A könyv elolvasása után rávettem magam a film megnézésére is. Hát mit is mondhatnék. Jó volt, de közel sem adta vissza a könyv hangulatát. Nem voltak meg azok a fontosabb momentumok amik a könyvben emlékezetesek maradtak. Látvány jó volt, a szereplők szintén jó választásnak tűntek, de nem volt az igazi. Ismét bebizonyosodott, a könyvek sokkal jobbak, mint a filmek. A koenyvtolvaj konyv program. "Steiner úr normális körülmények között rendkívül udvarias ember volt. De hogy egy nyári estén szénnel összemázolva találja meg az egyik gyerekét, azt nem nevezte volna normális körülménynek. – Ez a gyerek bolond – motyogta, bár elismerte magában, hogy ha van hat gyereke, akkor valami ilyesminek biztosan be kellett következnie. Legalább egynek közülük rosszul kellett sikerülnie. " Markus Zusak: A könyvtolvaj – Európa Könyvkiadó
(19 idézet) Ulpius-ház "EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI. " Ezzel kezdődik a könyv. 1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga. Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek. Ez a kis történet egy lányról, egy harmonikásról, néhány fanatikus németről, egy zsidó bokszolóról, és egészen sok lopásról szól. Még valami, amit tudnotok kell: A halál háromszor fogja meglátogatni a könyvtolvajt. Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! Regény Valami okból a haldokló emberek mindig olyan kérdéseket tesznek fel, amikre tudják a választ. Talán azért, hogy úgy haljanak meg, hogy igazuk volt. Könyv: A könyvtolvaj (Zusak Markus). 511. oldal A háború persze egyet jelent a halállal, de mindig meginog a föld az ember talpa alatt, ha olyan ember hal meg, aki valamikor ott lakott, ott lélegzett a közelében.
De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki... és egyszer csak hullani kezdenek a bombák... 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. A könyvtolvaj - A legújabb könyvek 28-30% kedvezménnyel. Új. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen... Markus Zusak Markus Zusak műveinek az kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Markus Zusak könyvek, művek Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Az El a kezekkel a papámtól viszont beleillik a sorba: főszereplője egy édesanyját elvesztő kislány, Dorka ( Marczinka Bori), akinek új kihívásokkal kell szembenéznie, mikor apja ( Bokor Barna) hazaállít csinos, ám annál alattomosabb leendő menyasszonyával ( Pálmai Anna). Dorka egyből érzi, hogy a nő valójában a mesekönyvekből ismert, megtestesült gonosz mostoha, ám senki nem hisz neki, így ennek bizonyításához táborvezetője, Eszter ( Csobot Adél) segítségére is szüksége lesz. Dobó filmje bár szellemi örököse az említett alkotásoknak, mégsem a Szegény Dzsoni és a Boszorkányszombat középkori fantasy-s settingjének és gótikus kastélyainak világát követi, de jóval stilizáltabb, és földtől elrugaszkodottabb a Doktor Minorká nál, és még inkább a szintén Lakner Artúr meséjét feldolgozó 1935-ös Édes mostohá nál. Sokakban a Tim Burton-féle Charlie és a csokigyár atmoszféráját idézte fel, ám — sajnos — talán közelebb áll a valósághoz, hogyha látványvilágát némely kifejezetten televíziós forgalmazásra szánt Disney-film és az 1984-es Végtelen történet furcsa elegyeként képzeljük el.
És nincs is ezzel semmi baj. Annyi szemét kavarog körülöttünk, hogy muszáj valamibe kapaszkodni, ha máshogy nem megy, legalább hazudjunk magunknak egy szép világot. Aztán ezt lehet jól és lehet rosszul is csinálni, bár ha valóban meséről van szó, akkor úgyis a gyerek véleménye a döntő, a moziba a szülő ilyenkor muszájból megy, és ha szerencséje van, ő is ugyanolyan jól szórakozhat, mint a sarj. Éppen ezért teljesen felesleges és káros dolog az előfeltételezés, hogy az El a kezekkel a Papámtól! tűzrevaló, mert giccses, túltolt, habos-babos, émelyítő, slejm, és így tovább, tehát nyilvánvalóan egy rakás szar. Dobó Kata filmje tényleg agyoncukrozott és giccses, igen, még slejm is, de csak emiatt ne bántsuk, hiszen az ilyen filmeknek is helyük van a világban. Kategóriáján belül az El a kezekkel a Papámtól! jó néhány dologban remekül teljesít. Aztán van, amiben nem, de a jószándék még a bénázásokban is érezhető, egyetlen kivétellel – Csobot Adél, mindjárt te jössz. Lakner Artúr Édes mostohája instant klasszikus, generációk könyvespolcán biztos helye van, és ebből a regényből merített a film, de olyan lazán kezeli az alapanyagot, hogy inkább ihletforrásként illő megjelölni.
