Ha olvasod ezeket a sorokat, a következőn gondolkozz el: mire irányul a figyelmed ezekben a napokban? A szenvedés köti le a figyelmed? Azok, akik nem mentek el a szertartásra? Vagy a saját félelmeid? Ne ijedj meg ezektől a belső mozgásoktól, mert ez ilyen! Viszont a tekintetünket olyan jó lenne, ha mernénk az Úron hagyni: mert ez a pár nap most a közelség és az intimitás pillanatai. Mintha a családodban lenne egy beteg, akit szeretsz, és akinek a szenvedését nem tudod megváltoztatni. De ott vagy mellette, néha ez a legtöbb, amit tudsz tenni, hogy szeretettel ott maradsz, de ezt kibírni nem egyszerű! Padba vésett monogram | Szerzetesek. Az engedés kegyelméért kellene imádkoznunk: engedjük, hogy Isten ennyire szeressen minket, letérdel elénk, megmossa a lábunkat, hogy így odaadja önmagát nekünk. Ha egy picit engedni tudjuk Őt, már óriási ajándék! Mennyire vágyik az Isten, hogy megváltson minket, hiszen ezért, érted történnek ezek a napok! Martí Zoltán Fotó: hirdetés
Néha nem azért nem megyünk gyónni, mert nem akarunk, hanem mert olyan sebet kaptunk, amelynek a gyógyulásához nagyon erős megbocsátás és hit kell. Hogyan lehet ezt a sebet begyógyítani? Vissza kell térni Istenhez. Talán azt éljük át, hogy az egyházban sokszor nem értenek meg, hogy törvényekkel dobálóznak. Nagy bálint jezsuita. Ráadásul ezt nem tudom kimondani senkinek, és úgy érzem, hogy szinte senkit nem is érdekel, ezért messzebb kerülök a közösségtől. Amit tudunk tenni tehát, hogy keressük és visszatérünk az irgalmas Istenhez, aki nekem is, de ennek az egyháznak és ennek a papnak is megbocsájt. Ezenkívül fontos, hogy ne maradj magaddal ezzel, tudjál erről beszélni valakivel amit átélsz, aki segít ismét rátalálni Istenre. Hogy az Isten felé lévő ajtó ne záruljon be egy rossz élmény miatt. Hogy el tudd mondani Istennek, amin átmész, és Isten is elmondhassa neked, amit Ő érez. A nagyhét egy pap számára nagyon zsúfolt: a gyóntatás, a szentmisék, a többi teendő, ez egy különleges időszak a ti életetekben. Mennyire tudsz elmélyülni mégis a nagyhét titkán?
Nagyon jó lenne érteni, hogy mit jelent elmélyülni: mert ha beülsz a padba hívőként és nem csinálsz semmit, az jelenthet-e elmélyülést. Vagy a szolgálat, a szertartás vezetése jelent-e nagyobb elmélyülést. Számomra maga az időszak nem egyszerű, és ez független attól, hogy pap vagyok vagy nem. Nehéz lenne munkának felfogni ezt az időszakot, például munkaként tekinteni arra, hogy gyóntatok. Ez nem pusztán feladat, hogy mi Isten eszközei lehetünk. Az a kérdés, hogy mire fókuszálsz, min van a hangsúly: azon, hogy ez egy nehéz munka, vagy megéled, hogy Isten tevékeny és gyógyít. Ha egy pap jó helyen van belül, akkor a figyelme nem a munka gondolatára irányul, hanem Jézusra. Templomunkról. Vannak viszont olyanok, akiknek a figyelme ebben az időben nem Jézusra koncentrál: "wellnesskeresztény" ország lettünk, ezen a hosszú hétvégén megtelnek a szállodák, és az emberek többsége nem a templomban lesz. Ez neked is fáj? Megint csak vissza kell térnünk az alapvető kérdéshez, Istenhez. Mit tesz Ő ezekben a napokban Jeruzsálemben?
Miért van szükség a gyónásra? Teljesen értem azt, akinek ez küzdelmet okoz, viszont mi van akkor, ha az Isten akar így megbocsájtani? Hogy tényleg szeretné, hogy halld a feloldozás szavait, vagy hogy egy ilyen kényelmetlen helyzetbe elmondd a bűneidet. Az, hogy paphoz megyünk gyónni az egy nagyon Szent Páli gondolat: mert egy test vagyunk. Mi, akik az egyház tagjai vagyunk egy közösséghez és egy testhez tartozunk. Pál azt a képet használja, hogy a testnek különböző tagjai vannak: tegyük fel, hogy én vagyok a kisujj, akinek baja van. Az nem csak a kisujjnak, hanem az egész testnek fáj: ha titokban bűnt követsz el, rosszul leszel, eltávolodsz, nem kell, hogy tudja senki, de mivel össze vagyunk kapcsolódva egymással, ezért hat az egyházra. És az is hat az egyházra, ha jól vagy! Az igazán jó gyónásban nem a bűn van a középpontban, hanem a szeretet és rajta keresztül Isten: amikor letérdelünk, és azt mondjuk, hogy "sajnálom, tényleg sajnálom". Érdekel a jezsuita hivatás? Lépj velünk kapcsolatba! - Jezsuiták. Vannak, akik egy-egy rosszabb élmény, vagy talán a bátorságuk hiányában hosszú ideje nem mentek el gyónni.
