Gore Verbinskit remek vizuális érzékkel áldotta meg az isten, de önmagában ez édeskevés egy jó filmhez. A rendezőnél A kör és A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka a leggyakoribb hivatkozási pontok, de az előbbinél ott volt egy már bizonyított alapanyag (a japán eredeti), az utóbbinál pedig Johnny Depp bemutatkozása Jack Sparrow-ként – ezekre lehetett egy egész filmet építeni. Aztán a további Karib-tenger-filmeknél szépen látszott, hogyan helyeződik a hangsúly az egyre kevésbé összeszedett cselekményről az egyre több cgi-t felvonultató látványra, Az időjós cuki volt, de feledhető, A magányos lovast meg már Johnny Depp sem tudta megmenteni. (Oké, a Rangót én is bírom, de az animációs kakukktojás Verbinski életművében. ) Az egészség ellenszerét nézve megint az volt az érzésem, hogy a rendező szemében a történet teljesen másodlagos, majdhogynem zavaró izé, és csak arra szolgál, hogy keretet adjon a gyönyörű képeknek, amiket Verbinski kitalált operatőrével, Bojan Bazellivel. Az egészség ellenszere film. Bazelli és Verbinski már együtt dolgozott A körön, és új filmjükben is borzongatni próbálnak: egy ideig úgy tűnik, hogy egyensúlyoznak a thriller és a horror határán, aztán hamar a horrorba zuhan a történetvezetés – annak is a B-kategóriás legmélyére.
FILMKRITIKA – A szanatórium egyik közkedvelt helyszíne a horrorfilmeknek és hasonló témájú videojátékoknak, így nem is csoda, hogy Gore Verbinski, A kör rendezője vállalta fel ennek a filmnek a rendezését, amely ismét az eredetileg gyógyítási, relaxációs céllal nyitott intézményről mutat be egy hátborzongató mesét. A trailerek művészi, ugyanakkor félelmetes látványvilágot, hangulatot és intelligens történetet ígértek, lássuk Verbinski végül mit sütött ki a boszorkánykonyhájában… A film főszereplője Lockhart ( Dane DeHaan) egy fiatal, karrierista és becsvágyó üzletember, akit a svájci Alpokba küldenek egy igencsak különleges "megbízatással". A céget olyan krízis fenyegeti, amely az intézmény létét is befolyásolhatja és csak a CEO-ja, Pembroke ( Harry Groener) tudja aláírásával helyrehozni a dolgokat. Az egeszseg ellenszere teljes film magyarul. A gond csak az, hogy amikor Lockhart megérkezik az idillikus egészségügyi központba (mely távolról azért inkább úgy néz ki, mint Drakula kastélya) nem is nagyon hagyják, hogy Pembroke-al találkozzék, Pembroke-nak sem akaródzik a távozás és ifjú hősünket sem akarják már nagyon elengedni.
Inkább placebo ez, semmint gyógyszer, de annak mégis hatásos. Gore Verbinski kétségtelenül a modernkori mesélők egyik fenegyereke, aki szépen végig járta a ranglétrát, amit nem feltétlenül szoktunk kinézni a speciális effektusok világából érkező direktorokból, mivel rendre el is buknak. Xpress. Az egészség ellenszere. Ő valahogy mégis képes megragadni az ember figyelmét, legyen akár szó Tom és Jerry hagyományait idéző családi vígjátékról (Egértanya), romantikus moziról (A mexikói), nagyszabású kalandfilmről (A Karib-tenger kalózai trilógia), vagy animációs westernről (Rango). Utóbbi élőszereplős verziójával, a méltatlanul alábecsült A magányos lovas képében élete első anyagi és kritikai bukását is kénytelen volt elviselni, így négy év kihagyás után visszatért A kör által kitaposott misztikus thrillerhez, még ha egészségtelen módon túl is tolta. Pedig a rendező most is hozta azokat az elemeket, amelyek alapvetően átitatják az életművét: a múlt terhelt árnyai a főhős lelkén, a klasszikus rémmesék megidézése, erőteljes vizualitás.
