Az eddigi mérkőzések harmada háromgólos, vagy még nagyobb különbséggel végződött, vagyis egyoldalú volt a labdarúgó Bajnokok Ligája mostani idényében. A Sporttanulmányok Nemzetközi Központja (CIES) 29 sorozatot vizsgált a legfrissebb elemzése során, és megállapította, hogy a legtöbb fölényes siker éppen a BL-ben született. A meccsek 29, 5 százaléka ilyen volt, ez 8, 5 százalékkal több, mint az előző idényben. A legjelentősebb ligák közül a Premier League-ben a mérkőzések 21, 9 százaléka zárult legalább háromgólos különbséggel a kutatás időszakában. A Serie A-ban ez a szám 19, 8, a La Ligában 17, 9, a Ligue 1-ben 17, 6, az Európa Ligában 16, 1, a Bundesligában 11, 1, a magyar NB I-ben pedig 13, 9 százalék. A legszorosabb az orosz élvonal (10, 5 százalék). Magyarázatként a független svájci sportkutató intézet hozzáteszi, a Bajnokok Ligája egyre kevésbé kiegyensúlyozott, és a közelmúltban Aleksander Ceferin, az európai szövetség (UEFA) elnöke is ezt nevezte a legnagyobb problémának. Sorsdöntő meccsek előtt férfi jégkorongozóink | M4 Sport. A 29 sorozat közül az átlagos gólkülönbség is a BL-ben a legnagyobb (1, 87), az orosz és a görög élvonalban a legalacsonyabb (1, 18), a magyar bajnokságban pedig 1, 32.
"Habár két egymástól távol lévő országról beszélünk, a portugál és a magyar játékosok DNS-állományában mégis sok a közös pont: virtuózok, technikásak és barátságosak" – az 1962-ben a Benficával BEK-győztes António Simões szavai ezek, aki úgy gondolja, hogy a két világháború között, majd a második után a magyar edzők olyan nyomot hagytak a portugál labdarúgáson, amelyből a későbbiekben is táplálkozott az ország legnépszerűbb sportága.
Mika Zibanejad az Ottawa Senatorsból és Filip Forsberg a Nashville Predatorsból egyaránt mesterhármassal vette ki a részét csapata sikeréből az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) alapszakaszának szombati játéknapján. Az ő kimagasló teljesítményüknek köszönhetően az Ottawa idegenben 6-4 -re győzte le a Calgary Flamest, míg a Nashville hazai jégen 5-0-ra verte a St. Louis Blues együttesét. Az Ottawa csatára a harmadik harmadban 158 másodperc alatt érte el három gólját. M4 sport meccsek 24. A Detroit Red Wings idegenben ötvenezer néző előtt, az utolsó harmadban négy gólt szerezve, tudott nyerni a Colorado Avalanche ellen. Eredmények: Calgary Flames-Ottawa Senators 4-6 Nashville Predators-St. Louis Blues 5-0 Philadelphia Flyers-Arizona Coyotes 4-2 Pittsburgh Penguins-Winnipeg Jets 4-1 Columbus Blue Jackets-Florida Panthers 4-3 – szétlövéssel Dallas Stars-New York Rangers 2-3 Montreal Canadiens-Toronto Maple Leafs 4-1 Colorado Avalanche-Detroit Red Wings 3-5 Los Angeles Kings-Buffalo Sabres 2-0
MTI Fotó: Kovács Tamás Előzetes latolgatások alapján Kazahsztán volt az első számú esélyes a feljutásra, a második helyre mi és nyugati szomszédunk pályáztunk, a lengyelek és a koreaiak kisebb eséllyel, a házigazdák abszolút fekete lóként várhatták a világbajnokságot. Vasárnap azonban megszületett a torna bombameglepetése: Dél-Korea a lengyelek legyőzése után egy elképesztő 4-0-ás harmaddal megfordította, és 5-2-re megnyerte a Kazahsztán elleni rangadót. Így aztán két játéknap után Korea vezeti a tabellát, az erőviszonyok pedig totálisan felborultak. Ami nem változott: aki fel akar jutni, az nem veszíthet két mérkőzést. Egy helyen a szerdai BL-meccsek összes gólja | M4 Sport. Az osztrákok sorsát egy esetleges magyarok elleni vereség véglegesen megpecsételné, és újabb egy évre elfelejthetnék az A csoportos álmaikat. Tovább növeli az előttünk álló két nap jelentőségét, hogy kedden délután Dél-Koreával játszunk, és azon a találkozón is nyerünk, gyakorlatilag csak fél lépés választ el majd minket a feljutástól. Ugyanakkor egyelőre koncentráljunk az előttünk álló első lépésre, fokozott erőbedobással készül tehát Bartalisék ellen az egyébként hiányos osztrák csapat.