A fotót és a videót készítette: Merényi Zita Magyar Kurír Forrás: Tovább a cikkre »
08. 12-től a novíciusmester (P. Lukács János) sociusa (Budapest, Sodrás utca 15. ) 2014-17: a miskolci rendház minisztere 2017-től a Sodrás utcai rendház minisztere Született: 1958. 12. Belépés: 1992. 10. Közösség: Budapest, Sodrás utca
Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája 1052 Budapest, Piarista köz 1. adószám: 19050333-1-41 (Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet) e-mail küldés irodavezető: Kiss István fr.
Nem nehéz megfordítani, mert sülés közben a sajt megolvad, és kitűnően összeragasztja a két padlizsánszeletet. Burgonyapüré illik hozzá.
Az újraforrástól számított öt percig főzzük, ezután leszűrjük, és hagyjuk megszikkadni. Közben a reszelt sajtot, a nyers tojást és a tejfölt összekeverjük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a köménymagot, majd kevés sóval és borssal fűszerezzük. Egy-egy kiterített kelkáposztalevelet bekenünk a sajtos-tojásos krémmel, és úgy csavarjuk fel, mint a palacsintát szokás. A forró olajba óvatosan beletesszük a tekercset: a megolvadt sajt és a tojás a hő hatására összefogja. A 3-4 perc alatt megsült tekercseket papírtörülközőre rakjuk, hogy az a fölösleges olajat felszívja, majd három centis darabkákra vágjuk. Szakácskönyv/Zöldséges/Sajtos rántott zöldpaprika – Wikikönyvek. Hidegen is, melegen is nagyon ízletes. Párolt rizs vagy burgonyapüré illik mellé, ha melegen fogyasztjuk. Gyorsan és egyszerűen készíthető, olcsó étel.
Dicsérték és áldották Robin Sándort, aki még egyéb jó helyeket is tudott. Csöndes, szép vacsorálópontokat, az igazi rác hal, a birkapörkölt, a túrós galuska, a tejes puliszka, a madárhús, ősi töltött káposzta legkitűnőbb lelhelyeit. Látták, hogy jeles, megbízható és derék ember, élni tudó és tehetséges. A szép asszony pedig kurizált az uraknak, oly erősen és vastagon hízelgett, hogy ha asszonyokkal lett volna dolga, azok megsértődnek. Az ezüst kecske/A vacsoraügy – Wikiforrás. De férfiak és politikusok valának, túl a negyvenen... Elhatározták, hogy Robin Sándort belevonják vacsoráló társaságukba, és hogy a törvényhozás körül szerepet adnak neki..., az szép éjszaka volt, ami a vacsora után következett. Amióta ifjúságának szép emléke, az ezüst kecske eltűnt a kezéből, most érezte először, hogy valaki keményen áll a helyén, és lesz belőle valami. Mindjárt másnap egészen másképp érezte magát a klubban. Szóltak hozzá, nem hallgattak el, ha egy-egy nagyobb beszélgető csoport mellett elhaladt. Kártyázni hívták, a felesége hogylétéről tudakozódtak, a sok paprika nem ártott-e meg neki... - Robin Sándor "meg volt csinálva".
Már el is éhezének, amikor eljutottak a Sándorék kocsmájáig, amely előtt a rendkívül ügyes fiáker állott. - Itt fiáker áll, itt jó kosztnak kell lenni! - szólt a leendő igazságügyminiszter, aki éhes volt nagyon. - Meglátszik, ki a jó megfigyelő! - mondá az íróképviselő. Egy valóságos miniszter, akit izgatott, hogy közönséges, komisz kocsmába mehet, határozott: - Gyerünk be. Bementek és rátaláltak Robin Sándorra, és némi tanácskozás után leültek asztalához. Némiképpen féltek, hogy nem lehet majd előtte és felesége előtt szabadon beszélgetni, de biztatta és megnyugtatta őket, hogy az ifjú képviselő oly tisztességtudóan állott föl, amíg ők elhelyezkedtek. Nem tolakodott, nem tegezte őket le, úgy viselte magát, mintha nem is volna velük egy rangban. Elismerő szavakkal adóztak kitűnő modorának, férfias szépségének, az író-képviselő még fehér fogait is fölemlítette. Hogy a feleségével van, azt nem szerették, csak az öregurak. Leültek, pompásan ettek, és a természetes módon főzött halászlé elérzékenyítette valamennyit.