Noha sztorivezetése, illetve stilisztikai fogásai révén A látszat ára besorolhatna a leszbikus kosztümös drámák ( Carol, A szobalány, Portré a lángoló fiatal lányról, Örök lenyomat, The World to Come) ciklusába, Rebecca Hall arcokra koncentrál, és egy régi barátság sorsfordító következményeinek szenteli idejét. Barry Jenkins óta senki nem bánt ilyen zseniálisan az emberi tekintettel: a Holdfény és a Ha a Beale utca beszélni tudna poézise, illetve a posztkolonializmus, homoszexualitás, feminizmus jenkinsi áttekintése után Hall sem hagyja parlagon heverni a nemi szerepeket. Irene és Clare (Tessa Thompson és Ruth Negga finom szövésű játékával) a saját társadalmi közegből történő kiszakadási próbálkozása a biológiai helyett már az általuk választott társadalmi nemre (genderre) is voksol. A film ezáltal a klasszikus könnyfacsaró drámák betegségre, katasztrófára, osztályellentétre húzott cselekménystruktúráját rendeli alá az afroamerikai tapasztalat revizionista elemzésének. A film zárlata némileg egyértelműbb a regény nyitott befejezésénél.
A látszat ára szépen kibontja a "pozitív rasszimus" témáját, melynek értelmében a fehér ember a turista szerepét ölti magára, míg a fekete ember a csodálat eltárgyiasított alanyát testesíti meg. A film önellentmondása pedig abból fakad, hogy Clare karaktere is egzotikum marad a neki szentelt túl kevés játékidő miatt. Kompenzálásként A látszat ára gyönyörű képi megfogalmazásokkal kápráztatja el nézőjét. Eduard Grau, aki olyan filmeket jegyez operatőrként, mint az Egy egyedülálló férfi vagy A szüfrazsett, Hall rendezésében ismét bebizonyítja tehetségét. Noha a film 4:3-as képaránya inkább szerzői manírnak, semmint koncepciónak tűnik, a szűk keretek közé szorult képek roppant emlékezetesek. Különösen a Passing élességgel való játéka a maradandó, a fekete és fehér színek összeolvadása, ami a bőrszínek összemosódását, a film kulcsmotívumát hordozza magában. Rebecca Hall rendezői debütálása nem hibátlan, ennek ellenére rendezői karrierje folytatásért kiált. A látszat ára egy ízlésesen átgondolt alkotás, olyan árnyaltsággal, ami továbbgondolásra sarkallja nézőjét.
A látszat ára - Amerikai-angol dráma - 2021 - Teljes film adatlap - awilime magazin Adatok mentése... TV csatorna sorszáma Itt megadhatod, hogy ez a csatorna a TV-dben hányas sorszám alatt látható: 7 Amerikai-angol dráma (2021) Megtekintés: Netflix Az 1920-as években New Yorkban egy fekete nő élete a feje tetejére áll, amikor sorsa összefonódik régi gyerekkori barátnőjével, aki fehér bőrűnek adja ki magát. Mikor lesz A látszat ára a TV-ben? A látszat ára című műsor jelenleg egyetlen TV csatornán sem lesz a közeljövőben. Ha értesülni szeretnél róla, hogy mikor lesz ez a TV műsor, akkor használd a műsorfigyelő szolgáltatást! Oszd meg ezt az oldalt: A látszat ára Facebook Twitter Viber Messenger WhatsApp Telegram Skype Blogger Flipboard LinkedIn Reddit Buffer E-mail Gmail Műsorfigyelő Műsorfigyelés bekapcsolása Figyelt filmek listája Figyelt személyek listája Beállítások Hogyan használható a műsorfigyelő? Filmgyűjtemény Megnézendő Kedvenc Legjobb Filmgyűjtemények megtekintése
indingo 2022. 02. 06. legújabb vélemény A történet érdekes volt, bár helyenként egészen hihetetlen. A színészek kihozták a maximumot a filmből. A történetvezetés kicsit lassú volt. Végig az volt az érzésem, mintha egy színházi darabot néznék. A színészek remekül játszottak, a szinkron is nagyon jó volt. A film remekül bemutatja, mennyire sokat jelenthet a látszat. Nem rossz alkotás, de mégis marad egy kis hiányérzetem. Szép film, érdekes, komoly témát dolgoz fel. Tetszettek a karakterek és főleg a történet. A rendező első filmje, Rebecca Hall színésznőként jelent meg eddig inkább, viszont rendezőként is megállja a helyét véleményem szerint. Tessa Thompson és Ruth Negga alakításai nagyon jók, kiemelkedőek, viszont a rendező, Rebecca Hall, megszívlelhetné azt a mondást, miszerint a kevesebb néha több. A film angol címe - Passing - az adott nyelvkörnyezetben arra is utal, amikor egy kisebbség tagja úgy próbál beilleszkedni, hogy a többségnek adja ki magát. ( Hupka Adrián) Rebecca Hall első filmje rendezőként, eddig színésznőként láthattuk.