Csobot Adél dala mellett a filmben hallhatunk még döbbenetesen jó betétdalokat Pálmai Anna, Nagypál Gábor és Marczinka Bori előadásában is. Remek szereplőgárda és pazar látvány "A forgatás során világossá vált, hogy nagyon jól sikerült a szereplők kiválasztása, egytől-egyig remekül hozzák a karakterüket. Ebben egyébként teljesen szabad kezet kaptam. Ahogy olvastam a forgatókönyvet, határozott elképzelésem alakult ki a szereplők megszemélyesítőit illetően. Noha például a forgatókönyv gonosz mostohája szőke, "jégkirálynő" szerű figura, Viola szerepére Pálmai Anna tökéletes választásnak bizonyult! " Ami pedig az egészen egyedi, pazar látványvilágot illeti, abban Valcz Gábor látványtervezőnek és Bárdosi Ibolya jelmeztervezőnek van megkérdőjelezhetetlen érdeme. "Bárdosi Ibolya már sok filmben megmutatta elképesztő kreativitását és látásmódját, nagyon örülök, hogy vele dolgozhattam. Hosszas fejtörés és sok egyeztetés eredménye, hogy a színvilággal és a díszletekkel végül mindenki elégedett. Hálás feladat volt megálmodni!
Hiszen mégis mit keresne ebben a történetben a Grincs? Pláne Csobot Adél??? A kis Dorka (Marczinka Bori) apja, az özvegy András (Bokor Barna), meglehetősen merev, nemigen ismeri az érzelmeket, ügyvédként mindössze a jog és az igazság iránt tud valami érzelemszerűséget mutatni, aztán egy szép napon bemutatja kislányának és háza népének újdonsült menyasszonyát, Violát (Pálmai Anna). Persze kettejük készülő frigye már a legelejétől nélkülözi a romantikát, azon kívül, hogy olykor egy légtérben tartózkodnak, semmi közük nincs egymáshoz, pusztán praktikus okokból akarnak egybekelni. A nő afféle tipikus gonosz mostoha, már a legelső percben azon mesterkedik, hogy eltüntesse Dorkát apja mellől (erre a puszta ellenszenven kívül kapunk némi magyarázatot, nyilván a pénz az, de igazából nem fontos), és el is éri, hogy a kislányt táborba küldjék. Ott aztán az ügyvéd úr megismerkedik a dalos kedvű Eszterrel (Csobot Adél... ), és noha új neki, hogy egyáltalán érez valamit, hamar szerelembe is esik, és a gaz Viola mesterkedései ellenére összejönnek, hogy aztán ásó, kapa, nagyharang.
Ugyan már, ez nem számít spoilernek, minden tündérmese ezzel végződik. A forgatókönyv szépen felsorakoztatja az ilyenkor kötelező sablonokat, de Horváth András Dezső nem erőltette meg magát, nem tud sok eredetiséget felmutatni. A karakterek sincsenek kibontva, mindegyiket készen kapjuk, amelyik némi magyarázatra szorulna, arról sem tudunk meg semmit, de egy ilyen klisékkel operáló filmbe még ez is belefér, hiszen ezekben a csillámporos történetekben úgysem érdemes lélektanilag precízen felépített, árnyalt szereplőket keresnünk. (Persze inkább forgatókönyvírói lustaságról van szó, de mert alapvetően értéket keresek a filmben, inkább azt mondom, ez sem a világ legnagyobb problémája. )
Frici közli, hogy majd ő elmagyarázza ezt a dolgot, ezt követően pedig előadnak egy dalt közösen a bűvészkedésről, melyben szülők lehetséges számáról szó se esik. És ezen nem segít az sem, hogy egyébként mindeközben a koreográfia kedves, és a látvány is egészen a helyén van, a jelenetben pedig történetesen a hazai független színházi szcéna egyik legtehetségesebb színésze, Nagypál Gábor bohóckodik kipödört bajusszal, végre egyszer nem sztereotipikus cigány karaktereként. Bár egyébként itt kell megjegyeznem, hogy az efféle közpénzégető produkciók egyedüli létjogosultságát nagyjából abban látom, hogy munkát adnak az egyébként krónikusan alulfizetett, jobb sorsra érdemes színpadi színészeinknek. Akik egyébként itt is megteszik, amit a forgatókönyv szűkre szabott lehetőségei megengednek nekik. Ők, és a táborozó gyerekek között fellelhető néhány egészen ügyes gyerekszínész húzza felfelé a film átlagát, de nagyon magasra, sajnos, ők sem tudják – csak annyit érnek el, hogy kisebb legyen a pusztítás, mint amire az előzetes és Dobó Kata korábbi rendezői munkássága nyomán számítottunk.