Hirdetés Weöres Sándor – Hazatérés Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád – hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó – és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az étel sótlan volna, mikor púpozva van a tál. Rámnéz anyám, rámnéz apám is: Nem az van itt már, aki volt…? – És fönn az égen, úgy, mint régen, rostokol a nagybajszu Hold. Annyit játszottunk a kutyánkkal együtt, mint vad imposztorok! Most, ha a fejét megsimítom, végigvonaglik és morog. Miért nem tudunk már örülni, ha étel és bor oly remek? Miért vagyunk mi, mind, a földön olyan örök idegenek? Miért nem tudok sírni, bőgni, hogy megvénül anyám-apám anélkül, hogy megsimogatnám az arcukat, mint hajdanán? Három holt idegent takar majd a borostyános kriptabolt. – És fönn az égen, úgy mint régen, Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményt. Költészet napja - egy András Sándor vers : hungary. Mi a véleményed a Hazatérés írásról?
Ezek a barátságok egy életre szóltak, levelezésük gazdag, noha a kapcsolattartás a fordulat éve után többekkel megritkult. A fiatalkori sűrű levelezés alábbhagyott. Ennek oka részint a magánélet fordulata: házasságkötés (Weöres Sándor 1947-ben vette feleségül költőtársát, Károlyi Amyt), részint pedig a politika alakulása, amely sokak sorsába beleszólt, a folytonos ellenőrzésekkel, cenzúrával meggátolta nemcsak a szépirodalmi művek kiadását, hanem az őszinte levelezést is. Weöres sándor hazatérés elemzése. Hamvas Bélát például még az értelmiségi létformától is megfosztották, vidéken, raktárosként dolgozott. A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. nyár számában olvasható.
– A sírban. S majd jön ideje a feltámadásnak – így hisszük. S mert hisszük – így van. Új Látóhatár, München, 1958. július-augusztus
András Sándor: Gyászmise a Hattyú utcai kocsmában Mert úgy érezték a magányban elapadt akkor a városi esteli zaj csak egy távoli villamoscsengő harangozott furcsán. Az éjszaka szelíden súlyosan gördült végig az utcán mint gumikerekű ezüstös gyászkocsi. Jönnek az elhunyt rokonai muszájból szemethúnyt rokonai tegnap még nevető rokonai holnap már nevető rokonai sohasem feledő rokonai és utálkoznak a történelemtől. Hadd gyónjunk a rumok urának a cifra borok kegyes asszonyának gyónjunk a titoktartó pálinkának – fullaszt az utálat. Weöres Sándor - Az országhoz : hungary. Ím, jöttünk, hogy gyászoljuk a reményt, a szegényt, a jót, Nagy Imrét; csillagos, szép mosolyával a hitünk lobbant el ismét. Gyere komám térdepeljen a kedvünk alázatos gyalázatos kedvünk rövidzárlatozó büszkeségünk - nincs mivel kérkednünk. Ím, jöttünk, hogy apáink módján sirassuk újra magunkat; ó, nékünk a győzelmek helyett csak védtelen hősök ha jutnak. Palackok orgonasípjain ömlik a gyászdal rezegnek zengenek a falak a koponyák füstölgő fényben tankok ölelkeznek gépfegyverropogással az oltárnál az elkínzott csapos veri az orgonát.
Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád – hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó – és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az étel sótlan volna, mikor pupozva van a tál. Rámnéz anyám, rámnéz apám is: Nem az van itt már, aki volt? És fönn az égen, úgy mint régen, rostokol a nagybajszu Hold. Annyit játszottunk a kutyánkkal együtt, mind vad imposztorok! Most, hogyha fejét megsimítom, végigvonaglik és morog. Weöres Sándor: Hazatérés - Weöres Sándor Centenárium. Miért nem tudunk már örülni, ha étel és bor oly remek? Miért vagyunk mi mind a Földön olyan örök idegenek? Miért nem tudok sírni, bőgni, hogy megvénül anyám-apám anélkül, hogy megsimogatnám az arcukat, mint hajdanán? Három holt idegent takar majd a borostyános kriptabolt. rostokol a nagybajszu Hold.