Dobó Kata a Kölcsönlakás után ismét garázdálkodott: ezúttal a gyerekfilm műfaját és Lakner Artúr örökségét taposta másfél milliárddal és két lábbal. Az El a kezekkel a papámtól! nem lett annyira rossz, mint amire számítottam, de még így is elég szörnyű. El a kezekkel a papámtól kritika 10. Hiába a vérmes remények, hogy elkészül itthon az első "Disney-film", Dobó Kata csak azt bizonyította megint, hogy nálunk nem csak kicsit sárgább és savanyúbb a blockbuster. Már az izzadságszagú Kölcsönlakás is Hollywoodot majmolta, az Édes mostoha munkacímen futó új darab pedig egyenesen az egeres stúdió babérjaira tör – teljesen esélytelenül. Mielőtt rátérnénk hány ponton is tört bele a direktrisz bicskája a projektbe, muszáj még hiperventillálnom: fogalmam sincs, mikor és ki döntött úgy, hogy a színészként idehaza tisztességesen teljesítő (a Csak szex és más semmi ben kifejezetten szerettem), de a tengerentúlon sikertelen művész hazatérve az NFI elsőszámú (a saját jogon egy 1987-es Alphaville-klip rendezését felmutató Gulyás Buda operatőrrel megtámogatott) rendezője legyen, de ennél kevés rosszabb döntést hozott az új filmes vezetés.
Vajon milyen kalandok árán talál új anyukát Dorka? Szeretnék dicsérő szavakat találni erre a filmre, de egyszerűen nem megy: már csak azért sem, mert ez a film egyértelműen a színekben és nagy érzelmekben tobzódó karácsonyi időszakra lett tervezve, és bizony egy hazai, ünnepi mozi már megérkezett, és az fényévekkel jobban sikerült. A Nagykarácsonyban is vannak gyerekszínészek bőven, és ők ügyesen is játszanak, míg Dobó Kata alkotásában még a főszereplő kislány is maximum középszerű annak ellenére, hogy bájos teremtés és szép a haja. El a kezekkel a papámtól! – „Neked meg azt üzente a Walt Disney, hogy eljöhetsz velem randizni…” (Sziámi) | theGeek.hu. Ekkora adag fullasztó cukorszirupnál kell egy kis önirónia is ahhoz, hogy helyén lehessen kezelni minden helyzetet. A Nagykarácsony nem veszi magát teljesen komolyan, az El a kezekkel a Papámtól! viszont túlzottan is, pont ezért megy át ízléstelen paródiába néhol. Anélkül, hogy két-három ütős poénnál többet fel tudna sorakoztatni. Ugyanis akármennyire habos-babos, színes, szerethető világot próbáltak a készítők felépíteni a Disney-sikerek mentén, pont az ellenkezőjét érték el: taszító ez az erőlködés, a túlzó jelmezek, a szembántó színek.
Dobó Kata a Kölcsönlakás után másfél milliárdból rendezhetett újra filmet: az El a kezekkel a papámtól! sok eleme büntet, de mégis van, ami megmenti a kudarctól. Az, hogy a filmet át- meg átjárja a jóindulat, és ezzel tudnak bevonzani az alkotók, még akkor is, ha a sztori inkább egy ötletbörze, a dalokról pedig inkább ne is beszéljünk. El a kezekkel a papámtól kritika 12. Van a nemzeti konzervativizmusnak és a magyarságtudatnak sok eleme, amivel vitába lehet szállni, és ezek közé tartozik az is, amit a most épp Nemzeti Filmintézet (NFI) névre hallgató magyar állami filmhivatal képvisel, vagy ha tetszik, erőltet: hogy "olyanunk legyen nekünk, magyaroknak is! " Legyen saját horrorunk, legyen saját karácsonyi limonádénk, legyen saját Disney-mesefilmünk: így lett – sorrendben, hogy a kedves szülők össze ne keverjék – a Post Mortem, a Nagykarácsony és most az El a kezekkel a papámtól!, Dobó Kata második saját filmrendezése, a Kölcsönlakás után. A műfaji filmeknek jól kitalált szabályai vannak, amelyeket nagyon jól kell ismerni, hogy hatásos legyen a végeredmény, márpedig ehhez hatalmas tapasztalat, biztos kéz és rengeteg pénz kell.
