A tisztelt kínaiak nem voltak társadalmilag elfogadhatóak ahhoz, hogy önállóan mozogjanak, vagy ami még rosszabb, hogy izzadjanak a nyilvánosság előtt. 1869 és 1880 között megnőtt a kerékpárok iránti kereslet a hosszabb távokra és a nagyobb sebességre. 1880 -ra a gyártók lélegzetelállító méretekre növelték az első kerék méretét. Az óriás első kerékkel rendelkező kerékpár "Penny-Farthing" néven vált ismertté, mert oldalról nézve a készülék úgy nézett ki, mint egy nagy brit filléres érme és egy kisebb Farthing-érme. Más becenevek a "high wheel" vagy "közönséges kerékpár" voltak, és népszerűsége gyorsan nőtt, különösen Nagy -Britanniában és az Egyesült Államokban. Ez idő alatt számos találmány megkönnyítette a kerékpár testét és javította a vezetési kényelmet. A felületek és a golyóscsapágyak viszont javították a keréktechnikát. Bár a Penny-Farthing csak rövid ideig élvezhette népszerűségét, a viktoriánus korszak szabadidős szimbólumává vált. A Penny-Farthing a kerékpár méretének és jellegzetes kialakításának köszönhetően az első kerék minden fordulatával hosszabb és gyorsabb utat tett meg, de nem nevezhető praktikusnak.
Az volt a minimum, hogy az újságkihordó fiúnak Cruisere legyen… A'60-as években aztán véget ért a csoda, megjelentek az angol import kerékpárok, amik jóval könnyebbek voltak, többek között háromsebességes agyváltóval és keskenyebb gumival szerelték őket. Az akkori Cruiserek ekkor már elavult konstrukcióknak számítottak, a világháborúk szörnyű emlékeit lassan maguk mögött hagyó emberek vágytak az újra, a technikai fejlődésre a kerékpárok terén is. A Cruiserek '76-ban kezdtek ismét kissé népszerűbbek lenni, amikor is egy Larry McNeely nevű ember kitalálta a Bech Cruisert, azaz a strandcirkálót. Az amerikai tengerpartokon indult újabb világhódító útjára a Cruiser, amit először a helyi szörfösök fedeztek fel maguknak és vált körükben kedvelté. A hetvenes évek közepén aztán egy lelkes kis csoport Kaliforniában, kezelésbe vett néhány régi Cruisert. Az Ő hobbyjuk a hegyi kerékpározás volt, ám az akkori kerékpárokkal akadt némi gond. A hegyről lefelé közlekedve az éles kövek rendre kivágták a kerékpárok gumiját, a gyenge vázak, amik közúti közlekedésre voltak kitalálva, eldeformálódtak.
Végül az első világháború vetett véget a vitáknak, az emberek a frontra vonultak, így több egyesület megszűnt és az addigi problémák a háborúhoz képest eltörpültek. Végül nagy nehezen, de kikecmeregtünk a mélypontból és 1923 után ismét a nemzetközi szövetség tagjai lettünk, hamarosan pedig a világbajnokságot is Magyarország rendezhette meg. Az olimpián is képviseltettük magunkat és újra fejlődésnek indult a sportág, egészen a második világháborúig. Szerencsére a háború után a kerékpározás tekintetében sikerült hamar talpra állnunk és egyre több nemzetközi versenyeken indultunk. Manapság számtalan variációja létezik a bringázásnak, akár a saját otthonukban vagy egy edzőteremben is, sőt még azok is biciklizhetnek, akiknek nincs otthon kerékpárjuk, hiszen lehetőség van azok bérlésére. Mindenesetre most, hogy egy kis bepillantást nyerhettél a kerékpározás történetébe és láthattad a kezdeti nehézségeket, biztos még jobban értékeled, mennyi lehetőséged van arra, hogy a lehető legkényelmesebben űzd az általad választott kerékpározási formát.
