. "
Az oroszok 1949-ben átadták a csehszlovák hatóságoknak. Esterházy végül "elnöki kegyelemből" életfogytiglant kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván, hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie. 1955-ben általános amnesztia keretében döbbenetes cinizmusról tanúbizonyságot téve 25 évre "mérsékelték" büntetését, de még ebbe sem számolták bele a szovjet fogságban töltött időt. Az egyre többet betegeskedő politikust börtönről börtönre szállították, s ez minden bizonnyal nem tett jó hatást egészségügyi állapotára. 1959-ben, Morvaországban, a Mírov börtönében érte a halál. A börtön parancsnoka még földi maradványait sem volt hajlandó átadni a gyászoló családnak. Esterházy János emléktáblája Budapesten (V. ker. Szép utca 3. ) A leánya, Esterházy-Malfatti Alice, a szlovákiai magyar kisebbség képviselői, a Magyarok Világszövetsége és a magyar kormány támogatásával 1989 novembere óta igyekszik elérni, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában rehabilitálják.
Halálos ítéletét életfogytig tartó börtönbüntetésre enyhítették. Csehszlovákiában, Mírov börtönkórházában halt meg 1957. március 8-án, 56 éves korában. Halála után azonnal elhamvasztották, kiadatását ekkor sem engedélyezték, és földi maradványainak hollétéről máig nincs pontos adat.