"A tengerbe vissza-visszatérő vizek: »belehalnak« a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg – csupán hazatalálnak. E »paradoxon« talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a halálnak. " Negyven évvel ezelőtt halt meg Pilinszky János. Egy művész, aki állandó haláltudatban élt. Haláltudatban, de halálfélelem nélkül, a jó halálra vágyva. "A legvégén azt mondanám, hogy bízom abban, hogy meg fogok halni, mert ez idáig mindenkinek sikerült. Nem tudom elképzelni, de bízom abban, hogy nekem is fog sikerülni. " A halál valóságát tagadni igyekvő civilizációval szemben dönthet úgy az ember, hogy rátekint és egész életében "gyakorolja a halált". Hogy aztán egyszerűen, békében fogadhassa, mikor érkezik. Vajon nem ez a lélek igazi szabadságának lehetősége? Semmiképpen nem az élet tagadása, éppen teljességében való megélése. Pilinszky jános egyenes labirintus. Hiszen élet és halál szétválaszthatatlan egység. "Élni kell ahhoz, hogy a halált tudomásul vehessük. (…) mindannyiszor meghalunk, amikor valóban élünk: amikor »belehalunk« egy fölismerés, egy igazság, egy öröm vagy akár egy nagy bánat átélésébe.
2021. december 8. | 17:00 – Élőfolyóirat – EGYENES LABIRINTUS – PILINSZKY 100 A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata Élőfolyóirat estje (VII. évfolyam, 3. szám). A száz éve született Pilinszky János szakrális verseiből összeállított zenés, versszínházi előadás 2021. december 8-án (szerdán) 17 órakor az MMA irodaházának rendezvénytermében (1062 Budapest, Andrássy u. 101. 2/A em. ). 2021. december 8. | 17:00 – Élőfolyóirat – EGYENES LABIRINTUS – PILINSZKY 100 | Magyar Művészeti Akadémia. Közreműködnek: Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek, valamint Szokolay Dongó Balázs Prima-díjas zeneművész. Az előadást Rózsássy Barbara József Attila-díjas költő szerkesztette. Száz éve, hogy megszületett Pilinszky János költő, a magyar irodalom egyik vitathatatlanul legkiemelkedőbb alakja. Költészete, életműve ma is aktuális, hiszen a 20. század történelmét, életérzését úgy alakította lírává, hogy az emberi szenvedés és kegyetlenség mellett már előre leképezte az eljövendő század egyik legsúlyosabb problémáját is: az elmagányosodás, az arctalanság, a lelki kiüresedés világát. Napjainkban, amikor a világjárvány hatására milliók szembesülnek világszerte az emberi élet múlandóságával és törékeny mivoltával, Pilinszky versei az istenhit erejével a remény hangján is szólnak, képesek kapaszkodót nyújtani számunkra.
Berzsenyi Dániel élete, főbb műveinek elemzése 1.
Berzsenyi Dánielnek két Dukai Takách-lány volt az életében: az egyiknek nem hagyta, hogy képezze magát, de feleségül vette, a másiknak versben dicsőítette a műveltségét, és szellemi partnerének tekintette. Mindketten az unokatestvérei voltak. Életét fiatal korától kezdve meghatározta a nők iránti vonzalom, amely gyakran talált viszonzásra: legalább tucatnyi múzsája neve maradt fönn. Már diákéveit is a tanulásnál izgalmasabb dolgokkal töltötte: "Én egykorúim között legelső magyar táncos voltam, lovat, embert, asztalt által ugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam, és az én első szeretőm az én karjaim között elalélt" – dicsekedett később viharos tanulóéveivel. Apja döntése értelmében 13 éves kamaszként került a kisgyerekek közé a soproni líceumba, és 19 évesen, fiatal férfiként már igencsak kilóghatott a diákok közül. Nem csoda, hogy az iskola helyett inkább német polgárlányoktól vett nyelvleckéket, kikkel "ugyan csak lyrice szeretkőzni előbb elkezdett, mintsem kellett volna".
Cikk elküldése Küldd el e-mailben a(z) Berzsenyi Dániel, a "niklai remete" című cikket ismerősödnek! A levelet sikeresen elküldtük! Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket! Kultúra "Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat…" Berzsenyi Dániel költő, akadémikus, a magyar klasszicizmus legnagyobb alakja 180 éve, 1836. február 24-én halt meg. BERZSENYI DÁNIEL: A SZONETT Csengőkkel tele van füle, orra, kalapja, bokája, S mely csuda: a táncost kötelén a pózna vezérli! [1822-1823 körül] A Vas vármegyei Egyházashetyén született 1776. május 7-én evangélikus nemesi birtokos családban. Apja úgy hitte, hogy gyenge és beteges fiának először testileg kell megerősödnie a birtokon, s csak azután terhelhető a feje. 1788-tól a soproni evangélikus líceumban kezdte el tanulmányait – már tizenkét éves volt ekkor -, de nehezen viselte az iskolai kötöttségeket, talán túlkorossága miatt. 1793-ban megszökött, felcsapott katonának, de itt a kemény bánásmódból lett elege, s hazament Hetyére.
Életéből eltűnnek a szenvedélyek, érzelmek, köztük a szerelem is. Csokonai inkább klasszicista, Berzsenyi pedig romantikus pictura: Iskolában elsajátított műfaj -táj, város, ember leírása -követi a leírás szabályait(szűkítés, tágítás, hangok, mozgások, színek, rokokó képek) Saját léthelyzetének leírása Versek Közelítő tél A közelítő tél című versében természeti képekkel ábrázolja az idő mérhetetlen múlását. Életét párhuzamba vonja az ősszel, ahogy múlik az ősz, s közeleg a tél, úgy öregedik ő is, s végül a soha el nem múló magány és elhagyatottság világfájdalma kergeti a halálba. Az ősz minden napja szinte csak egy perc, egy pillanat, ami megállíthatatlanul szalad előre. Komor vigasztalhatatlan hangulat uralkodik a versben, s már maga a cím is riadalmat sugall, az idő múlásához, a vég közeledtének riadalmát. Mintha számolná vissza a napokat és tudná, hogy már nincs sok hátra, és mindennek vége. Változatosan szövi össze azt, ami elmúlt. Az egész műben érezhető a remegő légkör, s a halálfélelem.