Minden képkocka imádnivalóan csiricsáré, mintha a Hupikék Törpikék gombavárosában rendezték volna meg az éves rendes paintball-bajnokságot. El a kezekkel a papámtól kritika 8. Ráadásul még izgalmasabb ez a látvány, mert tulajdonképpen realista filmről van szó, csak ez egy másik, izgalmasabb világ realizmusa, egy olyané, amelyben egyáltalán nincsenek egyenes vonalak vagy pasztellszínek, és még a legunalmasabb ember is simán felvenné a versenyt kinézetben Szörnyella de Frásszal. Ezek azok az elemek, amelyek miatt kevésbé zavaró hát minden más a filmben. Hogy a sztori inkább egy ötletbörze, mintha rászóltak volna a Nagykarácsony t is író Horváth András Dezsőre, hogy azt a harmincperces történetet fel kéne turbózni kétórássá, úgyhogy dobjon be mindent, ami eszébe jut, különösebben nem kell megindokolni, legyen szó akár valami fura perverzióból gyerekeket csapdába ejtő szatírról, akár hóbortos szakácsról, sőt még a legjobb mellékszereplő, a főhős családjának kertésze is tulajdonképpen kihúzható lenne a filmből anélkül, hogy attól komolyabban megbotlana a cselekmény.
FILMKRITIKA – Dobó Kata immár második rendezése egy mesés családi film, amelyben egy kislány próbálja apját (és persze saját magát is) megszabadítani a kellemetlen, erőszakos és rendkívül furmányos mostohaanyjától. A zömében a Disney, illetve egy mesésebb Tim Burton vizuális világát idéző alkotás sajnos újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar filmnek még van hova fejlődnie. Az inkább a fiatalabb korosztálynak szóló, családi filmeknél az ötvenes éveit taposó kritikusnak elég nehéz dolga van, hiszen valahol el kell képzelni, hogy 8-12 évesen hogyan vélekedne egy ilyen alkotásról. El a kezekkel a papámtól!. Én is igyekeztem lemenni alfába és visszagondolni arra, gyerekkoromban milyen hasonló filmeket néztem és azok mennyire tetszettek vagy sem. Keménykalap és Krumpliorr, Égig érő fű – megannyi alapmű, amelyek az emlékezetes alakítások és varázslatos történetek miatt megmaradtak valahol a memóriám bizonyos szegletében. Dobó Kata filmjének azonban hiába egyik visszatérő motívuma a mágia, varázslat helyett inkább a giccsparédé és az erőltetett történeti elemek, túltolt, természetellenes alakítások a legfőbb jellemzői.
És persze nem lehet a végtelenségig halogatni azt sem, hogy a dalokról beszéljünk, akármilyen jó is lenne úgy tenni, mintha nem léteznének, pontosabban akármilyen jó is lenne, ha tényleg nem léteznének. Rakonczai Viktor tökéletesen jellegtelen, ám annál inkább rágógumi-hangzású dalokat alkotott, és az ezekre írt táncos jelenetek is olyanok, mint a Backstreet Boys egy rosszabbul sikerült klipje a Z+-on 1997-ből. Ráadásul egy híján teljesen feleslegesek és öncélúak. És akkor mindezen felül még ott a színészek problémája. Bár nem szokatlan, hogy nem sikerül olyan gyerekszereplőket találni, akik – képzettség nélkül teljesen érthető módon – nem tudják úgy mondani a betanult szöveget, mintha az nem szavalat, hanem a saját mondandójuk lenne, de abban a mennyiségben, ahány gyerekszereplő játszik ebben a filmben, ezt már nehéz letudni a "de legalább olyan bájosak" műmosolyával. Kritika: El a kezekkel a papámtól!. Vagy ott van az ügyvéd apuka szerepében Bokor Barna, aki egymaga bizonyítja, miért nem mindegy, milyen szerepeket vállal el egy színész: az ElkXrtuk című politikai propagandafilmben főszerepet vállaló színészről képtelenség nem erre a műremekre asszociálni, amikor viccből elkezdi a parlamentáris demokráciát emlegetni.