Irene nem tudja mire vélni Clare megjátszott szerepét és valódi énjének megtagadását, ezért mikor Clare levélben kéri, hogy találkozzanak, Irene ignorálja őt. Ez a távolságtartás azonban nem tart sokáig, ugyanis a magányos Clare meglátogatja Irene-t Harlemban, és onnantól kezdve Clare betolakszik Irene életébe. A feketék asszimilációjáért küzdő Irene nem nézi jó szemmel, ahogy Clare-t mindenki — beleértve orvos férjét is — körülrajongja. Valahol sajnálja őt, látja rajta, hogy a hazugság felemészti a lelkét, ugyanakkor Irene fél attól, hogy milyen következményekkel jár, ha Clare férje megtudja az igazságot. Rebecca Hall elsőfilmes rendezőként finoman és érzékenyen nyúlt az alapanyaghoz, Tessa Thompson (Irene) és Ruth Negga (Clare) elegáns és maníroktól mentes alakításában felfedezzük a két nő között kialakuló barátságot és féltékenységet, mindkettőjük részéről érzékelhető a kölcsönös frusztráció, hogy valami másra vágynak. A férfi színészek (André Holland, Bill Camp, Alexander Skarsgård) szépen simulnak bele Hall víziójába.
A fajgyűlölet ugyanakkor olyan mélységeket öltött, hogy a biztonságot csak a fehér bőr adta kiváltság nyújthatott. Ugyanakkor érdekes látni, hogy míg Irene sóvárogva nézi Clare gondtalan, felsőbbrendű életét, ő maga is felsőbbrendűen viselkedik a saját fekete cselédjeivel. Akkor hogy is van ez? Fáj a társadalmi egyenlőség, de házon belül mindez helyén való? A két nő tehát összefut egy véletlen folytán. Irene el van ájulva Clare-től, a szőke csoda viszont mintha visszavágyna Harlembe, a saját világába. Clare kellőképpen önző ahhoz, hogy mindenen átgázolva betolakodjon Irene féltve őrzött életébe és ott felforgasson mindent a puszta létezésével. A film kényes témákat feszeget: a faji identitás, a házasság szentsége, a barátság, az irigység és a féltékenység kérdésköre egytől-egyig terítékre kerül, miközben kibontakozik előttünk a főhősök portréja is, amelyek azonban megmutatják árnyoldalaikat is. Hall rendezői tehetségét sokan dicsérik, és talán a regényhez valóban ez a sötét, melodramatikus hangulat illik, mégis, mintha túl sok lenne az "üresjárat", amikor Irene a plafont nézi, vagy a falakon lévő repedést, az ablakon átszűrődő fényeket, vagy csak úgy mereng a semmibe - ezekből a jelenetekből a negyede is elegendő lett volna.
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Ki gépen száll – 66 SzÉN. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép?
Csepregi szüret madártávlatból Ki gépen száll a Csepregi Hegy fölé gyönyörű panoráma tárul elé. Akik 2020. október 3-án szüreteltek a Rámóki hegyen 2 személyes motoros vitorlázó repülőgépet pillanthattak meg a levegőben. A Rámóki hegyen több kört írt le a levegőben a sportrepülő. A szüretelők mert több család szüretelt ezen a napon vidáman integettek a pilótának. A gyerekek is ámulva figyelték a repülőt. Volt olyan szüretelő felnőtt aki kedvet kapott, hogy kipróbálja a repülésnek ezt a formáját. A motoros vitorlázó gépet Horváth Tamás vezette, aki 6 évig volt Csepregen "Nádasdy-s" diák. Csepreghez több szállal is kötődik. Gyakran jár Csepregen. Szereti ezt a kisvárost. A Kárász Kikötő wbeoldala. Amint megtudtam tőle föntről is csodálatos a hegy. Ezt bizonyítják a képek amit Tamás készített. A képen lehet látni az erdő ölelte szőlőültetvényeket, a szüretelő traktort, a szüretelő embereket és a házikókat is. Mikor a gép elszállt távolodó moraja még sokáig téma volt. A Rámóki erdőben kopogva pottyan a fáról a gesztenye.