Végül a kerékpározás a polgárok sportja lett. Az első magyar ember, akiről fotó készült kerékpárjával, egy hivatalnok volt, Kosztovits László. 1880 környékén a Vasárnapi Újság írt róla egy cikket, melyben azt is megemlítették, hogy az első társas kirándulást is ő szervezte Gödöllőre. Akkoriban a gödöllői országút lett a legkedveltebb útvonala a kerékpározni induló pestieknek, ugyanis itt nem voltak olyan göröngyösek az utak, kevesebb volt a kátyú, a felázás és a kavics. Egy jó kis trekking bicikliről akkor még csak nem is álmodtak, inkább próbálták azokat az utakat keresni, amik faburkolattal rendelkeztek, mint például az Andrássy út, vagy egyszerűen simábbak, kiépítettebbek voltak. Kosztovits László kis csapata is ezért választotta a gödöllői utat. Reggel hatkor a Városligetből indultak és délután kettőre érkeztek meg úti céljukhoz, igen fáradtan. Kimerültségük érthető volt, hiszen a már említett úti viszonyokon túl, ha vetsz egy pillantást a képre, látni fogod, hogy még elég sok mindenben különbözött az akkori bringa egy mostani városi kerékpárhoz képest, de szerencsére lelkesedésük mégse hagyott alább.
Felépült a főváros kerékpárstadionja, ami nyolcezer embert tudott befogadni. Az ünnepélyes megnyitó után két hónapig tartó versenysorozatot indítottak, melyben külföldiek és magyarok egyaránt részt vettek. Érdekesség, hogy a stadion megnyitása utáni hatodik versenyen már nők is indultak. Mindenkit letaglózott, hogy a női indulók térdnadrágot viseltek (hiszen akkoriban minden nő szoknyában járt), mellyel igazi szenzációt keltettek. Sajnos az ezredforduló után több nem várt fejlemény miatt egy időre hanyatlani kezdett az itthoni kerékpározás. A közgyűlés megszavazta, hogy vessenek ki 5 forintnyi kerékpáradót minden bringa után. Egyes utcákon rendeletek formájában betiltották a kerékpározást. Ekkoriban terjedt el a foci, ami szintén visszaszorította a kerékpározást mint sportot. A hanyatlást látva az egyesületek egyre többet veszekedtek, alapvető kérdésekben nem értettek egyet, pedig új szabályokat kellett volna alkotniuk és reformokat kellet volna bevezetniük a biciklizés ismételt felvirágoztatása céljából.
A másfél méteres kerékátmérő-határt azonban az emberi láb nyújthatatlansága miatt nem tudták átlépni. 1877-ben már 50 000 velocipéd volt forgalomban Angliában átlagosan 135 cm kerékátmérővel. A velo atyja, James Starley, azonban már egy újfajta triciklin törte a fejét. Mikor megvolt, a fiával ment kipróbálni, de az lassabban tekert, mint ő, egy rövid kanyargás után az árokban kötöttek ki. Az apa ekkor rájött, hogy ez így semmikép nem lesz keresett áru, megalkotta hozzá a differenciálművet. Érdekes azonban, hogy ezt már pont 50 évvel korábban jegyeztette be egy francia feltaláló, Onésiphore Pecquer, majd két évre rá egy angol is szabadalmat kért rá hazájában. Annak idején azonban még nem tartott erre igényt a közlekedéstechnika. Ezzel egy nagy lépést tettek meg a század végének nagy közlekedési forradalmához. Az angol feltaláló, Harry J. Lawson sem volt megelégedve a velocipéddel. Ekkorra már felbukkantak az olyan gépek, amiket - a súlypont végett - a föld közelében elhelyezett pedálokkal lehetett hajtani, de ezek lassabbak és bizonytalanabbak voltak társaiknál.
