Ugyan a bűnözésre összpontosító női csapatfilmekből mostanában nincs hiány (lásd: Ocean's 8, Nyughatatlan özvegyek, A bűn királynői), A Wall Street pillangói inkább a Magic Mike nyomdokaiban jár, ahol a sztriptíztáncosok nem szexuális tárgyként vagy tragikus sorsú figurákként jelennek meg, hanem egyszerű és szerethető emberekként. Persze kaptunk ízelítőt abból, hogy milyen megalázó és lélekölő tud lenni ez a meló, de azok a jelenetek válnak emlékezetessé, amikor a táncosok az öltözőben felszabadultan viccelődnek egymással, boldogan költik a millióikat a plázában, vagy egy családként ünneplik a karácsonyt. Scafaria forgatókönyve több rendezőjelöltet is megjárt - köztük Martin Scorsese-t - mielőtt végre megengedték neki, hogy ő maga vigye filmre az írását. A Wall Street pillangóin pedig látszik is a rendező ambíciója, és bár túlzásnak érződhetne, amikor sokadjára párosítja az adott év (2007 és 2015 között játszódik a film) valamelyik slágerét egy lassított felvétellel, mindegyik alkalommal működik.
2019. 09. 26. (Hustlers) "Íme, egy modern Robin Hood-történet: néhány sztriptíztáncosnő, akik ellopták a (főleg) gazdag, (általában) gusztustalan, és (szerintük) szánalmas férfiak pénzét, és odaadták, nos, saját maguknak. " Nehéz ellenállni a pénz csábításának. Főleg akkor, ha azt szinte tálcán kínálják fel… Ramona (Jennifer Lopez) New York egyik legmenőbb sztriptízbárjában dolgozik, ahol a Wall Street-i dúsgazdag bankárok naponta több százezer dollárt költenek el a szexi táncosokra. Töménytelen mennyiségű pénz cserél gazdát egy éjszaka alatt, aminek a lányok csak a töredékét látják viszont. A táncosok megelégelik, hogy mindenki csak hasznot húz belőlük: Ramona irányításával összefognak, és az évszázad egyik legnagyobb csalását viszik véghez, amihez tehetős ügyfeleik hiszékenységét, és pénzzel teli bankkártyáját használják fel. Minden annyira egyszerűnek tűnik. Az üzlet beindul, a pillangók szárnyalnak, és közben dől a lé. De a pénzből sosem elég. És ahol a kapzsiság felüti a fejét, ott egyre nagyobb az esélye, hogy valaki elkövet egy apró hibát… KRITIKA Modern Robin Hood-történet csajokkal, avagy amikor a sztripperek gyakorolnak rendszer- és társadalomkritikát.
A Hustlers, azért valljuk be, eléggé felszínes és egyoldalú, de mégis viccesen működőképes, ahogy cikkem elején már említettem. Két személy munkája adja az ízét és zamatát az egész műnek. Egyrészt, aki a kedves hangulatot generálja, és olyan csábítóan, de rutinosan mozog szerepében – valljuk be, mostani munkája annyira nem áll távol igazi életétől. Előadásával erősen kiemelkedik a rutintalannak tűnő mezőnyből. Lopez mindig bájos és egyszerre nagyszerű is, így Ramona megkérdőjelezhetetlenül lesz karrierje igazi fénypontja. Vitathatatlan karizmával tölti meg karakterét. Másrészt pedig a szereplőit ügyesen mozgató Lorene Scafaria (rendező) érezhetően teljes összhangban tudott alkotni a szereplőkkel. Ugyanezt az ingert egy férfidirektor – még ha rutinos is – nem lett volna képes így összehozni. Azonban a dicséret mellé jár pár legalább ugyanilyen fontos negatív észrevétel is, melyek felett nem lehet olyan egyszerűen elsiklani. A Wall Street Pillangói tele van a mai modern amerikai kapitalizmus heves bemutatásval, és túl sok időt és energiát feccöl a csúcsminőségű luxuscikkek fogyasztásának ünneplésével.
Hungler Tímea Egy újságcikk szolgált apropóként Lorene Scafaria ( Míg a világvége el nem választ) új mozijához, A Wall Street pillangói hoz, amely egy nőkből álló New York-i bűnbanda tündöklésének és bukásának története, erős társadalmi és feminista üzenetekkel. Az eseményeket végig Dorothy, színpadi nevén Destiny (Constance Wu), az egyik sztripper szemszögéből követhetjük nyomon – ő ad interjút a születendő cikk szerzőjének (Julia Stiles), és meséli el a banda, valamint egy női barátság történetét. Ez a barátság Dorothy és a mentora, Ramona (Jennifer Lopez) között szövődik – utóbbi annak a, brókerek és bankárok által látogatott manhatteni klubnak a tündöklő csillaga, ahol Dorothy dolgozni kezd, hogy valahogyan fedezni tudja saját és nagymamája megélhetési költségeit. Sokáig minden flottul megy, a lányok degeszre keresik magukat a pasik vágyain, egészen 2008-ig, amikor is beüt a gazdasági világválság, és a sztriptízbár ugyanolyan recesszióba süllyed, mint a látógatói körét jelentő Wall Street.
