Ennek a hullámnak az egyik vezéralakja Lanthimosz, aki 2009-es filmjével, az Oscar-jelölésig jutó Kutyafog gal ( Kynodontas) robbant be a köztudatba. A siker persze nem könnyítette meg számára a kiugrást egy olyan nemzetben, ahol a díjak ellenére omladozóban van a filmipar. Lanthimosz két évvel később még csak-csak összehozta következő görög filmjét, az Alpok at ( Alpeis), ám ezt követően – ahhoz, hogy tovább folytathassa a filmkészítést – kénytelen volt elhagyni hazáját a romló financiális helyzet miatt. Legújabb alkotását végül Írországban forgatta le, a négymillió eurós költségvetést viszont öt országból sikerült összeharácsolnia. A produkció sokszínűsége ellenére A homár mégis ízig-vérig görög: egy abszurd parabola a balkáni ország jelenére reflektálva. A film egy disztopikus világban játszódik, ahol a szinglilét egész egyszerűen tiltva van. Aki egyedülálló, távoznia kell a Városból a Hotelbe, ahol negyvenöt napot kap arra, hogy új párt találjon, vagy átváltoztatják egy általa kiválasztott állattá.
A homár mégsem politikai olvasata miatt érdekes. Lanthimos a nagy, nemzetközi nevek ellenére (Collin Farrell, Léa Seydoux, Rachel Weisz) sem tántorodik el a szenvtelen színészi játék megtartásától, ami attól lesz különösen abszurd, hogy a film második fele egyébként egy többé-kevésbé tradicionális love story – csak épp a szereplők arcán tükröződő érzelmek nélkül. A végeredmény igencsak komikus, jóllehet a humor a görög rendező eddigi műveiből se hiányzott, ám korábbi, realista közegbe ágyazott történetei egyszerűen túl elidegenítőek voltak ahhoz, hogy hangos nevetésben törjünk ki. A homár groteszk disztópiája azonban épp eléggé eltávolított a valóságtól, hogy lemészárolt állatok képe se zökkentsen ki minket – főleg, mivel aki érzékenyen reagál az ilyen témára, már valószínűleg a legelső jelenetnél elhagyja a termet, amikor egy nő váratlanul lepuffant egy ártatlanul legelésző szamarat. A görög rendező legújabb művével a Haneke-filmek sokkoló ridegségétől eljut egyfajta olyan fapofával előadott játékosságig, amely leginkább Peter Greenaway munkásságát juttathatja eszünkbe.
Erre az érzelmi sivárságra csak ráerősítenek az Írország partjainál fényképezett, fakó tájképek, a szürkébe borult ég, a melankolikus időjárás. A film mégsem nyomasztó, mert Lantimosz keserű humort talál ebben az elhidegülési járványban. Távolságtartó, rontott beállításai, amiken gyakran csak emberi torzókat, karokat, vállakat, és felsőtesteket mutat, arcokat nem, hogy nyilvánvalóvá váljon az a ridegség, ami ember és ember között kitölti a teret, A homár ban humorforrássá válnak, amikor a rendező a plánozással például "lefejez" embereket, és így cáfolja meg a közhelyeiket, amiket a világ felé kommunikálnak földöntúli boldogságukról. Lantimosz ráadásul nem az érzelmi elidegenedésről akar kritikát mondani, mint a nagy modernisták, hanem a társadalom szabályrendszerébe zárt, lázadásra, kitörésre képtelen emberekről – és velük is inkább együtt érez. A görög rendező egész életművében azt vizsgálja, mennyire tudunk eloldódni a belénk nevelt mintáktól, hogyan tudunk kitörni azokból a fojtogató közösségekből, amikben szocizalizálódtunk, A homár ban így értelemszerűen azt a kérdést teszi föl, tudunk-e egyáltalán másképp szerelmesek lenni, mint ahogy azt a kultúránk előirányozza, vagy ezt a végletekig egyéninek gondolt érzelmi viszonyt is gúzsba kötik az örökölt mintáink.
Csirkepaprikás "Hortobágyi" módra – A hagyományos módon elkészített csirkepaprikást tésztába tekerik. Tálalást tekintve a végeredmény tavaszi tekercshez hasonlít majd. Paprikaszósz kerül még rá. Somlói galuska – Dió alakú, aranyszínű bonbonként prezentálják. Eszterházy-torta – Hagyományos recept alapján készül és a legtradicionálisabb módon mutatják be. Pont ilyen lesz vasárnap éjjel a somlói galuska "Minden évben arra törekszünk, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy az ételkínálatban valami újat, frisset és szórakoztatót mutassunk" – mondta Wolfgang Puck. – "A filmvilág legnagyobb díjátadóját követő parti a legfontosabb társasági esemény a nyugati parton, amelyen az étel, a divat, a kultúra, a film és a zene találkozik egymással. Büszke vagyok rá, hogy az első Európában nyílt Spago éttermem vezető séfje is itt van velem, hiszen általa egy különleges világ, a magyar kultúra is meg tud jelenni majd. Amikor megkóstoltam István vadas-verzióját, egészen egyszerűen szerelembe estem vele. És biztos vagyok benne, hogy a sztárok is így lesznek ezzel. "