Most 2021-et írunk, és egyes közvélemény-kutatások szerint egy olyan politikus vezeti a baloldali miniszterelnök-castingot, akinek a személyében összefutnak Horthy és Kádár legfőbb politikai jellemvonásai, hiszen a Jakab Péter által vezetett Jobbiktól a náci Németország eszméivel történő kacérkodás finoman szólva nem áll távol, de szemlátomást a kádári álproli, álpuritán, álplebejus attitűd sem áll távol az említett pártvezér közéleti megnyilvánulásaitól. Egy óriási különbséggel, hogy az említett politikusoknak az immár baloldalhoz dörgölőző, egykori nemzeti radikális párt vezetője csupán halvány árnyéka, egy ripacs hordószónok, aki, ha bekerül a történelemkönyvekbe, úgy fog szerepelni, mint aki mindent megtett az Ország-gyűlés tekintélyének lebontásáért. Jakab péter parlament.ch. Az ő vargabetűkkel bélelt politikai pályája súlyos erkölcsi tehertétel az egész magyar parlamentarizmusnak. A jobbikos országgyűlési képviselő esete ugyanakkor nem teljesen előzmények nélküli a nemzetközi és európai porondon sem. Az egyik legismertebb nyugati példa Jörg Haider, a néhai osztrák nacionalista, radikális jobboldali politikus lehet, aki közéleti pályafutása egy szakaszában próbált rájátszani a náci nosztalgiára is.
Egyébként erre, a mostani baloldali cirkuszra volt Kovács Zoltánnak egy másik találó mondata: "Ennek nagypolitika-beli megjelenítődése nem lehet más, mint a joghézagok mentén történő politizálás és a szavak köznapi jelentésének tetszés szerinti értelmezése. Amely valahol a […] "rendszerváltás utáni parlamentarizmus szégyene. " Lomnici Zoltán – A szerző alkotmányjogász Köszönettel és barátsággal! Itthon: Jakab Péter: Orbán Viktornál nagyobb büntetés nincs | hvg.hu. Forrás: Tovább a cikkre »
– Ez nagyban hasonlít Karácsony Gergely elmúlt hónapos vesszőfutására, hiszen a főpolgármester is egy mesterségesen kialakított képet igyekezett mutatni magáról, majd rövid időn belül kiderült: nem az a falusi gyerek, akinek mutatja magát, csak kampányeseményekre jár a szülőfalujába, ráadásul még angolul sem beszél, és nyelvvizsgája sincsen, miközben korábban ezt állította – mondta Deák Dániel. Összegzése szerint mindez az egész baloldal jelenlegi állapotáról is bizonyítványt állít ki: nem képesek egyetlenegy olyan hiteles politikust sem találni, aki önazonosan tudna viselkedni a nyilvánosság előtt, és valódi vízióval rendelkezne az ország és Európa jövőjéről. Magyar Nemzet
Gondolj bele, amikor lejár az útleveled, akkor sincs kedved a hivatalban ülni és elintézni az új elkészítését, mégis megcsinálod, mert kell az útlevél. Valószínűleg takarítani sincs kedved, de azért mégis megteszed, mert nem akarsz totál kupiban létezni. A tanulás ugyanilyen. Nem kell feltétlen kedved legyen hozzá, az is egy olyan dolog, amit csak meg kell csinálni. 5. Találj benne valamit, ami mégis értékessé teszi Nincs kedved a feladathoz, de az Excelben kell megcsinálni, bonyolult függvényeket kell használni, amiben még nem vagy magabiztos. Mit sem érdekel 2. A feladat továbbra sem érdekel, de milyen jól jön összességében, ha elmondhatod, hogy fejlődött az Excel tudásod. Keress valami olyan értelmet a feladatban, amivel mégiscsak azt érzed, nem teljesen hiábavaló, hogy megcsinálod.
Anti párduc testű csajok kibeszélője🐆 Vigyázat‼️ magánnyomozók kutatnak utánunk🕵🏻Feljelentés megtörtént, az ügyünk bíróságon van. Itt mindenki fordítva ül a lovon💁🏼♀️
Pedig teljesen komolyan azt gondolom, hogy az apátia egy full jó megoldás. Leszarni mindent, koncentrálni a pillanatnyi örömökre. Az egyetlen, örök igazság az, hogy egyszer úgyis meghalunk. Logika szerint miért stresszelek akkor bármin? Miért is érdekel bármi? Még mindig, 30 évesen, amikor simán lehet, hogy már többet éltem, mint amennyit még fogok (nagyapám pl. kb. 50 éve váratlanul kapott szívinfarktust és halt meg 47 évesen, szal én sem nagyon várnám a nyugdíjaskort). Akkor nekem nem mindegy, mi lesz, mi van? Miért nem elég a pillanatnyi dopamin? Pedig az első napokban, a sokkhatás miatt, engem is teljesen átjárt az apátia. Mit sem érdekel den. És akkor tényleg azt éreztem, hogy "this is the way. " Mennyivel egyszerűbb, csak beletörődni, hogy igen, szar az élet, nem olvasni el a híreket, a bicskanyitogató kijelentéseket, a kibaszott kurva kommenteket, nem foglalkozni azzal, ami szar, legalábbis a politika terén, ahol ha bele is döglök, akkor sem tudok semmin változtatni. De nem. Az "igazi" énem már most kezdi visszaverekedni magát.
Nem kurva mindegy? Úgyis azt csinálnak, amit akarnak, bármit mondok én, nem lesz hatása senkire és semmire. Mit csináljak mostmár tényleg, hogy a francba tudnám leszarni ezt az egészet, és csak ellenni a saját magam kis életében, ameddig tart ez az egész? Tényleg megőrülök már magamtól... 😣