Ki gépen száll fölébe, az még könnyebben láthatja, hogy a gödöllői reptér igen keskeny. (Volt legalábbis akkor, amikor én ugrottam ott hajdanán. ) Bezzeg a péri és a siófoki felhasználó- és kezdőbarát ilyen szempontból, nem kell aggódni a fák miatt. Lehetsz olyan béna, amilyen csak akarsz, max. gyalogolsz kilométereket (ha ki nem mennek érted kocsival – de a katonák nem fognak, szívjál, hiába vagy civil, akkor még nem a pénz beszélt, legalábbis nem nekik). Persze azért Péren is sikerül olykor-olykor a falu villamos hálózatán fennakadni, a helyiek örömére… de hát minek költöztek oda. Egy kezdő ejtőernyősnek joga van villanyvezetékre érkezni. Megtanulta, hogyan kezelje a szitut. (Ez nem én voltam, esküszöm, bírónő. ) Péren maximum az volt a necces, amikor a munkáját végző fűnyíróbrigádot (= birkák) közelítettem meg túlságosan – azt hittem, közéjük szállok. Radnóti Miklós: Nem tudhatom.... De szerencsére nem. Mondjuk, azért az elhaladásuk friss nyomait jelző bogyókba nem szívesen hemperegtem volna, de hát a pakliban ez is benne van… (Elég menő ez az ejtőernyőzés, nem? )
Az oldal első látásra is elképesztő mennyiségű légi felvételét a Fentről blog próbálja tematizálni, emészthetővé tenni. A blogon az oldallal kapcsolatos hírek és aktualitások mellett érdekes példák, történetek hozzák közelebb az olvasókhoz a légi fényképezéssel és légi filmekkel kapcsolatos témákat. Ki gpen szell fölébe. Például a blog válogatásában látható jégzajlás a Dunán, vagy a vadetetők köré gyűlő szarvasok, őzek a mezőn, melyek apró legófigurának tűnnek csupán, vagy számtalan egyéb sztori mellett olvasható egy légi felvételezést végző repülőgép tragédiája. A térképen a blog irányítása nélkül véletlenszerűen kalandozó látogatónak is fantasztikus kalandokban lehet része találomra bele-bele nagyítva egy-két képbe. Láthat színes csónakokat ringani a Velencei-tó vizén, futballpályát a bevásárlóközpont helyén a Móricz Zsigmond körtér mellett, vagy az egykori Lovit egy másik pláza helyén a Keleti pályaudvar mellett, mezőt, néhány parasztházzal a Pók utcai lakótelep helyén Óbudán, illetve olyan intézményeket az ország bármely pontján, amelyek a felvétel készültekor még javában működtek, mára azonban rég lebontották őket. "
Hogy akik építik ezt az országot, tanultak háborús elődjeik hibáiból. Hogy valóban a nyugalom, a gyógyítás, a semlegesség a legfontosabb. Amíg lehet. Ennek a bizonyossága, a bizonyosság megtapasztalása hozta ide ezt a rengeteg embert, és hozott még volna kétszer ennyit, ha lehet hogyan. És talán nyugodtabb szívvel mentek haza, hisz ismét kiderült, a másik oldalon, a Műegyetem rakparton ricsajozó háborús uszítók nem képviselnek jelentős erőt. Látszólag. Csakhogy amíg Takácsék Borsodból magukban jöttek – az amott levők többsége mögött pénzügyi, politikai hatalmak árnyai állnak, akik eszközként használják az arra alkalmas embert. Golyónak vagy golyófogónak. Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj. Ők viszont erősek. Ki fog derülni, mennyire. Jelentős európai, egykor világhatalmakat foglaltak már el az ideológiájukkal, a gazdasági terrorizmussal. Érdemes belenézni egy-egy olasz, francia, német, osztrák tévé műsorába. Pár év kellett csak ahhoz, hogy ezek a fertőző ideológiák, csakúgy, mint a Covid, elterjedjenek. Hogy például a képernyőkön teljes nemi zűrzavarban vergődő embereket lássunk.