Fertő tó
video Udvaros Dorottya is tiltakozott a Fertő tavi beruházás ellen Egy napra megállt az építkezés a Fertő tónál, mert a Greenpeace aktivistái élő lánccal és állványokkal zárták el az odavezető utat. Az aktivisták közt volt Udvaros Dorottya színésznő. Ez már a sokadik tüntetés, amit civilek szerveznek a természetvédelmi területre közpénzből épülő beruházás ellen. Fertő-tó építkezés – Fertő tavi nagyberuházás -Természetvédelmi területen -szállodát, 16 apartmanházat a természetvédelmi területre, közvetlenül a tó partjára, hatalmas kikötő, – Blue Box Forever. # híradó # belföld # környezetvédelem # udvaros dorottya # rtl # greenpeace # fertő tó # top hírek
De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a CIB Banknál 5, 49% a THM; a Budapest Banknál 5, 68%; a Sopron Banknál 5, 72%, a MagNet Banknál pedig 5, 73%; míg az Takarékbanknál 5, 78%-os THM-mel kalkulálhatunk. Érdemes még megnézni a K&H Bank, a Raiffeisen Bank, és természetesen a többi magyar hitelintézet konstrukcióját is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Lars Kraume magyar vonatkozásokban bővelkedő filmjével, A néma forradalom mal indult a német nyelvű filmeket bemutató Szemrevaló fesztivál csütörtök este. Az igaz történeten alapuló filmet október 11-től moziban is láthatja a magyar közönség. Kritika a filmről. 1956-ban, alig három évvel a keleti blokk első népfelkelése, az 1953-as keletnémet felkelés után újra sürgős dolguk támadt az Európa keleti felét megszálló szovjet katonáknak, ezúttal Magyarországon. A hírek abban az időben sokkal nehezebben terjedtek az NDK-ban is, és mivel a kommunista propagandamédia vagy elhallgatta, vagy fasiszta csőcselék tombolásának hazudta az eseményeket, maradtak a szóbeszédek, vagy a csak illegálisan hallgatható amerikai rádió. Sőt, még a fal sem áll, ezért ha korlátozottan is, de Berlin nyugati fele is látogatható – a film két, érettségi előtt álló főszereplője is itt, egy moziban értesül a magyarországi forradalomról a filmhíradóból. A Dietrich Garstka azonos című regénye alapján készült A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) a rendező, Lars Kraume második olyan filmje Az állam Fritz Bauer ellen után, amely az ötvenes évek Németországában játszódik, bár ez most az NDK-ra korlátozódik.
Hadd idézzem Petőfi szavait a mai földrészen, hogy kísértet járja be Európát…, holott úgy tűnik – egy frászt tűnik úgy! –, hogy Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai… Ma mintha megszervezett német emlékeztető járná be földrészünket egy film öltözékében. Nemrég egy berlini filmfesztiválon mutatták be A néma forradalom című német filmet, hatalmas sikerrel. Véletlen-e, hogy éppen a történelmi filmtéma, az 1956-os forradalom véres leverésének évfordulóján? Nem tudom még, nem is lényeges. A filmet Lars Kraume rendezte, a szövegkönyv megírásában segített az alapregény írója, Dietrich Garstka is. Örömmel lepődve kérdezzük, most készült német film az '56-os szovjet kommunista őrjöngésről, Budapest széttaposásáról? Igen. Valós történelmi kép a túlélők szeme előtt. Még akkor is, ha a kommunizmust túlélő áldozatok (a néptömeg az volt) nyilván nem értenek egyet minden mozzanattal. Érettségi előtt álló kelet-német diákok látogatnak át az akkor még választófal nélküli Berlinbe. Ott értesülnek nyugati hírforrásokból a magyar forradalomról.
Ráadásul az izgalmas történelmi tablónak induló filmben a második felére átveszi a hatalmat a zokogásba/ordítozásba torkolló dráma, ami egy kicsit tovább tompítja a sztori élét. Elhangzanak benne teljesen koridegen mondatok (pl. "De hát a homoszexuálisokkal borzalmasan bánnak a börtönben! "), és sokadszorra bizonyosodik be, hogy két óráig csak kivételes esetben szabad igényelni a nézők figyelmét, ez pedig nem az. Pedig a történet tényleg megfilmesítés után kiált, és a fő célkitűzését még a fenti hibák ellenére is végrehajtja azzal, hogy ábrázolni tudja az elnyomó államot, amely minden alulról szerveződő mozgalomra – legyen az mégoly jelentéktelen is – ellenségként tekint, az abszurditás határáig elmerészkedve. Lehet, ha nem Európa keleti felén nőttem volna fel, Fritz Lange művelődési miniszter személyes megjelenésekor azt mondanám, hogy azért ne túlozzunk már, így azonban pont ezt simán elhiszem, hogy még ő is belefolyt a sztoriba. A közeget egyébként is sikerrel ábrázolja a film, és Kraume külön hangsúlyt fektetett arra, hogy a felnőtt szereplőket lehetőleg a volt NDK-ból érkező színészek alakítsák: így a Theo apját játszó Ronald Zehrfeld, az igazgatót alakító Florian Lukas ( Good Bye, Lenin!