Az ezermesterek, technikusok azon fáradoztak, hogy a futógépet tökéletesítve, növeljék sebességét. Sok töprengés után rájöttek, ha az első kerék tengelyének két végére egy-egy pedált szerelnek és annak segítségével forgatják, hajtják a kereket, akkor a jármű haladása egyenletesebb és gyorsabb lesz. A pedálos kerekűeket úgy hajtották, mint napjaink Michaux (olvasd: misó) francia gyáros kovácsoltvas vázú és villájú kétkerekűeket gyártott az 1860-as években. 3 Next
A cicimutogatás egy Amerikai pite-filmben persze nem garantál hosszú és változatos filmkarriert (erről elég lenne az első rész Nadjáját alakító Shannon Elizabeth-et megkérdezni), de azért reménykedjünk, hogy Ali Cobrint hamarosan megkínálják egy hasonlóan testhezálló szereppel. Bruce Willis nevére már nem ugranak Az új Amerikai pite továbbra is látványosan jól teljesít a magyar mozikban: második hétvégéjén is ötvenezren voltak rá kíváncsiak, amivel könnyedén megőrizte első helyét a toplistán. Össznézőszáma máris meghaladja a százhatvan ezret. A komédiának már csak azért sem volt nehéz dolga, mert a három premierfilm meglehetősen hidegen hagyta a közönséget. Bruce Willis Az igazság nyomában című filmben Az igazság nyomában című, Bruce Willist is felvonultató, de más megkülönböztető jeggyel nem rendelkező thrillert forgalmazója valamilyen furcsa okból 29 kópián találta jónak piacra dobni, de még így is csak kb. hatezer fizető nézőt sikerült szzereznie.... Kik ezek az észbontó csajok az Amerikai pitében?
You are here: Home >Posts Tagged ' Amerikai pite – A találkozó LETÖLTÉS ' Amerikai Pite 4 – A találkozó letöltés ingyen Tartalom: A teljes eredeti Amerikai pite csapat újra összeáll, hogy visszatérjenek East Great Falls-ba az aktuális egyetemi találkozójukon. A hosszúra nyúlt hétvége alatt felfedezik, ki az aki megváltozott, ki nem, és megerősítést nyer bennük, hogy a távolság nem törheti szét az igaz barátságot.
Amikor rájön, hogy nem fog összejönni a szex, Stifler csalódottan inkább maga issza meg a sört – csakhogy amit nem tud, hogy Vicky és Kevin korábban ugyanebben a szobában pettingeltek, és az ennek eredményeként keletkezett testnedvet, hogy ne kenjék össze az ágyneműt, a szóban forgó sörbe csorgatták. Stifler és célpontja párbeszédekor van egy pillanat, amikor a lány majdnem beleiszik a sörbe, de a srác szerencsére kikapja a kezéből, szóval ezúttal is Stifler issza meg a levét. (Sajnos végül a lány sem ússza meg szárazon, mivel az undorában hányó fiú őt is eltalálja. ) Az alkotók a már így is épp elég undorító képsort végül még megfejelik azzal, hogy mutatják Stiflert a vécébe hányni – miközben társai kiröhögik, és kérdezgetik, hogy hogy ízlett neki a "világos sör". Stifler kalandjai közül magasan a leggusztustalanabb mozzanat, amikor a karakter arra kényszerül, hogy elfogyasszon egy kis marék kutyasz*rt. A Jim és Michelle esküvőjéről szóló harmadik Amerikai pite -filmben ráadásul a figura kivételesen nem szemétkedik senkivel, sőt, kifejezetten önzetlenül viselkedik (legalábbis ebben a jelenetben).
Ebben az új vígjátékban az Amerikai pite szereplőit egy kicsit több mint egy évtizeddel később látjuk viszont, amikor újból összejönnek az érettségi találkozó apropóján. Egy nagyon hosszú hétvége alatt kiderül, hogy ki változott, ki nem, valamint hogy az idő és a távolság nem szakíthatja szét a baráti kötelékeket. 1999 nyara volt, amikor négy kisvárosi, michigani srác úgy döntött, megpróbálja elveszíteni szüzességét. Az azóta eltelt évek során Jim és Michelle összeházasodtak, Kevin és Vicky pedig búcsút mondtak egymásnak. Oz és Heather eltávolodtak, de Finch még mindig vágyakozik Stifler mamája után. Most ezek a régi barátok felnőttként térnek haza, hogy emlékezzenek a hormonoktól duzzadó tinédzserekre, akik voltak - és ihletet merítsenek belőlük.
Az előzmények ismerete nélkül a film hullámzó színvonalú viccáradata egy csapongó, idétlen, és átlagos szexkomédiát eredményez. Ha viszont szerettük az első részt, akkor a közös múltidézés elhomályosítja a folytatás hibáit.