Lockhart (Dane DeHaan), a feltörekvő hivatalnok azt a feladatot kapja feletteseitől, hogy hozza haza a cég egy svájci szanatóriumban pihenő vezetőjét, aki szemlátomást nem akarja befejezni a wellnessezést. Lockhart a helyszínre csörtet, ahol aztán idilli környezet és szigorú szabályok fogadják, és mikor ügyintézés közben baleset éri, maga is az intézmény betegévé válik. És aztán szép lassan rádöbben arra, hogy a Volmer Intézet vendégei valószínűleg soha többé nem hagyják el a wellnessközpontot, és hamarosan azt is megtudja, hogy miért... Egy csepp csukamájolajtól elfelejted ezt az egészet Az a baj, hogy a néző jóval hamarabb rádöbben erre, mint Lockhart. Úgy másfél, két órával a film befejezése előtt... Az egészség ellenszere indavideo. Miután eltöri lábát, hősünk mindent lassan közelít meg, mindenhez lassan ér oda... mindent lassan fog fel. Mankójának ütemes zaja olyan, mint egy metronóm kattogása, és világos is, hogy Verbinski koncepciója az, hogy hipnotizálja a nézőt, de sajnos csak a zsibbasztásig jut. Néha-néha megpróbál a kábaságból kizökkenteni, ám ijesztgetései is inkább kellemetlenek, de jobbára csak enerváltak.
Talán nem fogtok megsértődni, ha egy horrorfilmről szóló kritikát egy konspirációs teóriával kezdem. Hollywoodnak gyakorta az orra alá dörgölik, hogy miért nem csinál eredeti filmeket, olyanokat, mint például az Eredet, amit ugye habzsolt a nép. Miért nem ad teret a tehetségeknek a bizonyításra, miért kényszeríti őket zsánerfilmekbe, ezerszer látott történetek újramesélésébe, és így tovább. Az egészség ellenszere - indavideo.hu. Ismered a nótát, a Te szádból is elhangzott - teljesen jogosan. A stúdióknak elvileg meg sem kéne hallania ezt a panaszáradatot, hisz ezen a piacon is a pénz beszél, a bevételek pedig azt mutatják, hogy a nézők az eredeti ötletekre vágynak a legkevésbé. De ez valójában egy nagyon hagymázas status quo. A néző szereti megenni ugyanazt az ételt, de csak egy feltétellel: ha nem ugyanolyannak tűnik, mint az előző; de még ezzel együtt is jól lakik egy idő után, hogy aztán valami újra vágyjon. Tehát Hollywoodnak igenis keresnie kell az új utakat, miközben arra törekszik, hogy ameddig csak lehet, a közönséget a már a jól ismert ösvényen tartsa.
Negative_Singularity 2017. március 16., 23:41 Lélektépő lesz számomra – visszaemlékezni erre a kábulatra. Pár nappal ezelőtt láttam, de csak most jutottam el odáig, hogy érdemben véleményt tudjak alkotni róla. Első körben hirtelen: Dane DeHaan hol volt eddig? Én miért nem ismertem ezt az apró kincset a filmvászonra vetítve?! Második körben komolyan: mélységesen felbőszít, mikor a Viharszigethez hasonlítják ezt a kifinomult lélekfilmet (arcátlanul pusztán művészfilmnek hívni nem lehet). A Viharsziget elvarr minden szálat, úgy áll fel a néző a moziból, hogy pár percet még gondolkodik a miérteken és hogyanokon, amíg elrágja a maradék pattogatott kukoricáját kifelé kullogva a teremtől, de ez… ó, édes istenem! Ezt a filmet látni kell, de nem elég csak a szemmel, mert akkor kidobott két óra lesz az értékes nézői életből. Az egészség ellenszere – Wikipédia. A vászonra vitt dupla dimenzió komplexitása már eleve fejtörést okoz, az pedig külön bája, hogy két idővel is játszik, nem csak a kettőzött térrel. A koktélcseresznye a tortán mégis csak az, hogy két szálon vezeti a történetet, egyet meghagy kizárólag a főszereplőnek, a másikon pedig a nézőt vezeti, majd a végén ahelyett, hogy összecsomózná ezt a két – egyrészt fiktív, mert film, másrészt valós, mert bevonja a nézőt – szálat, ránt rajta egy hatalmasat, és megcsavarja egy kis misztikummal.