S merengek: vége hát, jaj se zeng, könny se hull ma, Mély karikái völgyén szemem lustán pihen, Óh, ki mondhatja meg, setét mélyeiben Ki nyugszik temetetlen, hány átokverte hulla?... S jaj, nincsen egyebem, csak ez a kéj-robot, A tűnő perc szivemben nem hágy, csak ravatalt. Hol a tegnapi láz?... óh, hol a kifacsart Gyümölcs nedve, ha héját hátad mögé dobod? Föl hát, vágyam, komor kés, a szíveket metéld, Hogy akit csókolok, köztük egy se legyen, Ki tüzes ágyamon lázas-reszketegen Ne érezné a nyílt sír hideg lehelletét! Jöjj, láz, te véghetetlen, mit ínaszakadtán bír Csak átélni a test, míg fájva, újra gerjed; Óh, szakadatlan csókok, óh, szakító gyötrelmek ─, Így lettem halavány én és mindörökre mártír. Gyümölcs versek gyerekeknek jatekok. E lázadt szenvedélyt hiába ostoroznám, Józanság és szemérem hogy szállna szembe véle? Ha roppant szava zeng, mind elcsitulnak, félve, Mint a sivatag éjjel, ha bőmből az oroszlán. Óh, örök vízió, mely setéten igéz: Hogy egyszer majd Halál s Kéj, két ősi vérrokon, Testemnél, víni készen, egy fénylő alkonyon Találkozik, s szemük véresen összenéz!...
Budakalász így ünnepli a Költészet Napját. Várunk mindenkit szeretettel! Karinthy Vera - Bornai Tibor: Öt Karinthy és én 2022. április 8. csütörtök Budakalász, Kós Károly Művelődési Ház A cikk a hirdetés alatt folytatódik. Est a Karinthyak szellemében a Költészet Napja alkalmából. Frigyes, Gábor, Ferenc, Márton írásaikkal, Vera – Frigyes dédunokája – pedig énekével és családi történetekkel lesz jelen. Első kézből hallhatjuk azokat a személyes élményeit, amelyeket eddig nem osztott meg a nyilvánossággal. EP: az EU-nak gondoskodnia kell a háború elől menekülő gyerekekről. Bornai Tibor pedig zenészként és Karinthy-imádóként segít neki ebben. Egy vidám előadás, másfél óra bóklászás a magyar irodalomnak ebben a csodás ligetében, április 11-re készülve... További infó: Jegyvásárlás:
Őszi gyümölcsökről szóló gyermekversek és mondókák gyűjteménye. Gyermekversek és mondókák – őszi gyümölcsökről Weöres Sándor Kert Saláta-bokorka terem a kis udvarba. Méz-körte, vaj-alma terem a hegyoldalba. Gyere, tartsad kicsi sapkád, adok érett, piros almát. Gyere, nyújtsad Kicsi kendőd, Adok édes puha szőlőt. Kányádi Sándor Fa az ágát földre hajtja Fa az ágát földre hajtja, kínálja magát az alma. Sárgán nevet rád a körte, lepottyan, ha nem nyúlsz érte. Ásót, kapát fogj marokra: leszáradt a krumpli bokra. Ha nem ügyelsz, reggel, este, dió koppan a fejedre. A bacchánsnő – Wikiforrás. Foszló kertjei az ősznek, ökörnyálak kergetőznek. Virradattól napnyugtáig dombok hátán traktor mászik, füstöt is vet, csoda-kéket, s húz vagy három vetőgépet. Raggamby András: Ősz Tavasztól tavaszig – részlet) Elment a nyár, Itt az ősz Kampósbottal Jár a csősz. A présházban Must csorog Forrnak már az Új borok. A kék szilva Rád nevet Alma, kört Integet. Hamvas szőlő Jaj, de jó Hozzá kenyér Friss dió. Ott hántják a Tengerit Krumplit szednek Nézd emitt S ez a lárma Micsoda?
Szerelmem győzhetetlen. És szerelmem kegyetlen. Van, - tudom, - szív olyan, mint a harmat s a hó; De engem, meztelent, a Kéj mindenható Talpa tipor s ragály lakik az én szivemben. Gyermekvers és mondóka: alma, szilva, körte, szőlő - LurkóVilág óvodai-szülői magazin. Lágy az én ajakam és az én csípőm érett; Mint a lusta nagy gyümölcs, emlőm halkan lelankad; S mint csóktanyák vak tükrén vén karcolások vannak, Testemen harapások emléksebei égnek. Így, már fanyar szépséggel, készítek új igákat, S már omlatag derékkal, de örök daccal, győzök, Hisz, ha nyakam lehajtom, bőrömbe mérgeződött ezernyi szerelem édes illata árad. Szikkadt szivembe nincs már csak hamu s törmelékek; De hogyha vérem zajdul: im egy királyi férfi! Megreszketek s egyetlen pillantása úgy éri Bensőm, mint roppant villám, mely lesujt és eléget. Nagyúr, avagy paraszt, körűlkarolja vágyam, S egyszerűn - mert a nyafka édelgést megvetem - Tapadó ajkamat fogára temetem S lázas kezeim vonják, hol vár széles, nagy ágyam. Ó láz, aranyvihar, kapj el s hamvassz el engem; Hisz aztán szívem úgyis csak üszkös rongy marad, Az ébredés, mit őrült, szilaj kéjem arat, Csak ez: ocsúdni tompán és zsibbatag merengnem.
Mindegy. Utamnak végét akármely végzet lesse, Megyek, büszkén; s csillagzó fényben, bibor teremben Jószagom hadd virúljon, kacagásom hadd zengjen S szemem mezítelen kináljon kéjt!... De este Olykor, a fülledt ágyon, két árva, bús karom Vonaglik... s átráng rajtam a csömör csüggedése, Üres szivembe kong az óra zord ütése; S levetném a kéj súlyát, mint igát a barom. Érzékeim pihennek, meghajszolt párducok... De meglapuló csendjük kész már az új rohamra, S már hallom is, jaj, hallom, ugat a messzi falka, És talpra szökkenek s bomlott hajam lobog! Oh, futni!... be elfutnék, hajolni hűs kútfőre, Vagy nézni föl az égre, mint kicsi gyerekek... Az égre!... Ám Apolló ott nyilat ereget, A szép és gőgös isten, s a nyilak tűzesője Megőrjít s földre döf s dühöm az égbe marna! De trünján süketen s vakon a Végzet űl; S lelkem, kéjre itélve és menthetetlenűl Sír, és hogy ne is lásson, szemeit eltakarja. De most csitulj szivem... Gyümölcs versek gyerekeknek nyomtathato. Fel! flóták s rézdobok! A fáklyák véres lángot löknek az éjbe szét; Déli szél langyos szája szítja csípőm tüzét, S az árnyba lent közelgő lovak lába dobog... Balsors reá, ki most gyanútlan ott üget lenn!