Jó nézni, és nem, nemcsak azért, mert falatnyi textilben vonaglik, hanem mert tényleg van benne valami szuggesztív. Éppen ez az, ami miatt érthetővé válik, hogyan tudott neki ennyi pali bedőlni, a puszta dögösség itt kevés. Pressler cikke szerint a lányok motivációját nem(csak) a meggazdagodás iránti vágy irányította, hanem valamifajta igazságtétel. Akciójukba 2008 szeptemberében, a világgazdasági válság kitörése után fogtak, és az addig mindig telt házas sztriptízbárjuk, ahol korábban még a csillárról is Wall Street-iek és halomnyi százbankós lógott, most leginkább pangott. Szétlopták ezt az országot, a rendes embereknek meg nem hagytak semmit – hangzik el egy ponton J. Lo szájából, aki mintha magát is azzal szeretné nyugtatni, hogy mindazt, amit elkövetnek, egy nemesebb cél érdekében teszik. Ez nagyon szépen hangzik, a két főszereplő ráadásul egyedül neveli egy-egy gyermekét, de ez azért nem elég ok arra, hogy másokat megkopasszunk. Ezek az apróságok egész finoman árnyalhatják a pillangók motivációját és segíthetnek az azonosulás irányába terelni a nézőket, de akkor sem a legerősebben védhető álláspont az övék.
Kifogásolták többen, hogy mennyire lazán veszi mind a film, mind a lánycsapat, amit véghez vittek, hogy megkárosítottak embereket, hogy maga a riporter is mennyire közömbös volt, de szerintem ez teljesen érthető, és a magam részéről én se sajnáltam ezeket az "áldozatokat". Elvégre kik voltak? Olyan beosztásban lévő emberek, akik abból gazdagodtak meg, hogy lopkodtak a társadalomtól, pár év alatt mélyrepülésbe nyomva az országot, lopkodtak a hozzájuk képest alsóbb létrafokon állóktól, majd az egészet elverték pár éjszaka alatt annak a szórakoztatására, ami a lábuk között lógott. Akik nagyvonalúan odadobták a színpadra valakinek a fizetését, amit nem kemény munkával, érdemi munkával szereztek meg, hanem azzal, hogy szó szerint elvették attól, akit megilletne. Így az általuk kisemmizett kisemberek rétege természetes, hogy nem fogja sajnálni, hogy ellopták a tolvajoktól a lopott pénzüket. Természetes, hogy akinek van igazságérzete, átlátja a rendszer, mint a riporter, az se ejt könnyeket a mások gerincén taposó, nagymenő brókerekért.
Aranyosi Ervin: 50 évesen Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: 50 éves, Aranyosi Ervin, élmény, emlék, tapasztalás, vers Ím 50 éves lettem én, megélni élményszámba megy! Tavaly a szám negyvenkilenc, Jövőre majd az ötvenegy. Ne gondold azt, hogy túl sok ez, kincses ládámat felnyitom: Mennyi szép emlék néz reám, Felidézni alig bírom. S az összegyűlt tapasztalás? Szegényebb lennék nélküle. Kellett, hogy teljen ennyi év, kevesebbe nem fért bele. Aranyosi Ervin © 2008-10-04 A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. 50 éves szülinapi idézetek képeslapra. Minden jog fenntartva
Ha megtetszett valamelyik szokás, ne habozz. Idén már nem valószínű, de a következő szilvesztert töltheted másik országban, előre felkészülve a zajokra, repülő szekrényekre vagy addig akár megformázhatsz egy papírmasé szobrot is. Alain ducasse desszertek és cukraszda restaurant Pycnogenol vélemények Kiadó albérlet nyíregyháza tulajdonostól Miért tüsszög a kutya Kaposvári munkaügyi központ nyitvatartása
Tehát élvezze a napot, mintha csak egy maradt volna! Boldog 50. születésnapot neked! És még sok más! Joan Rivers Ötvenesnek látszó nagyszerű, ha hatvan vagy. George Orwell Ötven éves korban mindenki megérdemli az arcát. James A. Garfield Ha a ráncokat fel kell tüntetni a szemöldökünkön, ne írjunk rá a szívre. A szellem soha nem öregszik. Franz Kafka Bárki, aki képes meglátni a szépséget, soha nem öregszik. Születésnapi Idézetek 50 Évesnek, Születésnapi Idézetek 50 Vesnik Plus. Richard John Needham Az ember hét kora: kiömlések, fúrók, izgalmak, számlák, betegségek, tabletták és végrendeletek. Phyllis Diller Egy olyan korban vagyok, amikor a hátam sokkal jobban megy ki, mint én. Pablo Picasso Az ötven-hetven évesek a legnehezebbek. Mindig arra kérik tőled, hogy dolgozzon, és mégsem eléggé elpusztult ahhoz, hogy kikapcsolja őket! Jack Benny A régiek mindent hisznek; a középkorú gyanúsított mindent; a fiatalok mindent tudnak! Lucille Ball A középkor az, amikor a korod elkezd mutatkozni a középen! Muhammad Ali Az a férfi, aki ötven éve néz el a világot, mint a húsz, harminc évet veszített életéből.